Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

298 408. országos ülés 1904 márczius 23-án, szerdán. alig akadt volna kormányzat, a mely a törvényen­kivüli helyzetbe belement volna és abban kor­mányzást vállalt volna; mert csak Magyar­országon történhetik meg kerek e világon az, hogy egy kormány költségvetési felhatalmazás nélkül és költségvetési törvény nélkül itt hó­napok egész során át vigye az ország ügyeit, az állam bevételeit saját felelőségére behajtsa és kiadásait folyósítsa. Felszólalásomnak tulajdonképeni okát az képezte, hogy számon kell kérnem a t. kormány­tól egynéhány olyan dolgot, a melyeket már bő alkalma lett volna megvalósítani; a melyek léte­sítéséhez nagyban és egészben már hozzájárult és igy csak a kormány mulasztása, hogy azokat eddig meg nem valósította. Eleve kijelentem, hogy nem akczeptálom azt a kijelentést, mintha az idő rövid lett volna, mert hiszen ha valaha, ugy most, az obstrukczió alatt, a parlamenti munkahiány folytán lett volna bő alkalma a kormánynak olyan szükséges és hasznos törvé­nyeket alkotni, a melyek a magyar népnek, különösen a szegényebb néposztálynak javára szolgáltak volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felhívom a t. miniszterelnök ur figyelmét Kossuth Ferencznek, pártom nagynevű és nagy­érdemű vezérének, ha jól emlékszem, november 27-ikén elmondott beszédére, a melyben a kor­mány programmjának tárgyalásával kapcsolatban a szocziális kérdéseknek egész halmazát vetette fel és kérte, hogy ezeket a normális parlamenti rend helyreálltával lehetőleg mihamarább meg­valósítani kegyeskedjék. Sorjában hozom fel ezen kérdéseket: először, mit tett a kormány ezen öt hónap alatt a tekintetben, hogy a népiskolai törvénynek azon rendelkezését, mely szerint a magyar nyelv oktatása a népiskolákban minde­nütt kötelező, megvalósítsa? Szerkesztett-e e tekintetben valami javaslatot; adott-e ki vala­mely rendeletet: tett-e intézkedést, a melylyel ezen czélt szolgálhatná, ezt előbbrevihetné és megvalósíthatná? Szégyenpirral arczomon kellett a múltkor hallanom azt, hogy Baranyamegyében, tehát a Dunán túl, a hol a magyarság elég erős, egy községben egy negyedik normális isko­lába járó fiu rnegszólittatván, nem értette meg a magyar beszédet, mert egy hangot sem tud magyarul. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) T. miniszter ur! Ha mi komolyan veszszük azt a czélt, hogy ez a magyar állam igazán magyar legyen, legelső kötelességünk oda töre­kedni, hogy a népiskolai törvény ezen rendelke­zése megvalósittassék, és legalább is azt kell követelnünk, hogy a magyar nyelv minden isko­lában annyira taníttassák, hogy minden gyer­mek elsajátíthassa a magyar államnyelvet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon") Én ugy tudom, hogy a t. kormány életének az ötödik hónapjá­ban sem tett még e tekintetben egy lépést sem; hogy még egyáltalában nem intézkedett. (Moz­gás a szélsöbaloldalon. Halljuk!) A másik kérdés, a melyre a t. miniszter ur figyelmét fel kívánom hivni azzal az ígéret­tel, hogy ezen kérdést pedig most már szüne­telni nem engedjük, az, hogy mikor lesz már kegyes előállani az adóreformnak a behozatalá­val ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)Azt hiszem, hogy ez már oly régóta érlelődő kérdés, hogy végre­valahára itt volna az ideje e kérdés nyakára hágni, ezt a kérdést a megoldáshoz közelebb hozni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Természe­tes, hogy szaván fogjuk e tekintetben a mi­niszter urat; hivatkozunk a miniszter urnak a költségvetés előterjesztésekor mondott beszédé­ben foglalt ígéretére, hogy az az uj adórend­szer csakis a progresszivitás elvén alapulhat, mert ma, a XX, században más, mint pro­gresszív adórendszert elképzelni sem lehet, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen adóreform kere­tébe kívánom vonni a létminimum kérdésének megvalósítását is. Most tehát egyenesen kérdést intézek a t. pénzügyminiszter úrhoz: szándé­kozik-e a létminimum elvét megvalósítani, és pedig legalább is azon keretben, a melyben az Ausztriában keresztül van víve, a hol a lét­minimum tudvalevőleg 600 forintban állapítta­tott meg? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meg­jegyzem, hogy ezen létminimum nemcsak a föld­mives osztályra, hanem a társadalom minden osztályára kiterjesztendő és ennek a létminimum­nak adómentessége a társadalom minden osz­tályában megállapítandó lenne. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem elégszem meg a létminimum meg­állapításával. Kívánom azt, a mi a független­ségi párt programmjában már fel van véve, hogy a homestead intézménye meg legyen honosítva. Kívánom, hogy meg legyen állapítva azon vagyon­mennyiségnek minimuma, a mely semmiféle néven nevezendő közteher által el nem vonható, meg nem terhelhető, a mely sem felosztható, sem el­idegeníthető, sem elzálogosítható, sem lefoglal­ható ne legyen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a mi viszonyaink közt ezt könnyen meg lehetne állapítani egy nyolczad telekben, hozzá tartozó egy hold belsőségben és házban; mert az a vagyon, a mely egy család fentartására, megélhetésére, a gyermekeknek a legszükségesebbekkel való ellátására okvetlenül szükséges, kell, hogy mentesítve legyen, hogy ki­vegyük ez által azoknak az embereknek kezéből a vándorbotot, hogy ne hagyják itt azt a rögöt, a melyet apáik vérrel szereztek, azon hantot, a mely alatt őseik nyugosznak és a melyhez szivük minden melegével, egész érzelmükkel ragaszkod­nak. (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ezen adóreformmal kapcsolatban, azzal való eszmetársulatban felhívom a t. miniszter ur figyelmét a bor- és husfogyasztási adóknak le­szállítására és ezen kereten belül a boritaladó tekintetében bizonyos mértékben a termelők javára megállapítandó adómentességre, hogy t. i. minden termelő egy bizonyos mértékben teljes adómentességet élvezhessen. (Helyeslés a szélső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom