Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

403. országos ülés 1904- márczius 17-én, csütörtökön. 195 a magyarság megteremtése következik a 67-es programmból is. A mi aztán a további teendőket illeti, kétségtelen, hogy a mennyiben a hadsereg egyik részében magyar, másik részében német lenne, akkor a közigazgatási kettéválasztás szintén a tények szükségszerűségénél fogva bekövetkezik. A különbség tehát az elvi felfogásban nincs meg, de megvan a taktikai felfogásban, mert én egészen határozottan a fokozatosság alapján állok. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) Nem abban a tekintetben, hogy talán elveink egy részét feladjuk és csak a másikat vigyük keresztül, de a keresztülvitel módozatai tekintetében azt a felfogást, mint hogy ha könnyebb volna egyszerre a függetlenségi programmot keresztülvinni, vagy pedig csak egyszerre volna lehetséges, szükséges és czélszerü annak keresztülvitele, egyáltalán nem fogadom el. Igenis konstatáltam nagyon sok izben, hogy a keresztülvitel módozatai tekintetében csak egymásutánban haladhat a dolog, mert Magyarországot kitenni annak, a mi 48-ban történt, az egész forradalmi jellegű dolog volna s ily rázkódtatás az alkotmányos életben az államkapcsolatban feltétlenül oly visszahatást szül, nieJy a nemzet életfejlődésére nézve egyáltalában nem kivánatos. Több izben volt már szerencsém vázolni a magyarság és Magyarország helyzetét, és én konstatáltam ezen helyzet ismeretéből, hogy sem a magyar állami kormányzat, de jórészt az ellenzéki pártok sem ezt a helyzetet, a melyben a magyarság és a magyar állam az európai népek közt van, felfogni, sem ennek következményeit belátni nem bírják,, sem a megjavításhoz szükséges módozatok keresztülviteléhez elegendő erővel nem rendelkeznek. Nincs meg a helyzet felismerésének képessége, a szabadelvű pártban legkevésbbé. A szabadelvű párt 36 esztendős múltjában kizárólag arra törekedett, hogy uralmon maradjon. (Igaz! a szélsobaloläalon.) Egyáltalán nem gondolt arra, hogy a nemzeti életet fejleszsze, hogy a magyarság erejét megnövelje és annak duzzadó erejével a magyar államiságot kifejleszsze. Ma is, midőn a miniszterelnök ur programmját végighallgattam, konstatálni vagyok kénytelen, hogy a miniszterelnök ur kormányzásra vállalkozott csupán, azaz keresztülvinni a megoldandó törvényhozási intézkedéseket, de arra nézve, hogy a magyarság erejét hogyan gyarapítsa, hogyan fejleszsze, visszafejlődésében és pusztulásában hogyan állítsa meg, hogy a mostani kelyzetben, különösen pedig az Ausztriával való kapcsolatra nézve beállott bonyodalmak mellett, hogyan adjunk a nemzet életének és az államiság fejlődésének uj irányokat, arról még egyáltalán programmot, de még csak kijelentést sem hallottunk. Odáig megy e tekintetben a t. túloldal, hogy az egész kormányzat és politika itt kizárólag abból áll, hogy az egyik kormány váltja fel a másikat; az ellenzékről még csak fel sem tudják tételezni, hogy elvi czélokért küzd; a túloldal s a hozzá közel álló lapok palám et publice hirdetik, hogy az ellenzék törekvéseinek semmi egyéb czélja nincs, mint kormányokat buktatni és már el sem hiszik azt, hogy itt Magyarországon ellenzék lehessen, a melynek komoly nemzeti czéljai vannak, a mely komolyan, elhatározottan és energikusan, lelkéből, meggyőződéséből, akaratából törekedjék a nemzeti élet határainak fejlesztésére és a nemzeti élet részére uj irányok megállapítására. (TJgy van! balfelöl.) A t. miniszterelnök ur kormányzatával szemben tehát legelső kifogásom az, hogy egyáltalán nem jelöl meg utat és módot arra, sőt még a képét sem látja annak, hogy a t. kormány és a t. miniszterelnök ur az eddigi iránytól eltérőleg végre a magyarság hivatásának tudatára ébredt volna, annál kevésbbé, hogy ennek czéljait szolgálni is volna hajlandó. (TJgy van! bal felöl.) A t. miniszterelnök ur ez alatt a nagy nemzeti küzdelem alatt velünk szemben folytonosan a legélesebb és a legenergikusabb álláspontot foglalta el abban a tekintetben, hogy ezt a küzdelmet nem csak eszközeiben, hanem czéljaiban is a leghatározottabban elitéli. Ennek több izben kifejezést is adott és több izben fel is keltette a közvélemény érdeklődését nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is; Magyarországon abban a tekintetben, hogy lehetséges államférfiú Magyarországon, a ki a nemzet közakaratával szembehelyezkedik, Ausztriában pedig abban a tekintetben, hogy ott reménységet ébresztett, hogy Magyarországon még egyáltalán nem veszett ki azon államférfiaknak magva, a kik az osztrák érdekeknek bizonyos mérvű istápolására törekszenek Magyarországon. Hogy a miniszterelnök ur ilyen állásfoglalás mellett megbízatást kapott, ebből látom, hogy a t. miniszterelnök ur kormányrajutása eredményezte azt, hogy a nemzeti küzdelem a legcsekélyebb eredménynyel járt, a melylyel csak járhatott, továbbá következtetem azt, hogy Ausztriában sem a hadseregre nézve, sem egyáltalában Magyarországgal szemben rendszerváltozás nem történt. A 36 éves kormányzatra visszatekintve, látjuk azt, hogy a magyarság a maga nemzeti czéljai iránt teljességgel elérzéktelenedett, elernyedt, gondolkozásában, akaratában meggyengült és züllésnek indult. Idegen érdekek szolgálatában állván, 400 esztendőn keresztül a maga öntudata elhalványodott, akarata meggyengült oly mértékig, hogy el sem tudja képzelni és meg sem tudja állapítani, hogy neki más hivatása is lenne, mint ezen állami kapcsolat keretében az ő vagyoni, vérbeli és egyéb kincseit kiszolgáltatni azért, hogy a maga életét tovább tengethesse. 25*