Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-404

Wh-. országos ülés 1904- márczius 18-án, pénteken, 223 zet. Gyarapodott nagyságában, gyarapodott gazdasági teljesítőképességben, gyarapodott áldozatkészségben ; mert Európában nem minden nemzet hajlandó oly óriási adóterhet magára vállalni, mint a minó't magára vállalt ez a nemzet a maga czéljainak fejlesztésére és önmagának fen tartására. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma ebben a nemzetben is sokkal inkább, mint bármikor, kifejlődött az a tudat, hogy az ő érdekei, az ő történelmi hivatása az uralkodóház érdekeivel, történeti hivatásával összeesnek; ma tehát megadattak az organikus egyetértésnek és a nem mechanikus, hanem a hivatások összenövésén és harmónián alapuló állandó kölcsönös megértésnek mindazon alapjai, a melyeket csak erőteljesen kell képviselni, és lehetetlen, hogy az igazság erejénél fogva maguknak utat ne törjenek előbb vagy utóbb. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) De, t. ház, az ő Felsége uralkodása alatt álló több országokkal a pragmatika szankczió által létesített kapcsolatnak fentartása szempontjából is, mely nagyon természetesen, jogosan, sőt kötelességszerűen az uralkodónak egyik legfőbb gondját képezi, ezen kapcsolatnak szempontjából is ugy áll a dolog, hogy mikor azt azt látjuk, hogy minden érintkezési pont egyszersmind súrlódási ponttá válik, minden súrlódási pont pedig konfliktusok forrásává: (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) ebből folyőlag nagyon természetesen ma ezen államok együttmaradásának feltétele az, hogy ezen konfliktusok, e súrlódási pontok, tehát érintkezési pontok is nemhogy gyarapittassanak, hanem meggyérittessenek. Barta Ödön: Szóval a perszonál-unió kell! (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon,) B. Kaas Ivor: Hát csinálják is meg, necsak mondják. (Derültség a szélsobaloldalon. Zaj,) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Apponyi Albert: Egy ily viszonylatban, t. ház, az együttmaradásnak egyetlen lényeges feltétele van, a melyet nem pótolhat semmi, a mely azonban szerintem önmagában pótol mindent : hogy t. i. az együttmaradásra hivatott felek együtt akarjanak maradni. Ez az akarat pedig csak akkor lesz meg, ha ez együttélésben, e szövetségben magukat jól érzik, ha abban a tudatban vannak, hogy erőiket ki tudják fejteni, egyéniségüket ki tudják építeni és ha a konfliktusokra vezető okok mentül előbb mellőztetnek. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Miután ugy látom, t. ház, hogy a miniszterelnök urnak politikája mindezen pontokban ellenkező irányt jelent, ellenkezőt azzal, a mit én képviselek, (Ügy van! balfelöl.) miután azon nyilatkozata után is, a melylyel most hosszasabban voltam kénytelen foglalkozni, ténykedéséből azt a meggyőződést kellett merítenem, hogy bár mindenesetre teljes jóhiszeműséggel, de nem helyes irányban, sőt a nemzet és a dinasztia érdekeinek szempontjából egyformán helytelen irányban informálja az uralkodót, a kinek első tisztviselője és vezeti a nemzetet, a mely nemzet parlamentjének élén áll: nagyon természetes, hogy az én bizalmatlanságom a t. kormányelnök ur kormánya iránt nőttön-nő és azért a kormányzati eszközöket neki meg nem szavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Igen röviden kívánok t. képviselőtársamnak egy pár oly megjegyzésére reflektálni, a melyeket hallgatással egyáltalán nem mellőzhetek. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy t. képviselőtársam akkor, midőn fejtegette, hogy minden államférfi megítélésénél az illetőnek múltja kell, hogy a megítélés alapját képezze, teljesen nyílt ajtót tört be, és egyáltalán nem czáfolt ezzel semmi olyant, a mit én bármikor is mondottam volna. Mert a magam részéről sohasem tiltakoztam az ellen, hogy a velem szemben nyilvánuló politikai bizalom vagy bizalmatlanság forrását politikai életem előzményeiből keresse t. képviselőtársam. Ellenkezőleg, minden körülmények között vallottam s vallom és állítom ma is, hogy minden, igazán nagyfontosságú, kardinális kérdésben és elvi szempontból teljesen szolidaritásban állok azokkal, a miket, a múltban tettem és mondottam. És, t. képviselőtársam, azt hiszem, hogy ebben a tekintetben kevéssé szoríthatott sarokba engem azzal, hogy felolvasta 1889-ben a véderővita alkalmával tartott beszédemnek egy részét, mert hiszen csakugyan konstatálhatjuk azt, hogy a kérdés lényegére nézve abban sem mondatik más, mint a mit most mondottam. Talán — ezt elismerem — van egy nuance különbség abban a tekintetben, hogy a magyar kultúra a tiszti nevelés kérdésében mennyire érvényesülhet, ámbár azon beszédemben a magyar nyelvnek, a magyar irodalomnak és a magyar történelemnek intenzivebb tanításáról volt szó, Én nem követem t. képviselőtársamat arra a térre, pedig igen hálás feladat volna, hogy az ő beszédeiből . . . Gr. Apponyi Albert: Kérem, kérem. Gr. Tisza István miniszterelnök:. .. hogy az ő beszédeiből, a melyeket a katonai kérdésekben tartott, keressek ki szemelvényeket. Először is, igazán időm sincs rá, de különben is pár sarokpontnak, vagy jelzőoszlopnak rövid megemlítése, azt hiszem, elegendő lesz ebben a tekintetben. Körülbelül akkor, a midőn abban a korban volt t. képviselőtársam, mint én, mikor 1889-iki beszédemet elmondtam, oly politikai pártnak volt befolyásos tagja, a mely a magyar honvédség visszafejlesztését kívánta, abszolúte nem beszélve bárminő reformról a hadseregben.