Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

258 Í06. országos ülés lüOk márczius 21-én, hétfőn. ő Felségének képezi jogát, akkor kérdem én azt, hogy miért nem állapította meg ő Felsége a vezényszót a magyar kir. honvédség és a népfelkelők részére is, mint kiegészítő részére az egész hadseregnek, miért engedte azt, hogy ezekre vonatkozólag a vezénynyelvet a magyar törvényhozás állapítsa meg alkotmányos utón ő vele egyetértőleg ? Mert, t. képviselőház, a honvédség vezénynyelvet a törvény állapítja meg és pedig az 1868: XLT. t.-cz. 18. §-a, mely a következőkép szól (olvassa) : »A honvédség vezénynyelve a magyar, zászlója, ő Felsége nevének jelvényei mellett, az ország szineit és a magyar állam czimerét viseli.« Ha tehát a vezénynyelv megállapításának joga a közös hadseregben ő Felségét illeti, akkor ennek a honvédségnél is, mint az egész hadsereg kiegészítő részénél, szintén ő Felségének jogai közé kellett volna tartoznia, a magyar kir. honvédség vezénynyelvet tehát nem ő Felsége, hanem a magyar törvényhozás állapította meg. Hasonlókép a magyar törvényhozás állapította meg az 1886. évi XX, t,-czikk 7. §-ában a népfelkelők részére is a vezényleti nyelvet, azt mondván (olvassa): »A népfelkelési szolgálati és vezénynyelv, a rangfokozati jelvények, a felszerelés hasonlók a honvédségről szóló 1868:XLI. t.-cz. 18. §-ában megállapítottakhoz.* Tehát, t. képviselőház, a felolvasott törvényszakaszokkal bizonyítottam, hogy a vezérleti és vezényleti nyelvnek megállapítása nem képezi ő Felségének jogát, hanem a magyar törvényhozásnak ő Felségével együtt gyakoilandó jogát, a mit ő Felsége azon tényével is elismert, hogy a magyar királyi honvédség és a néj>felkelők részére a magyar törvényhozás által megállapított vezényleti és vezérleti nyelvet szentesitette. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Tehát a mindenkori kormányok háta mögött lévő nagy párt az oka annak, hogy nincs magyar vezényleti nyelv. Egry Béla: Kérem a honvédelmi miniszter urat, legyen szives nekem 1867-ből egy olyan császári vagy királyi rendeletet felmutatni, a mely a közös hadsereg magyar csapataiban és ezredeiben vezénynyelvül a német nyelvet rendeli. Ilyen rendelet nem létezik, az az állapot, a mely ma fennáll, az a magyar nemzet hiperlojalitása folytán bekövetkezett tűrt állapot, melyet tovább is tűrni hajlandók nem leszünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A törvényjavaslatot sem én, sem az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, nem fogadjuk el, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A következő határozati javaslatot terjesztem be (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Tekintettel arra, hogy az 1808 : I. t.-cz. 13. §-a világosan és félremagyarázhatatlanul rendeli azt, hogy a magyar csapatokra és századokra osztott hadsereg hazai nyelven nyerjen oktatást, megtartván parancsszavakban az úgynevezett vezénylő szókban a magyar nyelvet: ennélfogva utasittatik a kormány, hogy ezen fent hivatkozott törvény rendelkezésének szerezzen érvényt, esetleg terjeszszen mielőbb egy törvényjavaslatot a magyar országgyűlés képviselőháza elé, melyben a hadsereg magyar részében az oktatás és vezénylet magyar nyelven eszközöltessék.< Ajánlom elfogadásra. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra nincs senki feljegyezve. Kivan még valaki szólani? (Felkiáltások: Nem!) Ha nem kivan senki szólani, akkor a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T, képviselőház! Az 1904. évi ujonczjavaslatban (Halljuk! Halljuk!) foglalt létszám-megtartásnak tárgyalásánál a t. ellenzék részéről három határozati javaslat, illetőleg elleninditvány terjesztetett elő, melyek egyenként és összesen mind igen tiszteletreméltók és az illető pártoknak. a függetlenségi és 48-as pártoknak elvi álláspontját fejezik ki. A mint azonban méltóztatik tudni, mi a 67-es alapon állunk . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Elég rossz!) és így nem járulhatunk oly határozati javaslathoz, a mely önálló magyar hadsereget kíván. Ez különösen Bakonyi t. képviselő ur határozati javaslatára vonatkozik. Szederkényi t. képviselő ur, igaz, hogy a 67 es alapra helyezkedik az ő elleninditványában, de mégis olyan követelményeket állit fel a magyar vezényleti és szolgálati nyelv tekintetében, a melyre nézve egy hosszú küzdelem után belátták, hogy ezt a küzdelmet folytatni nem lehetséges s így azt hiszem, hogy ezen kérdést a napirendről úgyis levettük. A t. képviselő ur további követelményére nézve, t. i. a jelvényt és czimert illetőleg, valamint a katonai büntető perrendtartás magyar nyelvére vonatkozólag fennáll a kormánynak és a miniszterelnöknek azon ígérete, hogy ezen kérdéseket nem épen záros határidő alatt, de mentül előbb meg fogja oldani, tehát erre nézve most határozati javaslatot beadni — azt hiszem — nem időszerű. A mi pedig azt illeti, hogy a katonai nevelőintézetek a magyar hadsereg részére az országban helyeztessenek el s az oktatási nyelv a magyar legyen, erre vonatkozólag a 9-es bizottság programmjában, melyet a szabadelvű párt elfogadott, s a mely a kormány programmjába szintén felvétetett, van intézkedés; ez a határozati javaslat pedig azon túlmegy, ennek folytán ezt az elleninditványt elfogadásra ezen szempontból nem ajánlhatom. Ugyanez áll Egry t. képviselő urnak épen most benyújtott határozati javaslatára nézve, a mely jelenleg túlhaladott álláspontot fejez ki. Mindezen okoknál fogva kérem ezen határozati javaslatokat, illetőleg elleninditványokat mellőzni és a törvényjavaslatot általánosságban,