Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

M2. országos ülés 1904 márczius 16-án, szerdán. 191 Lengyel Zoltán: Nem a programmról van szó, hanem a könn} űségről! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Hock János: Egy bizonyos, t. ház. Ha valaki emelkedni akar, mindenesetre meg kell a lépcsőket fokozatosan járnia; s ha én valamely intézményből részt kérek magamnak, mindenesetre könnyebben fogom megkapni, mint magát az egészet. Mi tehát csak úttörői lehetünk azoknak a messzebbmenő irányzatoknak és czéloknak, a melyeket a nemzet a maga önállóságának kivívásáért idővel bizonyára szervezni is fog. De, bocsánatot kérek, ezt az utat nem lehet ugy megjárni, hogy bizonyos patetikus visszavonultsággal szemléljük a nemzeti fejlődésnek minden törvényét, hogy, mint a pók a hálóján, ugy mozogjunk mi is a mi kényelmes pittoreszk politikai álláspontunkon; nekünk részt kell vennünk a való életben is; téglánkint és nyomonkint kell felépítenünk azon függetlenségi épületet, a mely végső czélunk, a mely felé mindnyájan törekszünk. Nagyon világosan emlékszem én, t. ház, még 1892. márcziusára, a nemzeti párt feliratára, a melyet olyan szépen átgondolva fejtegetett akkor a házban Hodossy Imre t. képviselőtársam. Nagy ellentét volt akkor a kormány és a nemzeti párt között a felirati vitában. Mind a két párt javaslata törekedett kimutatni, hogy az 1867: XII. törvényczikk alapján fejlődhetünk. A nemzeti párt felirata pedig kimutatta, hogy ez az 1867 : XII. törvényczikk nincs végrehajtva, kimutatta, hogy nincs rendszeresen fejlesztve és megmutatta, hogy minő esetekben hanyagolták el és minő esetekben nem fejlesztették e törvényt. Erre vonatkozólag Hodossy Imre az ő beszédében ezt mondotta: »Ennek pedig, vagyis az 1867: XIII. törvényczikk végrehajtásának ... (Felkiáltások: XII. törvényczikk!) — Lapszus volt, kérem; s ha a miniszterelnök urnak joga van, néha lényegbevágó lapszusokat is kikorrigálni, nekem is jogom van kikorrigálni egy lényegtelen lapszust (Halljuk! Halljuk!) — végrehajtásának meg kell történni, hacsak a kiegyezést nagy veszedelmeknek kitenni nem akarjuk; mert a kiegyezés nem önczél, hanem csak eszköz állami önállóságunk helyreállítására és biztosítására. Minden eszköz pedig csak akkor bir létjogosultsággal, a mig azon czélra használtatik, annak a czélnak elérésére alkalmasnak találtatik, a mely végett készül. Ha egyszer az bizonyulna be, hogy az 1867-iki kiegyezés nem használtatik állami önállóságunk fentartására és fejlesztésére, vagy pedig bebizonyulna, hogy e kiegyezés állami önállóságunkra nem alkalmas, akkor ezen kiegyezés menthetetlenül el volna veszve.« Én teljesen igazat adok Hodossy Imre t. képviselőtársamnak; a kiegyezést én is csak olyan struktúrának tekintem, a melyben a nemzeti életnek kell kifejlődni, egy olyan keretnek, a melynek sejtjeit a magunk nemzeti munkájának kell mézzel telehordania. Ezért még a legmesszebb menő politikának is segédkezet kell kölcsönösen nyújtanunk, a mely Magyarország jogainak kiépítését, Magyarország önállóságának fejlesztését a kiegyezés keretében biztosithatja, és a szövetségi viszonyban Magyarország teljes erejét kifejlesztheti. T. ház! Nem akarok hosszasabban visszaélni a t. ház türelmével, ós ezért röviden befejezem beszédemet. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak azon alapokon kell fejlődnie és Magyarország kiépítését ugy kell folytatni, a mely alapokon és a hogy azt az 1790—1848. és 1867-iki törvényhozás itt vezette és folytatta. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak nem jelszavak felett való vitákban kell politikai életét élnie, hanem az erős közgazdasági irányzatot és a nemzet közgazdasági életének kifejlesztését kell elsősorban feladatává tennie. Ezt pedig meggyőződésem szerint nem érheti el másképen a nemzet, mint ha az önálló gazdaságj berendezkedés alapjára helyezkedik. Ez a programm volt az, a melyet adtam akkor, a midőn felléptem képviselőnek; ez a programm volt az, a melyhez csatoltam mindenkor, a régi nemzeti pártnál is vallott álláspontomat, hogyt, i. a nemzeti eszmének, gondolatnak az állam minden intézményében, még a véderő szervezetében is helyet kell szorítani. Ehhez kapcsolom most még azt a határozott magyar irányt, a melyet Bánffy képvisel, hogy egy erős, egészséges fajpolitikával Magyarországon a különböző nemzetiségi asszimilácziót minél előbb elvégezhessük, hogy ez a nemzet minél előbb bevégezhesse nemzeti egységének felépítését és minél előbb átalakíthassa közjogi egységét nemzeti egységgé. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen programm alapján állok. És a t. miniszterelnök urnak a bizalmat tagadom meg, bár az országnak az indemnitást megszavazom. Lengyel Zoltán: Helyes! Elnök: T. ház! Az idő előrehaladván, a tanácskozást be kell fejeznünk. Mielőtt az interpelláczióra térnénk át, méltóztassék megengedni, hogy a legközelebbi ülés ideje és napirendje iránt előterjesztésemet megtehessem. (Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, 17-én délelőtt tiz órakor tartsa meg és annak napirendjére az 1904. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását tűzze ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni ? (Iyen!) Akkor ezt határozatképen kimondom. Most áttérünk az interpelláczióra. Hertelendy László jegyző: Udvary Ferencz ! Udvary Ferencz: T. ház! (Halljuk! HalljuMJ)/K t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézendő interpellácziót voltam bátor bejegyezni a közutak kiépítésének tárgyában. A politikai helyzet most már eléggé megengedni látszik azt, hogy ilyen és hasonló interpellácziók, a melyek