Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

406. országos ülés 1904 valamint részleteiben is elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur nem kíván szólani. A zárószó joga megilleti a határozati javaslatot benyújtó képviselő urakat, elsősorban Bakonyi képviselő urat. Bakonyi Samu: T. képviselőház! Az igen t. miniszter urnak előterjesztése nem nyújtott nekem anyagot, mert a miniszter ur semmiféle czáfolatba nem bocsátkozott határozati javaslatommal és annak indokolásával szemben. Mindazonáltal egy kijelentése kötelez engem arra, hogy a zárszó jogával röviden éljek. Ez a kijelentés a t. miniszter urnak az a feltevése, mintha a magyar vezényszó kérdését mi a napirendiől levettnek tekintenők. Vegye tudamásul a t. miniszter ur és a t. többség, hogy ez a párt a magyar vezényszó kérdését a napirendről soha levétetni nem engedi. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha már felszólaltam, rá kell mutatnom pártunknak azon következetes magatartására, hogy igenis, mi a 67-es alappal szemben folyton kifejtettük a magunk álláspontját, folyton követeltük annak a szerintünk kárhozatos bűnnek eltörlését; ezen párt sohasem mulasztott el egyetlenegy alkalmat sem, hogy a magyar nyelv törvényadta jogainak érvényt szerezzen; nem fogja elmulasztani az alkalmat erre ezentúl sem soha s igenis a t. miniszter urnak reménységével szemben ezt a kérdést folyton napirenden fogja és kivánja tartani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! A beadott határozati javaslatok többjére, különösen a t. előttem szólott barátom határozati javaslatára kijelentette a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ezek szerinte a hatvanhetes törvények keretébe nem foglalhatók, mert önálló hadsereget kivannak és e czimen kérte a háztól azok mellőzését. Az én határozati javaslatommal már nem volt képes a miniszter ur igy elbánni, mert az az 1867: XII. törvénzczikk illető szakaszainak határai közt mozog és azok végrehajtását kivánja, kimutatva, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat egyenesen beleütközik abba az alaptörvénybe, a melyre a t. honvédelmi miniszter ur mint ilyenre hivatkozik, holott abba tulajdonképen minden katonai intézményünk beleütközik. A t. honvédelmi miniszter ur, ha jól értettem, határozati javaslatomnak egyik pontjára egy megjegyzést tett, a melyről már Bakonyi képviselőtársam is megemlékezett. Ez a szolgálati meg a vezényleti nyelvre vonatkozik, a melynek kérdésére nézve azt mondotta a t, miniszter ur, hogy azt levettük a napirendről, a magyar szolgálati és vezényleti nyelv megvalósítása most nem lehetséges. Ha jól fogtam márczius 21-én, hétfőn. 259 fel a t. miniszter ur kifejezését, akkor ebben benne rejlik az, hogy a mi most nem lehetséges, az később lehetséges. A t. honvédelmi miniszter ur kifejezését én ugy értelmezem, hogy ő elvileg, tehát ex principio, vagy közjogilag a magyar vezényleti és szolgálati nyelv behozatalát nem utasítja el. így kell értelmeznem azt a kifejezését, hogy »ez idő szerint* vétetett le ez a napirendről. Mi ezt természetesen nem ugy fogjuk fel, hogy az nem lehetséges; mi ugy fogjuk fel, hogy már most is lehetséges. Ha a honvédelmi miniszter ur később lehetségesnek véli, akkor nekünk kötelességünk e kérdésre nézve a jogfolytonosságot fentartani, hogy majd, ha a t. honvédelmi miniszter ur, és a háta mögött ülő párt részére elkövetkezett a lehetőségnek ideje: legalább a jogfolytonosságot e kérdésre nézve megakasztottnak ne mondják, hanem ezt a kérdést igenis folytonosan napirenden tartván, elvárjuk, hogy annak idején majd beváltják szavukat. A magyar szolgálati és vezényleti nyelv kérdését közjogi és államjogi tekintetben e házban kétessé vagy vitássá tenni többé az én felfogásom szerint nem lehet, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de a katonai körök részéről e részben ellenvetések hangzottak el. A hosszú viták folyamán mi a katonai körök ezen felfogására, ezen padokról terjedelmes fejtegetésekkel válaszoltunk, bebizonyítván azt, hogy a katonai köröknek ezen véleménye a katonai szakértelem szempontjából meg nem állhat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bebizonyítottuk, hogy az egységes vezényleti és szolgálati nyelv nem föltétele annak a kötelezettségnek, a mely az 1723 iki u. n. örökösödési törvényből reánk hárul; nem föltétele a közös biztonság együttes védelmének sem. Bebizonyítottuk, hogy az az álláspont, a melyet a hadügyminiszternek egy másik közege erre nézve a delegáczióban előterjesztett, katonai szempontból sem állhat meg. A magam részéről szakkönyveknek, hadtani munkáknak idézésével bizonyítottam a ház előtt, hogy az a felfogás, mintha Ausztria és Magyarország együttes erővel való fentartásának, mintha a dinasztiának érdeke feltétlenül megkövetelné a hadseregben, tehát annak kiegészítő részében, a magyar hadseregben is az ugyanazon szolgálati és vezényleti nyelvet, meg nem állhat. Rámutattunk törvényekre, rámutattunk a katonai köröknek a hadtani munkákból következtetett elveire és magára a honvédségi törvényre, a' mely már maga kizárja azt, hogy Magyarország és Ausztria együttes védelmének az egységes német vezényleti és szolgálati nyelv felelne meg. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk/) Mindezek tehát a katonai szakértelem szemrjontjából sem állhatnak meg. Kötelességünk nekünk most már a vitát tovább folytatni és kimutatni azt, hogy azok a magas katonai körök épen katonai szempontból téves utón járnak és a miket hirdetnek, azok nem felelnek meg a katonai szakigényeknek és nem felelnek meg a mi közjogi követelményeink33*