Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-402
192 W2. országos ülés i90í márczius í6-áii, szerdán. tárgyait nagyon szükségeseknek kell hogy tartsuk, terjesztessenek elő, mert ma már joggal táplálhatjuk azt a reményt, hogy a t. szakminiszter urak e kérdésekben a kellő gyorsasággal intézkedhetnek. Már 1903 június 13-án terjesztettem he ugyanezen tárgyban egy interpellácziót, most azonban ismét felszólítottak az érdekelt községek, valamint egyesek is, hogy az uralkodó áldatlan állapotokat itt a t. kereskedelemügyi miniszter urnak újból bejelentsem. (Halljulc!) Tudjuk, hogy a beruházási törvényjavaslatban a törvényhatósági és közutak megjavítására még az előbbi időkben 28 millió koronát irányzott elő a t. kormány; most azonban gr. Tisza István miniszterelnök ur kormánya ezen beruházásnak még nagyobb összeggel való dotálását is megígérte. Arra kérném az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy méltóztassék Zircz vidékére, Veszprém vármegyébe is figyelmét irányítani, mert a Bakonyban lakó és meglehetős nagy adóval megterhelt polgártársainknak egyik fő keresete a fuvarozás, s azért az életfentartására, családja istápolására megkívántató feltétlen szükségesség, hogy legalább is oly utai legyenek, hogy a közlekedés egyáltalában lehetséges legyen. Már pedig a hozzám érkezett informácziók és értesítések alapján szomorúan kell jelentenem, hogy az ottani állapotok igazán ázsiai állapotok. Az utak már természetüknél fogva nagyon rosszak, s azért van, hogy mig másutt 16 —17 kilométeres utat normális viszonyok közt, tegyük fel, ha rossz idő van is, hat óra alatt meg lehet tenni, itt 16 kilométeres útnak egyáltalában neki sem mernek menni az emberek, mert a sár roppant nagy, a hidak rongáltak, s egyáltalában az utvonalakat kiegészítő részek oly karban vannak, hogy nem lehetséges a közlekedés. Nem akarom megemlíteni és ezzel hosszadalmas lenni, hogy oly dolgok fordulnak elő, hogy még a posta sem képes menni, mert egyszerűen a törött és összeroncsolt hidba beleszakad a ló lába. Én tehát a következő interpellácziómat terjesztem elő (olvassa): Interpelláczió a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: »1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter urnak arról, hogy az 1890. évi I. t.-czik 23. §-a rendelkezésének megfelelő utadószázalékkal terhelt: Borzavár, Porva, Pénzeskut, Bakonybél, Obánya, Lókut, Nana, Teés és Jásd községek utjain a fuvarozás még a közlekedési utakra nézve legelőnyösebb időjárási viszonyok mellett is — értve a száraz időben is — igen nagy nehézségekbe ütközik; de az őszi esős időszak beálltától kezdve a tavasz utoljáig emberre és állatra nézve életveszélylyel jár. Sőt Porva és Borzavár község lakossainak a fuvarozás az esős időben teljességgel lehetetlen? 2. Miután az erdős Bakonyban, ennek a józan és szorgalmas népnek a mezei munkálatok elvégezte után a főkeresetforrása a községeket körülvevő nagy uradalmak szolgálatában a fafuvarozás, hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter ur ezeken a kisgazdák létfentartását koczkáztató állapotokon segíteni ? 3. Hajlandó-e az államépitészeti hivatalt sürgősen utasítani s az állami és megyei utakat azonnal megvizsgáltatni ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a kereskedelemügyi miniszter úrral. Ezzel, t. ház, miután a holnapi ülés ideje és napirendje már meg van állapítva, egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Áz ülés végződik d. u. 2 órakor.)
