Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

W7. országos ülés 19üí márczius 22-én, kedden. 289 dolgok, bizonyos fontos utasítások, felhívások a kormányhoz, hogy egy vagy más irányban igyekezzék a bizottság, illetőleg a ház véleményének eleget tenni, sőt vannak egjes direkt felszólítások is, a melyekre nézve t. barátom azt mondja, hogy a kormány hibázott, a midőn ezeket időközben is meg nem valósította. Erre nézve először is azt kell mondanom, hogy mindaddig, a mig ezek a bizottsági javaslatok nem emeltettek házhatározattá, addig azok a kormányra nézve olyan utasításokat, a melyeket köteles lett volna keresztülvinni, nem képeztek ; házhatározattá pedig ezek a bizottsági javaslatok nem emelkedtek. De másrészről, ha emelkedtek volna is, vájjon oka volt-e a kormány annak, hogy a készfizetések felvételére vonatkozó intézkedések mind e mai napig nem valósittattak meg? Azt hiszem: nem, mert hiszen a készfizetések felvételére vonatkozó kormánynyilatkozatok abban a feltevésben történtek, hogy azok a törvényes előfeltételek, a melyek a készfizetés felvételére vonatkozó intézkedésnek nélkülözhetetlen előfeltételei, időközben meg is fognak valósittatni, azok a törvények meg is fognak alkottatni. Három ilyen törvényjavaslat van már igen régi idő óta letárgyalás végett a törvényhozás elé terjesztve. Barta Ödön: Miért nem tárgyaltuk? Mi sürgettük! (Zaj.) Lukács László pénzügyminiszter: Ezek nélkül a készfizetésekről beszélni sem lehet. B. Kaas Ivor: Ujoncz kellett és nem készfizetés. (Zaj.) Lukács László pénzügyminiszter: Erre nézve azt méltóztatnak mondani, hogy miért forszíroztuk a felemelt ujonczlétszámot. Hát kérem, nem forszíroztuk, elálltunk a felemelt ujonezlétszámtól, . . . Barta Ödön: Mikor ? Lukács László pénzügyminiszter:... és akkor megszűnt az obstrukczió ? Csak a normális ujonczlétszámot kértük, azt sem méltóztattak megadni, ott is méltóztattak megakadályozni a tárgyalást és az eredményt. Már pedig bármennyire fontosnak tartjuk is a készfizetés felvételét, a mi kétségkívül elsőrendű fontosságú az országra nézve, de hogy az ország költségvetése vagy indemnitása és az ország védelmére szükséges legalább normális ujonczlétszám megszavaztassák : ezek legalább is oly primer követelmények, melyek mellett minden más követelmény eltörpül. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Vádol a képviselő ur azzal is, hogy nem tett eleget a kormány annak a felhívásnak, hogy konvertáljuk az osztrák államvasutak államosításával kapcsolatosan elvállalt államadósságot, a melynek kamatlába ma már a mi kamatozási viszonyainknak nem felel meg. Erre nézve bátor vagyok csak egyszerűen azt a felvilágosítást adni, hogy nem tévesztettük szem elől ezt a felhívást, foglalkoztunk a kérdéssel, a kérdés tisztába is KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. van hozva és igen rövid idő alatt a t. képviselőház előterjesztésemből meg fog győződni róla, hogy a kérdés annyira elő van készítve, hogy semmi sem akadályozza ennek a konverziónak ténylrges keresztülvitelét. Barta Ödön: Megszüntetését! Lukács László pénzügyminiszter: Kifogást emel a t. képviselőtársam a miatt is, hogy a kormány folyósította a delegácziók által megszavazott költségeket, a melyekre nézve törvényhozási határozat nem létezett. Hát igaz, hogy nem létezett, mert nem volt sem költségvetés, sem indemnity. De én azokon kivül, a miket már e témára vonatkozólag múltkori felszólalásomban bátor voltam elmondani, még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én a költségvetés egyes kiadási tételei között nem tudok különbséget tenni, és tekintettel arra a rendkívüli fontosságra, a mely az állam védelmének fentartásában és biztonságában rejlik, részemről nem hiszem, hogy hasonló viszonyok között és hasonló okok miatt, a melyek miatt mi az exlexbe belejutottunk, hogy t. i. a kisebbség megakadályozta a többségi akaratnak a megnyilatkozását, akadna kormány, a mely elvállalná a felelőséget, hogy az összes hadsereg exisztencziája alól az alapot elvonja. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam azután a közös vámterület ellen szólván, annak tarthatatlanságát két példával kívánja illusztrálni. Az egyik az, hogy hiába iparkodunk mi ipart teremteni, mert az ausztriai ipar miatt összes törekvésünk eredménytelen, a minek bizonyságául felhozza azt, — a mit nem vonok kétségbe, hogy helyes adat — hogy egész hosszú sorozata van a magyarországi ipari részvénytársulatoknak, a melyek a múlt évre, gondolom, osztalékot egyáltalában nem adtak. Ez mindenesetre igen szomorú jelenség, de nem elszigetelt jelenség, t. képviselőház. Mert ha méltóztatik megnézni más, a miénknél sokkal eró'sebb iparral bíró államoknak hasonló adatait, meg fog győződni, hogy vannak időszakok, vannak évek, a melyekben — és épen nekem volt szerencsém egy alkalommal a pénzügyi bizottságban ezt adatokkal bizonyítani Ausztriával szemben — igen hosszú sorozata a legelsőbbrendü német iparrészvénytársaságoknak vagy elenyészően csekély osztalékot adott a forma kedvéért, vagy egyáltalában nem adott osztalékot. Ez

1 mindig az ipari konjunktúrára vezethető vissza és nálunk ezenkívül visszavezethető még a kezdet nehézségeire is, a melyekkel a mi iparunknak küzdenie kell, a mi azonban semmiesetre sem szolgálhat nekünk indokul arra nézve, hogy iparfejlesztési törekvéseinket abbahagyjuk. A mi a második adatot illeti, t. képviselőház, hogy vannak és szaporodnak azok az öszszegek, azok a földbirtokot terhelő adósságok, a melyek behajthat atlanokká válnak és a melyeknek összege folytonosan növekszik, hát ez 37