Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

290 407. országos ülés Í90k márczius 22-én, kedden. szintén sajnos jelenség, mint a hogy sajnos jelen­ség az a túlságos eladósodottság, a mely a mi földbirtokviszonyaink között mutatkozik. De azt hiszem, valamint lehetetlen minden más dolgot egyetlenegy statisztikai adattal bizonyítani, ugy lehetetlen bizonyítani ezt is. A dolognak minden oldalát meg kell világítani, hogyha az ember statisztikai adatokkal akar bizonyítani. Mert azzal az állítással szemben, hogy az egyik esz­tendőben nagyobbak a behajthatatlan adóssá­gok, mint a másikban, igen könnyen azt mond­hatná valaki, hogy ez visszavezethető — és talán nem egészen alaptalanul — arra a körülményre, hogy majdnem ráoktrojálják a hitelt az egyes hitelt keresőkre a konkurráló intézetek, a minek természetesen azután az a következménye, hogy a rosszul fundált kölcsönök folytán minden­esetre nagyobbak és nagyobbak lesznek az évi veszteségek. Mindezen jelenségekkel szemben azonban én merem állítani és azt hiszem, lesz alkalmam talán be is bizonyítani, hogy az utolsó két esztendő alatt a nemzeti vagyon Magyarorszá­gon nemcsak nem csökkent, hanem jelentékeny növekedést mutat. Lovászy Márton: Erre nem talál statisz­tikai adatot a miniszter ur! Lukács László pénzügyminiszter: De fogok találni! A mi a fizetésrendezést illeti, (Halljuk! Halljuk!) itt képviselőtársam kifogást emel a miatt, hogy a vármegyei tisztviselőkre vonat­kozó javaslat a tisztviselőknek olyan beosztását foglalja magában, a mely nagyobb előnyöket biztosit részünkre, mint a melyekben az állami tisztviselők részesültek abban a javaslatban, a mely részükre elkészíttetett és annak idején be is nyújtatott. Mikor annak idején a pénzügyi bizottság­ban az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslattal foglalkoztunk, mindig hangsúlyoztuk azt, hogy ez a javaslat nem czélozza az u, n. státusrendezést, vagyis nem szándékunk ezzel a javaslattal azt is eszközölni, hogy a magasabb dotáczióval ellátott osztályok­ban a létszám mesterségesen szaporittassék. Elfogadtuk kiindulási pontul azt a beosztást, a melyet az 1893-ik évi fizetésrendezési törvény állapított meg, legföljebb azokkal a változtatá­sokkakamelyeket azidőközben'megalkotott budget­törvények tettek. Tény az, hogy minden státusren­dezés magában egy ujabb pénzügyi megterheltetést képez és miután ebből a fizetésrendezésből a státusrendezésen kivül amúgy is igen jelentékeny teher származik az államháztartásra, nagyon természetes, hogy ma, ha csak túlságba nem akarunk menni, nem is vagyunk abban a hely­zetben, hogy e tekintetben tovább menjünk, és így a státusrendezés előnyeit az én szerény néze­tem szerint csak későbbi időpontra helyezhetjük kilátásba. Ha az igen t. képviselő uraknak ki­fogásuk van azon beosztás ellen, a mely a vár­megyei tisztviselőkre nézve kontemplálva volt, tudják, hogy az nyílt kérdés, ha majd a ház előtt tárgyaltatni fog, hozzászólhatnak. A mi pedig az állami tisztviselőket illeti, már most jelez­hetem azon nézetemet, hogy státusrendezésbe, a mely a többi tisztviselőkre nézve ez idő szerinf valami ujabb jelentékeny megterheltetés volna, belemennünk lehetetlen. Barta Ödön: A Széll-féle javaslatban benne van ! Azzal mi lesz ? Visszavonják ? Lukács László pénzügyminiszter: Az összes javaslatok letárgyalása utáni eredményektől fog függni, hogy azzal mi lesz. Barta Ödön: Az nem lehet! Olyan nincs, hogy belemenjünk abba, hogy előbb letárgyal­juk a többit és majd akkor tudjuk meg, hogy azzal mi lesz ! Lukács László pénzügyminiszter: A mi azt illeti, hogy nem ismeretes a kormány állás­pontja a kisbirtokosok teherkönnyebbitése és az osztrák államadósság konvertálása tárgyában, e tekintetben utalhatok azon számos nyilatkozatra, a mely mindkét kérdésben történt és nem tehetek mást, mint ismételhetem azt, hogy a kisbirtokosok teherkönnyebbitése dolgában én részemről legjobb meggyőződésem szerint más módot és utat nem látok lehetségesnek, mint a társadalmi utat, az állam segítségével és támo­gatásával, azon intézmények felhasználásával, a melyek eddig is és most is ezzel a kérdéssel foglalkoznak és jövőben is sokkal nagyobb mér­tékben foglalkozhatnak. A mi az osztrák államadósság konvertálá­sát illeti, ez tisztán financziális kérdés. Ezt a szerint kell megítélni, hogy mikor lehetséges előnyösen keresztülvinni. Nagyon természetes, hogy bennünket itt más szempont nem vezet­het, mint a financziális szempont és azért mél­tóztassék megnyugodva és meggyőződve lenni, hogy mihelyt a kormány látni fogja, hogy ezt a kérdést az államkincstárra nézve előnyösen meg lehet oldani, nem fog késni, hogy ez irány­ban a törvényhozás elé járuljon. Sághy Gyula képviselő ur a kormány iránti bizalmatlanságának kifejezést adandó, főleg azzal foglalkozott, hogy az a revideált költségelő­irányzat olyan tételeket hagy ki, a melyek sze­rinte bennhagyandók lettek volna, ellenben benn­maradt az udvartartási költség, a mely szerinte ki lett volna hagyandó. Erre nézve már a miniszterelnök ur nyilat­kozott és én sem mondhatok egyebet, mint hogy azok a csekély mérvű restrikcziók, a melyek a belügyi tárczánál történtek és a melyek összesen mintegy 250 ezer koronára rúgnak, valamint azok, a melyek a földmivelésügyi tárczánál tör­téntek, semmi titkos indok által nem sugaltat­tak, hanem egyszerűen annak a körülménynek tudandók be, a melyet a kormány egész nyíltan bevallott ennek a törvényjavaslatnak indokolá­sában, hogy olyan tételeket hagyott ki, a melyek az idő előrehaladott voltára való tekintettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom