Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-404

222 Wi. országos ülés 190í abban, sajnos, beállott egy szünetelés, egy visszafejlődés, ugy hogy nem mondhatjuk, hogy az 1867-hez e tekintetben fűzött remények beváltak volna. (Ugy van! balfelöl. Egy hang: Nagy a csalódás.) A másik feltevés az volt, hogy az együttesen élvezett, egymásnak garantált, különösen Magyarország részéről Ausztria számára követeli alkotmányos szabadság élvezésének hatása alatt testvéries érzés fog kifejlődni az osztrák népek és a magyar nemzet közt és hogy ezen testvéries érzés hatása alatt ugy politikai, mint anyagi érintkezési pontjaikban könnyen, vagy ha nem is könnyen, de biztosan fognak megegyezéshez jutni. Nos, t. képviselőház, szükséges-e bebizonyítanunk, hogy a fejlődés ennek a feltevésnek épen az ellenkezőjét hozta meg? (Ugy van! balfelol.) Egy harmadik feltevés az volt, hogy a magyar elem & hadseregben domináló helyzethez fog jutni. Én nagyon jól emlékszem, hogy boldogult Kerkapoly Károly, a ki az akkori védtörvény előadója volt, nekem egyszer elmondta, hogy ő. vitába bocsátkozván az akkori baloldalnak egyik tagjával, azt mondta annak a baloldali képviselőnek: Nekem nem kell az önálló magyar hadsereg, mert nekem nem elég a fél hadsereg, én az egész hadsereget akarom Magyarország számára, az egész hadseregben akarom, hogy Magyarország túlsúlya érvényesüljön. Hát ennek a feltevésnek ma, harmincznégy esztendő múlva teljesülését látjuk-e? Nem beszélek azokról a reményekről, azokról a feltevésekről, a melyek a Magyarország és Horvátország közötti viszonyra nézve merültek fel, a melyek Magyarország nemzetiségi életének fejlődéséhez fűződtek. Nos, t. képviselőház, mikor egy politikának összes feltevéseiben és alapgondolataiban ennyi csalódás áll be, akkor lehetetlen azokra, a mik akkor történtek, ugy hivatkozni, mint a mi cse • lekvéseinket mindenkor szabályozó keretekre, át nem léphető korlátokra. Mert igen világos, hogy a feltevések összességének módosulásával módosulnia kell annak a politikának is, a mely ezen feltevésekre alapittatik. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) __ Barta Ödön: Fel kell hagyni a 67 es alappal! (Egy hang a szélsőbaloldalon: A 67-es alap csődöt mondott!) Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim itt engem most ismét félreértenek. Nem az 1867 : XII. t.-cz.-ről szólok, mert épen az én meggyőződésem az, hogy 1867 : XII. t.-cz.-ben letett nemzeti jogokból még annyi az, a mi életbe nem lépett, hogy ennek az alapnak a csődjéről csak akkor lehetne beszélni, ha nemzeti tartalma életbelépett volna, és azután nem bizonyult volna elegendő alapnak és elegendő tág keretnek a nemzeti szükségletek kielégítésére. De én arról a politikáról beszélek, a mely szerint azt, a mit 1867-ben és 1868-ban az 1867. évi XII. t.-cz.-ben lefektetett jogokból nem érárczius 18-án, pénteken. vényesitettek, ma sem volna szabad érvényesíteni és azt az interpretácziót, a melyben annak egyes általános tételei akkor részesültek, ma, változott viszonyok és az akkori politikai feltevések legnagyobb részének rombadőlése mellett is egyszerűen folytatni kelljen. Ez az eljárás vagy a cselekvési bátortalanságnak, vagy a gondolkozási lustaságnak lehet csak kifolyása, de észszerüségi alappal nem bir. De, t. ház, én nem is hiszem, hogy olyan politikának folytatása, a mely a tapasztalásoknak és a nemzet jelenlegi fejlettségi stádiumának megfelel és annak követelése, ellentétbe helyezné a nemzetet királyával. Ideig-óráig támaszthat nehézségeket és ezen nehézségek természetesen annál nehezebben lesznek legyőzhetők, minél inkább fejtegetnek a koronának első tanácsosai itt is és bizonyosan másutt is — mert felteszem, hogy másutt is ugyanúgy szólanak azok, mint itten — olyan teóriákat, mint a minőket most hallunk hangoztatni. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) De ezzel szemben áll a nagy érdekek azon találkozása, a mely ma már kell, hogy teljesen evidens legyen, és a melynek tudata ma már kell, hogy az uralkodóház minden tagjában, különösen pedig annak fejében, a kit a felelőség nagyságának érzete kell, hogy felvilágosítson és fel is fog világosítani, mint élő öntudat meglegyen : hogy hatalmi állásának egyedül biztos és legerősebb bázisa egy minden irányban kiépített egységes, erőteljes magyar nemzeti állam. (ÉíénJc helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Igaz, hogy ez az igazság, a mely évszázadok előtt is igazság volt ugyan, de nem olyan ellenállhatatlan, nem olyan ellensulyozhatatlan igazság, mint ma, évszázazadokon át nem tudott magának utat törni. De hiszen akkor a viszonyok egészen mások voltak; a múlt évszázadokban az uralkodóház támaszkodhatott az u. n. római német birodalom erejére és abban találta helyzetének anyagi suljpontját, mig ez a nemzet a török uralom alatt állott, csekélyszámu lakosokat számlált és gazdaságilag tönkre volt téve. A német birodalom megszűnte után támaszkodhatott egy pár évtizeden át az u. n. szent szövetségre, a melyben hatalmas fejedelmek kezet fogtak minden alkalmatlan népies mozgalom elnyomására. De, t. ház, mindezek a dolgok most szétfoszlottak; most sem római német birodalom nincsen, sem a német birodalom bármely alakjában erre az uralkodóházra nézve mint erőforrás nem létezik, ha csak nem mint szövetséges társ, a mi mindig a politikának esetlegességétől függ. Ma Magyarország nem az a szétzilált, nem az a harmadrészében török uralom alatt álló ország, nem az az alig három millió lakost számláló, nem az a gazdaságilag tehetetlen, nem az az adót nem fizető ország, mely azelőtt volt; hanem ma közéletünk minden hiányának és hibájának daczára, hála Istennek, emelkedett, növekedett, gyarapodott ez a nem-