Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

408. országos ülés 190b márczius 23-án, szerdán. 297 Lovászy Márton: Már most, t. ház, a midőn ezt látjuk, a midőn látjuk ennél a követelésnél is — a mely pedig tulajdonképen a nemzet vérkeringését jelenti s igy feladata volna, hogy felszívja a felesleges erőket és elvezesse oda, a hol azok virágzást, uj életet és uj termékenységet idéznek elő — mondom, a midőn látjuk, hogy ez a kormány csak felszívó csatornának tekinti a költségvetést, a mely a nemzet erőit felszívja és elvezeti, de viszont nem akarja megteremteni azokat a csatornákat, a melyek az ekként felszívott erőt és vért ismét visszavezetnék a nemzetbe: akkor, t. képviselőház egészen világosan áll előttünk az, hogy az ilyen kormányzatnak más eredménye nem lehet, mint az, hogy megteremtetik itt egy katonai, egy bürokratikus tisztviselői és rendőri állam, melynek belső keretei azonban, a melyeket kultúrával, humanizmussal kellene megtölteni, üresek maradnak, minek folytán csak elszegényedés kövétkezhetik be és az, hogy az állam polgárainak e hazához, e nemzethez való ragaszkodása, szeretete megcsappan, megszűnik, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Hát, t. képviselőház, mi ehhez a politikához segédkezet még ezen formális törvényjavaslat megszavazásával sem nyújthatunk. (Helyeslés a baloldalon.) Mi hiszszük azt, hogy ez a kormányzat tartós nem lesz; tartós nem lehet már eredeténél fogva sem, mert ez a kormány akként jutott hatalomra, hogy abban a nagy küzdelemben, a mely itt lefolyt és a mely kellő felhasználás mellett a nemzet legdicsőbb epocháinak egyike lehetett volna, ez a kormány a nemzet elfáradásának egyik pillanatát használta fel arra, hogy megalkossa a maga kormányát és a hatalom gyeplőit a maga kezébe ragadja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, ép azért, mivel ez az eredete ennek a kormánynak, azért én erősen hiszem, hogy ez nem lehet tartós, hogy csak addig tarthat, a mig e nemzet el lesz fáradva ós a mint a nemzet erői újból összegyűlnek, a mint a nemzet uj erőre ébred és ismét uj életre kel, akkor a kormány el fog bukni és el fog söpörtetni. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! Már az előttem szólók rámutattak arra a visszás helyzetre, hogy ilyen roppant előrehaladott időben egy tavalyi költségvetést vagyunk kénytelenek tárgyalni; de ' hiszen minálunk ez ma már rendszerré vált; ez már egészen szimptomatikus jelenség. Mert hiszen, kérdem én a t. pénzügyminiszter urat, hol van az 1904. évre szóló költségvetés? Miért nem terjesztette be nekünk a folyó évre szóló költségvetést ? Hiszen ezzel is ugyanabba a helyzetbe hoz bennünket, hogy majd az év végén, vagy a jövő esztendőre leszünk kénytelenek tárgyalni az idei esztendőre szóló költségvetést. Ez oly abnormis állapot, a melyen feltétlenül miKÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. előbb segíteni kell; segíteni kell, ha másképen nem lehet, ugy, hogy a pénzügyi esztendőt másképen oszszuk be, mért az már valósággal lehetetlen állapot, hogy itt most a tizenhatodik indemnitással foglalkozunk a házban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Indemnitással élni lehet kivételesen, de rendszerré tenni ezt nem szabad. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Előttem szóló képviselőtársaim már rámutattak arra, hogy a t. miniszter ur e költségvetésből már kikapcsolta a czivillista felemelésének kérdését. En nagyon kérem a t. kormányt, hogy, ha a dinasztia érdekét valóban annyira szivén viseli, mint a mennyire ezt hangoztatja, gondolja meg a dolgot az utolsó perczben és ejtse el ennek a czivillistának a felemelését, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha abban a küzdelemben, a mely a czivillista felemelése körül itt ki fog fejlődni, valaki vesztes lesz, az nem mi leszünk, hanem majd akkor is, ha megnyeri a csatát, a dinasztia lesz a vesztes. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért állítják a dinasztiát ide ebben a kérdésben mindaddig, a mig annak a czivillistának az előfeltételeit a magyar udvartartással meg nem teremtik ? (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mert, t. miniszter úr, méltóztassék tudomásul venni, hogy itt, ebben a pártban, tudom bizonyosan, senki sincs, de azt hiszem, nincs senki ebben a házban sem, a ki szívének egész melegével meg ne szavazná a magyar udvartartás költségeit akkor, ha tényleg magyar királyi udvartartás volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De viszont nem hiszem, hogy akadjon lelkiismeretes magyar ember, a ki azért, hogy a bécsi udvar fényét emelje, évenkint milliókat meg milliókat vonjon el ennek a nemzetnek az életerejétől. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert tökéletesen igaz az, a mi erről az oldalról kifejtetett, hogy a czivillista kérdése nem tisztán pénzügyi kérdés, hanem igen fontos politikai, kulturális és társadalmi kérdés is, mert nagyfontosságú dolog egy nemzet életében az, hogy az udvar a maga fényével és mindazzal, a mi az udvartartásban az udvart környezi, itt verjen gyökeret és itt árassza azt a fényt, azt a meleget, a melyet a nemzet ő tőle joggal elvár. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A másik, a mire ki akartam terjeszkedni, mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérnék, a miniszter ur Barta Odpn tegnapi beszédére adott válaszának az a része, a melyben a miniszter ur azt mondotta, hogy a delegáczió által megszavazott, de a magyar költségvetési törvénybe még be nem állított összegeket is folyósítania kellett azon felelőségnél fogva, a melyet viselnie kénytelen és a mely felelőségnél fogva azt hiszi, nem akadna kormányzat, a mely a véderő folytonossága érdekében szükséges összegeket ki nem utalta volna. Hát, t. miniszter ur, a dolog nem igy áll, hanem ugy áll, hogy másutt kerek e világon 38