Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-405

25U 4Ö5. országos ülés Í90í márczius 19-én, szombaton. Mert mindaddig, a mig itt a magyar képviselőházban akadhat egy olyan többség, a mely nem teszi magáévá a magyar vezényszót, addig ne kívánjuk azt, hogy Ausztriában akadjanak politikusok vagy pártok, a melyek a mi kívánalmainkat pártolják. Annak is megvan az oka, hogy Magyarországon miért van olyan többség, a mely a magyar vezényszót »nem veszi fel programmjába«. Azt a kifejezést használom, a melyet a szabadelvű párt kilenczes bizottsága használt. Azért van olyan többség, mert egy lehetetlen helyzet van ezen a téren, nevezetesen az, hogy Magyarországon konbattans politikus nem lehet az, a ki a magyar nemzeti álláspontot foglalja el. Berzeviczy miniszter ur a legközelebbi példa. A magyar kultuszminiszter nem merte elfogadni a Kossuth-gy ászünnepélyen a diszelnökséget, mert ez, ugy látszik, nem egyezik össze a gya korlati politikával. Hát a t. miniszter ur kitől húzza a fizetését ? Kinek köszönheti azt a dicsó'séget általában, hogy magyar miniszteri székben ül? Nem-e a magyar nemzetnek, a magyar népnek, s nem-e ennek a nyomorult obstrukcziónak, a melyet annyiszor lehurrogtak ? (Derültség a jobbos a baloldalon.) Hiszen ha mi nem obstruálunk, akkor a t. miniszter ur ma is csak nyugalmazott államtitkár és nem ül azon a helyen. (Zajos derültség a jobboldalon.) Hát igy hálálja meg ezt Berzeviczy miniszter ur, hogy a mint megkapja a királyi kinevezést, már a miniszterség nem egyezik meg a magyar nemzeti érzéssel, mert akkor felfelé lehetetlen? (Derültség a jobboldalon.) Lovászy Márton: Ez nagyon komoly dolog! Molnár Jenő: Ez nagyon komoly dolog, mert intő példa gyanánt szolgál, a melyet a kicsi kapaszkodók már utánoznak. Már azok az egyetemi hallgatók, a kik előre tudva azt, hogy ők a maguk emberségükből nem fognak megélhetni s kénytelenek lesznek magukat az állam karjaiba dobni, előre arra spekulálnak, hogy ők alkalmazkodók lehessenek, hogy ők azután majd a hivatalokat elfoglalhassák, s már most is olyan politikát csinálnak, a milyent a magyar vallásos közoktatásügyi minisztertől tanultak. Ha ezt tudja valaki ebben a házban menteni, annak azt mondom, hogy ebben a magyar képviselőházban már minden szó, a melyet ebben az irányban felhozunk, falra hányt borsó, De azért nem szűnünk meg, t. ház, ezeket az anomáliákat felhozni. Mi épen ugy vagyunk, mint a tengerben háborgó habok, a melyek folyton mossák a sziklapartokat, pedig tudják, hogy azokat helyükről kimozdítani nem képesek, legfeljebb csak apródonkint őrölhetik le, de azért várnak egy erupczióra, a mely majd az egészet felforgatja. Mi sem fogunk megszűnni az igazságokat hangoztatni önökkel szemben mindaddig, a mig eljön egy erupczió, a mely halomra dönti azt a hazug rendszert, a mely 35 év óta itt fennáll, s a mely az uralmat kezéből soha, kiengedni nem akarja. Megmondtam már nem egy ízben, hogy minden élő lény a földön magában hordja a megsemmisülés csiráját, épen csak a szabadelvű párt örökéletű, az nem akar meghalni soha, hanem örökkön örökké élni akar. (Derültség a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, ezeket látva, a mig csak csekély erőnktől telik, mindig ki fogunk állani a küzdőtérre. Minket nem feszélyeznek semmiféle dolgok; a t. túloldal csak viselje magát ugy, mint eddig. Elhiszem, hogy itt önök az urak, mert önök vannak többségben, de a nép közé nem mernek kimenni. (Zajos derültség és mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én legalább nem olvastam egy újságban sem, hogy az urak közül bárki is az utóbbi időben beszámoló beszédet tartott volna, vagy egyikük is ott lett volna valamelyik márczius 15-iki ünnepen. Elhiszem, hogy a kik önöket megválasztották, ma is hűségesek önökhöz, korteseik nem fogják elhagyni, azok fogadni fogják önöket; de próbáljanak csak egyszer népgyűlést rendezni a magyar vezényszó ellen, meg fogjuk látni, milyen határozatot tudnak ott hozni. De mindaddig, a mig önök itt a képviselőházban csak a kormány háta mögül ágálnak ellenünk és gyakorolják velünk szemben a többség presszióját, mindaddig nem fognak önök bennünket álláspontunktól eltéríteni. Mi jobban látjuk a közvéleményt, mint önök; önök nem is mennek azt megnézni; hiszen miért is menjen az ember megnézni olyasvalamit, a mi rá nézve kellemetlen. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, ez a kis rekrimináczió arányban sem áll azzal a negáczióval, a melyet önök másfél éven át az itt lefolyt küzdelemmel szemben tanúsítottak. Nem is akarom ezt most folytatni. A harcz elmúlt, hogy mikor fog visszatérni ilyen arányokban, nem tudom, de abban bizonyos vagyok, hogy mindig fognak akadni emberek, a kik a kormány ilyen javaslataival szemben a jogos kifogásokat hangoztatni fogják. Méltóztassék csak olyan javaslatokkal előállani, melyek az ország gazdasági életének fellendítését czélozták, pl. egy javaslattal az Alföld csatornázásáról, vagy méltóztassanak más beruházási javaslatokat idehozni: meg fogják látni a t. képviselő urak, hogy milyen kifogásokat fogunk tenni; csakis műszaki kifogásokat fogunk tenni, t. képviselőház. (Derültség a jobboldalon.) Münnich Aurél előadó: Műkifogásokat! Molnár Jenő: Csak műszaki kifogásokat fogunk tenni, de nem fogunk útjába állani az ilyen javaslatok törvényerőre emelkedésének. De ha folytonosan előállanak más javaslatokkal, igy elő fognak állani az 1899: XXX. törvényczikk módosításával is: akkor ne csodálkozzanak azon, hogy mi még mindig a merev ellentállást tanúsítjuk önökkel szemben. T. képviselőház! Én nem látom a helyzetet olyannak, a mely bennünket arra késztethetne,