Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-404

404. országos ülés ÍQQk márczius 18-án, pénteken. 231 részről az adózó érdeke megkívánja, hogy ő minél előbb szabaduljon attól a ballaszttól, a mely rá nehezedik, attól a súlytól, melyet kétévi adóteher rá gyakorol. Ez pedig csak ugy történhetik meg, hogyha a kisgazdák, a kis exisztencziáju emberek az ez évi aratás eredményével leszámolván, látják, hogy van-e szükségük fizetési halasztás kérelmezésére, vagy nincs? A kérelmezési határidőt tehát tessék odáig kiterjeszteni, (Helyeslés a baloldalon.) A mi a kérelmezés módját illeti, engedjen meg a t, pénzügyminiszter ur, én is azok között voltam, a kik megmosolyogták azt a jogot, a mely fennáll, hogy t. i. a pénzügyigazgatóságnál jelentkezve, szóbelileg is elő lehet terjeszteni a kérelmet a fizetéshalasztás engedélyezése iránt. Ez a jog megvan, de méltóztassék megmutatni azt az eleven kis adózó embert, a ' ki e joggal valamikor élt, avagy élhetett volna ugy, hogy annak konzekvencziája is lett volna. Hiszen a lehető legszigorúbban elő vannak irva az órák, a melyekben a pénzügyi gazgató fogad. Az a szegény ember pedig egy rendkívüli nagy dolognak tartja, a miért ő a pénzügyigazgató színe elé kerül. Ne méltóztassék tehát arra utalni, hogy ez lehetséges. Hiszen a pénzügyigazgatóságok minduntalan arról panaszkodnak, hogy mennyire túl vannak terhelve különböző teendőkkel. Már most tessék elgondolni, micsoda létszámszaporitást tenne szükségessé az, hogy ha millió adófizető megrohanná a pénzügyigazgatóságokat és indokolt kérelmeket terjesztene elő. Én nem adok tanácsot a t. pénzügyminiszter urnak, nem is uj dolog, a mit mondok, de megemlítem : én igen egyszerűen megoldanám a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Blankettát, de ne kérvény-blankettát, han?m sorozatos blankettát tessék leküldeni a községekbe, a melynek jegyzet rovatába elégséges, ha beleírja az elöljáróság a község pecsétjének alkalmazása mellett, hogy az illető egyén adót fizet és különben szegény ember. Méltóztassék csoportosan összeállítani és utasítani a községeket, hogy ezeknek pontos összeszedéséről és kellő időben való nyilvánossá tételéről gondoskodjanak és méltóztassék utasítani az iránt is, hogy tegyenek jelentést azon községek is, melyekben ilyen kérvényezések elő nem fordulnak, természetesen a pénzügyminiszter úrhoz. De arra utasítani az adózókat, hogy a pénzügyigazgatóságnál, vagy a mint méltóztatott korrigálni, az adóhivataloknál terjeszszék elő ezen kérelmüket: ez nem lehet, nem lehetséges az adóhivataloknál sem, mert méltóztatik nagyon jól tudni, hogy először is vannak egész járások még mindig, a melyekben nincsenek adóhivatalok, a hol pedig vannak, azoknak olyan nagy a körzete, hogy azt a szegény embert oda fárasztani azzal, hogy napokig ott ácsorogjon, nem lehet, (Ugy van! halfelöl.) Es most a kamatokra vonatkozólag volna egy tiszteletteljes megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk !) Én nem szeretném, ha csak ugy átsiklanánk ezen a kamatkérdésen, a melyben a t. pénzügyminiszter ur, a ki különben a maga kijelentéseiben és nyilatkozataiban annyira exakt pontossággal szokott eljárni, maga is megtévedt, A múltkori nyilatkozatában, a melyet itt a házhan tett, egészen jól fejezte ki magát. Ma azonban már megtévedt abban a kérdésben, hogy a kamatok mely időponttól járnak. Hát, t. miniszter ur és t. képviselőház, nem esedékes követelésnek nincsen kamathátraléka. (Ugy van! balfelöl.) De strigis, quae non sünt, ne tessék beszélni! Annak az adónak nincs kamatja 1904. x-napjáig, a míg a törvény életbe fog lépni. Addig az az adó nem lévén esedékes, ennek kamatja nincs. Ne méltóztassék ennélfogva azt kegyként említeni, hogy esetleg ennek kamatja nem fog követeltetni. Én megértettem a korrekturát; de mégis mondom, hogy a t. miniszter ur ma megtévedt ebben. A múltkor korrekté fejezte ki magát. Éu tehát határozottan kérem annak a kijelentését, hogy mivel az 1903. évi második, harmadik és negyedik, valamint az 1904. évi első negyedre eső adótartozások esedékessége csak a jelen törvény szentesítése után fog bekövetkezni, ezen hátralékok után kamatfizetési kötelezettség senkire nézve fenn nem állván, az adók részletekben való törlesztésének joga kamatmentesen engedélyezhető lesz ezen az időn túl is bizonyos időtartamig. Már most •— engedje meg Okolicsányi t. képviselőtársam — azt nem tartanám helyesnek magam sem, hogy három negyedre szoríttassák a részletfizetés. A három negyedre szóló részletfizetés azt jelentené, hogy az adózónak most májustól kezdve, tehát május 15-én, augusztus 15-én ós november 15-án hat negyed adóját kell fizetni; mi pedig ismerjük szegény népünknek, különösen szegény földmivelő népünknek és azoknak viszonyait, a kik nem tőkéjükből és nem nagy vagyonból élnek. Ezekre nézve elég súlyos teher az, ha, egyéb szükségleteik fedezése mellett az egy negyedévi adót meg tudják fizetni. És a t. miniszter urnak már van preczedense ott, a hol az adóhátralékok összegyülemlése mellett bajtói félt, hogy sokkal hosszabb időre terjedő haladókokat adott. Én tehát annak kimondását kérném, hogy a pénzügyminiszter legalább egy évi halasztást engedélyezhessen. Ne méltóztassék azt mondani, hogy egy évnél rövidebb vagy hosszabb idő legyen kötelező, hanem azt, hogy legalább egy év, Ezek szíves figyelembevételére kérem a t. házat és remélem, hogy a t. pénzügyminiszter ur ezek figyelembevétele elől nem *og elzárkózni. Elnök: A pénzügyminiszter ur kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. kép viselő ház! Eőleg azért szólalok fel, hogy minden kételyt elhárítsak arra nézve, mintha a mai és a múltkori felszólalásomnak a késedelmi