Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

254 'iOG. országos ülés 1904 lés a szélsobalóldalon.) Az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, csak olyan hadsereg részére fog ujonczot megszavazni, a mely egygyé forrt a nemzettel, a mely szellemben és lélekben a nemzeté, a melyet a hazaszeretet és a nemzeti érzés dicsősége lelkesít, (ügy van! a szélsobalóldalon.) Miután pedig ilyen hadsereggel ez idő szerint nem rendelkezünk s miután a 48-as függetlenségi Kossuth-párt programmját az önálló magyar hadsereg képezi, ennélfogva pártom nevében kijelentem, hogy ujonczot csakis az önálló magyar hadsereg részére vagyunk hajlandók megszavazni és más intézmény számára nem! (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Az 1867. évi XII. t.-czikk megalkotása óta különösen a közelmúltban a katonai kérdésekben lefolyt tárgyalások alatt egy minduntalan megújuló közjogi vita és a harcz keletkezett az önálló magyar hadsereg kérdése és az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-a körül, a mit a t. túloldal ezen szakasz homályos voltának tulajdonit, én azonban ezt annak tulajdonítom, hogy az 1867-iki törvény megalkotásakor régi törvényeink figyelmen kivül hagyattak, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) a minek következése az, hogy osztrák szomszédaink a magyar nemzet törvényben gyökerező jogos nemzeti követeléseinek teljesítése elé akadályokat gördítenek, sőt attól végképen meg akarják fosztani. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) A mi kormányaink 1867 óta a helyett, hogy a nemzet mellé állottak volna; a helyett, hogy a nemzet törvényben gyökerező aspiráczióinak kielégítését illetékes helyen szorgalmazták volna, térdet-fejet hajtottak Bécs előtt, (TJgy van ! a szélsobalóldalon.) és ezzel mintegy hozzájárultak azon jogfosztáshoz, a melyet Ausztria velünk szemben elkövetni akar s előidézték azon hosszú időn át tartott elkeseredett vitát, a mely a közel múltban itt a katonai javaslatok körül folyt, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) T. ház! Mi megtettük kötelességünket a múltban és meg fogjuk tenni a jövőben is, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) küzdeni fogunk mindaddig, a mig Magyarország önállóságát és függetlenségét az egész vonalon ki nem küzdöttük. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) A múlt és a jelen önöké ott a túloldalon. OnÖk 36 év előtt ragadták magukhoz azt a hatalmat, a melyhez ma is görcsösen ragaszkodnak, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) de az önök uralmát, t. túloldal, a nemzet már megunta; meggyülölte azt az osztrák politikát, a melynek szolgálatába állottak és a melynek következménye az, hogy alkotmányunk és a magyar nemzet becsülete van megtámadva; az önök politikája a tönk szélére juttatta az országot. Ezek az állapotok tovább így nem maradhatnak. Ezen a közjogi vitán és ezeken a kérdéseken egyszer már túl kell esnünk, le kell már számolnunk azzal a helyzettel, a melyet önök teremtettek és tartanak fenn, mert ez igy márczius 21-én, hétfőn. tovább nem tarthat. A jövő a mi kezünkben van, és hazafias kötelességünket a nemzet érdekében teljesíteni is fogjuk. (TJgy van' a szélsobalóldalon.) Az 1867: XII. törvényczikkel kapcsolatosan a közel múltban lefolyt katonai viták folyamán igen sokszor szóba hozatott a pragmatika szankczió is, közjogi vita tárgyát képezte ez is, az állíttatván a tiíloldalról, hogy az 1867: XII. törvényczikkben lefektetett közös ügyek és igy a hadseregben a védelem közössége a pragmatika szankczióból önként folynak. Ez azonban nem igaz, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és a ki ezt állítja: vagy nem ismeri a pragmatika szankcziót, vagy nem ismeri Magyarország történelmét és törvényeit, mert ha ismeri és ennek daczára is állítja ezt, akkor ezt a nemzet félrevezetésére állítja s ekként tudva valótlan dolgot állit. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azon kezdem, hogy a pragmatika szankcziót nem Magyarország érdekében alkották meg, hanem a Habsburg-dinasztia érdekében, biztosíttatni szándékoltatván ezzel a mindenkori uralkodó részére a magyar trón. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) De hogy igy áll a dolog, a mint azt én állítom, ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a magyar országgyűlés régente az ujonczmegajánlások alkalmával, midőn azokat megszavazta, evidenter kikötötte és fentartotta magának az ujonczok megszavazásának jogát jövőre is, a mit nem tehetett volna, ha a közös védelem, vagy ha ugy tetszik önöknek, a védelem közössége a pragmatika szankczióból önként folynék. Legeklatánsabban bizonyítja azt, hogy ez nincs igy, a mint önök állítják, Mária Teréziának esete, a ki, midőn a pozsonyi országgyűlésen a nemzethez fordult segélyért és támogatásért, ezt a segélyt és támogatást nem a pragmatika szankczióból krfolyólag követelte, hanem appellált a magyar nemzet szeretetére és lelkesedésére, (TJgy van! a szélsobalóldalon.) a mit bizonyára nem tett volna, ha tudatában lett volna annak, vagy ha ugy állana, a mint önök állítják, hogy a védelem közössége a pragmatika szankczióból önként folyik. Ekkor nem appellált volna a nemzet szeretetére és lelkesedésére, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem követelőleg lépett volna fel. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) A történelemből és a törvényekből fogom kimutatni, hogy álláspontom helyes, hogy következtetésem logikus és itt engedelmet kérek a háztól, hogy jegyzeteimet kezembe véve használhassam azokat, mert történelmi adatokról, évszámokról és idézetekről lévén szó, nem szeretném, ha a naplóba téves évszámok, történelmi adatok vagy idézetek kerülnének. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Beszédem további folyamán ki fogom mutatni azt is, hogy a 48-iki törvényekbe hogyan, miképen és mi utón jutott be ez a két szó: pragmatika szankczió. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon,)