Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

298 408. országos ülés 1904 márczius 23-án, szerdán. alig akadt volna kormányzat, a mely a törvényenkivüli helyzetbe belement volna és abban kormányzást vállalt volna; mert csak Magyarországon történhetik meg kerek e világon az, hogy egy kormány költségvetési felhatalmazás nélkül és költségvetési törvény nélkül itt hónapok egész során át vigye az ország ügyeit, az állam bevételeit saját felelőségére behajtsa és kiadásait folyósítsa. Felszólalásomnak tulajdonképeni okát az képezte, hogy számon kell kérnem a t. kormánytól egynéhány olyan dolgot, a melyeket már bő alkalma lett volna megvalósítani; a melyek létesítéséhez nagyban és egészben már hozzájárult és igy csak a kormány mulasztása, hogy azokat eddig meg nem valósította. Eleve kijelentem, hogy nem akczeptálom azt a kijelentést, mintha az idő rövid lett volna, mert hiszen ha valaha, ugy most, az obstrukczió alatt, a parlamenti munkahiány folytán lett volna bő alkalma a kormánynak olyan szükséges és hasznos törvényeket alkotni, a melyek a magyar népnek, különösen a szegényebb néposztálynak javára szolgáltak volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felhívom a t. miniszterelnök ur figyelmét Kossuth Ferencznek, pártom nagynevű és nagyérdemű vezérének, ha jól emlékszem, november 27-ikén elmondott beszédére, a melyben a kormány programmjának tárgyalásával kapcsolatban a szocziális kérdéseknek egész halmazát vetette fel és kérte, hogy ezeket a normális parlamenti rend helyreálltával lehetőleg mihamarább megvalósítani kegyeskedjék. Sorjában hozom fel ezen kérdéseket: először, mit tett a kormány ezen öt hónap alatt a tekintetben, hogy a népiskolai törvénynek azon rendelkezését, mely szerint a magyar nyelv oktatása a népiskolákban mindenütt kötelező, megvalósítsa? Szerkesztett-e e tekintetben valami javaslatot; adott-e ki valamely rendeletet: tett-e intézkedést, a melylyel ezen czélt szolgálhatná, ezt előbbrevihetné és megvalósíthatná? Szégyenpirral arczomon kellett a múltkor hallanom azt, hogy Baranyamegyében, tehát a Dunán túl, a hol a magyarság elég erős, egy községben egy negyedik normális iskolába járó fiu rnegszólittatván, nem értette meg a magyar beszédet, mert egy hangot sem tud magyarul. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) T. miniszter ur! Ha mi komolyan veszszük azt a czélt, hogy ez a magyar állam igazán magyar legyen, legelső kötelességünk oda törekedni, hogy a népiskolai törvény ezen rendelkezése megvalósittassék, és legalább is azt kell követelnünk, hogy a magyar nyelv minden iskolában annyira taníttassák, hogy minden gyermek elsajátíthassa a magyar államnyelvet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon") Én ugy tudom, hogy a t. kormány életének az ötödik hónapjában sem tett még e tekintetben egy lépést sem; hogy még egyáltalában nem intézkedett. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk!) A másik kérdés, a melyre a t. miniszter ur figyelmét fel kívánom hivni azzal az ígérettel, hogy ezen kérdést pedig most már szünetelni nem engedjük, az, hogy mikor lesz már kegyes előállani az adóreformnak a behozatalával ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)Azt hiszem, hogy ez már oly régóta érlelődő kérdés, hogy végrevalahára itt volna az ideje e kérdés nyakára hágni, ezt a kérdést a megoldáshoz közelebb hozni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Természetes, hogy szaván fogjuk e tekintetben a miniszter urat; hivatkozunk a miniszter urnak a költségvetés előterjesztésekor mondott beszédében foglalt ígéretére, hogy az az uj adórendszer csakis a progresszivitás elvén alapulhat, mert ma, a XX, században más, mint progresszív adórendszert elképzelni sem lehet, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen adóreform keretébe kívánom vonni a létminimum kérdésének megvalósítását is. Most tehát egyenesen kérdést intézek a t. pénzügyminiszter úrhoz: szándékozik-e a létminimum elvét megvalósítani, és pedig legalább is azon keretben, a melyben az Ausztriában keresztül van víve, a hol a létminimum tudvalevőleg 600 forintban állapíttatott meg? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megjegyzem, hogy ezen létminimum nemcsak a földmives osztályra, hanem a társadalom minden osztályára kiterjesztendő és ennek a létminimumnak adómentessége a társadalom minden osztályában megállapítandó lenne. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem elégszem meg a létminimum megállapításával. Kívánom azt, a mi a függetlenségi párt programmjában már fel van véve, hogy a homestead intézménye meg legyen honosítva. Kívánom, hogy meg legyen állapítva azon vagyonmennyiségnek minimuma, a mely semmiféle néven nevezendő közteher által el nem vonható, meg nem terhelhető, a mely sem felosztható, sem elidegeníthető, sem elzálogosítható, sem lefoglalható ne legyen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a mi viszonyaink közt ezt könnyen meg lehetne állapítani egy nyolczad telekben, hozzá tartozó egy hold belsőségben és házban; mert az a vagyon, a mely egy család fentartására, megélhetésére, a gyermekeknek a legszükségesebbekkel való ellátására okvetlenül szükséges, kell, hogy mentesítve legyen, hogy kivegyük ez által azoknak az embereknek kezéből a vándorbotot, hogy ne hagyják itt azt a rögöt, a melyet apáik vérrel szereztek, azon hantot, a mely alatt őseik nyugosznak és a melyhez szivük minden melegével, egész érzelmükkel ragaszkodnak. (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ezen adóreformmal kapcsolatban, azzal való eszmetársulatban felhívom a t. miniszter ur figyelmét a bor- és husfogyasztási adóknak leszállítására és ezen kereten belül a boritaladó tekintetében bizonyos mértékben a termelők javára megállapítandó adómentességre, hogy t. i. minden termelő egy bizonyos mértékben teljes adómentességet élvezhessen. (Helyeslés a szélső-