Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

W3. országos ülés ÍUÜ4 márczius 17-én, csütörtökön. 207 czentralisztikus bécsi erőt minden téren és minden módon meg is növeljék. Ezt szolgálja a t. miniszterelnök ur házszabály módosító terve, de ezt szolgálja a majdan beterjesztendő véderőtörvényjavaslat és ezt szolgálta a t. függetlenségi pártnak időelőtti és nagyon szerencsétlen módon megcsinált deczember 5-iki leszerelése is, a mely egészen feltárta az osztrákok előtt azt, hogy itt Magyarországon a függetlenségi törekvés magában a függetlenségi pártban sem olyan erős, hogy ott egy nagy párt ilyen kevés eredménynyel be ne érje másfél esztendős küzdelem után. Én azt, hogy a t. miniszterelnök ur a bécsi kormányzat, a czentralisztikus hatalom megnövelését, a közös hadsereg jogi alapjának a mostani tényleges helyzethez való megváltoztatását, a közös hadseregnek a birodalmi német hadsereg jogi alapjára való helyezését, továbbá az Ausztriával való közgazdasági kapcsolatnak minél nagyobb megszilárdítását tűzte ki feladatául, nemcsak tapasztalataimból merítem, hanem merítem a »Neue Freie Presse* február 25-iki számában »Magyarország és Ausztria« czimmel a bécsi urakházának egy előkelő tagjától megjelent czikkéből is, a melyben egész logikusan végig van fejtegetve, hogy a birodalom szétbomlik abban az esetben, ha a széthúzó törekvésekkel szemben a központi hatalmat meg nem erősitik, ha a jogi különbségeket el nem oszlatják és mindazt, a mi a központi hatalom részére szükséges, teljesen és véglegesen nem törvényesitik és nem biztosítják. Azért van itt szükség egy rendszerre, a mely a maga főispánjaival elfojtja a választási szabadságot, van szükség egy választási reformra, a mely a függetlenségi pártnak vivmányként szól, de tulajdonképen e rendszer megszilárditására szolgál, van szükség egy házszabályra, a mely minden kisebbségi ellenállást lehetetlenné tesz, van szükség egy többségre, a mely mindennek fejet hajt, van szükség egy kisebbségre, a mely semmit meg nem akadályoz. B. Kaas Ivor: Nagyon jó! Lengyel Zoltán: Ez az egész rendszer áll most a magyar nemzettel ellentétben, áll ellentétben azért, mert a mi erőnk csekély, a mi akaratunk hitvány volt, a mi összetartozásunk sohasem volt megteremtve. (Ugy van! balfelől.) Itt mi, a kik nemzeti czélokat, közös gazdasági czélokat követünk, veszekszünk elmúlt és eljövendő, nem tudom, micsoda kis kérdések felett akkor, mikor nagy nemzeti kérdésekben ujjúnkat sem mozdítjuk meg minden hazafiság és minden nagyhangú politizálás mellett sem. Nemcsak az egész nemzetnek, de az egész ellenzéknek is egyesülnie kell bizonyos czélok tekintetében és egységes taktikát kell követnie; nem az által, hogy feladjuk a magunk elvi álláspontját, nem az által, hogy a magunk irányzatából kitérjünk, hanem csak azon a téren és csak olyan módon, hogy a nemzet iránt tartozó kötelességünknek egyes kérdésekben sokkal jobban tudjunk megfelelni. A nemzeti kérdések és a gazdasági kérdések mindnyájunknak közös törekvése és közös programmja. A ki ujjat huz az ellenzék egyes részei között, ujjat huz annak daczára, hogy czélját csak ugy tudja megvalósítani és elérni, annak igaza nem lehet, mert kizárt dolog, hogy a függetlenségi programmal ezt a nemzeti programmot ugy lehessen megvalósítani, hogy valaki ilyen vagy olyan jelszavak mellett ujjat huz egyik vagy másik párttal, a mely ugyanazon törekvéseket szolgálja, habár programmjába kevesebbet vett fel megteremtendőnek, mint ő. Ez az én felfogásom. És itt visszatérek ahhoz, a mit beszédem elején mondottam, hogy az ellenzék különböző részei között — nem beszélek itt a néppárt hivatalos programmjáról, mert bizony abban nemzeti dologról igen kevés van, (Ellenmondások a néppárton.) egyes tagjai közt nagyon sokat ismerek, a kik ezen nemzeti czélokat őszintén és odaadással szolgálják, de hivatalos programmjában a nemzeti dolgokról a lehető legkevesebb van — hanem szólok a többi pártokról, a melyek ezen czélokat nyíltan hirdetik és szolgálják. Ezek között a pártok között kell, hogy végül bizonyos kontaktus létesüljön. Hock János: Ha igazán és őszintén szolgálják e czélfc, ugy is megvan közöttük a kontaktus ! Lengye! Zoltán: Egy nagy küzdelem következik be minden téren és ez a küzdelem két irányra terjed ki: a katonai és a gazdasági térre, mindazokra a kérdésekre, a melyek a 67-ben megalkotott törvénybe beiktattattak, de törvénytelenül keresztülvitt rendelkezések folytán Ausztriával vagy közösek vagy közös érdeküek. Mindezen kérdésekkel szemben egészen ellentétes a bécsi felfogás a magyar állásponttal. Nekem az a véleményem, t. ház, hogy ezekben a kérdésekben az ellenzéknek, de különösen a függetlenségi pártnak, minden segítséget igénybe kell venni, hogy ezen nagy czólban győzelemre is tudjon jutni. És a mit még egyszer ismételek, a mivel be is fejezem beszédemet ." álljon bár valaki a függetlenségi programm alapján, 48-as alapon, vagy álljon 67-es alapon, a kik ezt a czólt előbbre akarják vinni, azok tekintsék az alap kérdését teljesen mellékesnek, mint magam is, de gondoljanak csak az intézmények megteremtésére, a mely alapon egy kötelesség áll előttünk: a nemzetnek megerősítése és a nemzetnek munkára való szervezése, a magyarság öntudatának felemelése, ugy, hogy necsak mi teljünk el hittel, hanem azzal megtöltsük az egész nemzetet is. Gondoljanak arra, hogy ez a czél nem kivihetetlen, nem lehetetlen és hogy mindent keresztül vihet egy nemzet, csak akarni tudjon, és minden tönkre megy, ha tönkre megy a nemzeti akarat. (Ugy van! halról.)