Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

184 402: országos ülés 1904 márczias 16-án, szerdán. nem kötötték gúzsba, a kik nem bélyegezték meg az ideális, eszményi politikát és nem mondták rá kicsinyelve, hogy az nem gyakorlati politika, lianem olyan férfiak voltak, a kik erőteljes nemzeti önérzettől duzzadó politikát mertek hirdetni, a kik hitet szuggeráltak az ifjúságba, annak lelkébe, hogy merjenek küzdeni eszményi törekvésekért, merjenek akarni és merjenek nagyot akarni, mert soha még erős hit és akarat nélkül egyén és nemzet ezen a földön nagyot nem alkotott, (Ugy van! halfelöl,) Ez a hit a szivekben mindig az emelkedésnek szárnya. Nálunk ozt a szárnyat törte meg évtizedek politikai meddősége, midőn a közügyekből kiirtotta nemcsak az eszmények iránt való lelkesedést, hanem egyúttal azt az önzetlenséget is, a melylyel egy alkotó munkában részt keli venni és ekként rendszerré emelte a politikában az önzésnek, a hatalomért való versengésnek silány iskoláját. (Ugy van! balfelöl.) Nem látjuk-e már is ennek kártékony hatását az ifjabb nemzedékben? Sajnos, hogy maga a törvényhozás mutatott példát arra, hogy miképen kell minden nemes hevületet, a mely eszményi czélokért, emelkedett nagy gondolatokért akar küzdeni, nevetségessé tenni és lekicsinyelni. A. közélet vezérgondolatává pedig nem tettük ezen ügyekben az önzetlen, kitartó munkát, hanem odatettük a hasznos közéleti tevékenységet jelszó gyanánt, a mely nem a közügynek használ, hanem mindig annak az egyesnek, a ki a közügyben a saját anyagi gyarapodását akarja szolgálni és fokozni. (Ügy van! balfelöl.) Ha erkölcsi tekintetben megmérjük a nemzet tartalmát, azt látjuk, hogy ez a haszonleső irányzat, a vagyon szomja, a pénzvágy telhetetlensége mindenfelé sorvasztja a mai társadalmat. Neveltünk egy óvatos, egy kapkodó és mindenben pártfogást kereső ifjúságot, a mely ott ül a hatalom teritett asztala mellett; a mely várja a lehulló morzsákat, s lesi gazdájának szemhunyorgatásait. (Ugy van! balfelöl.) Micsoda nemzedék melynek ifjúsága, a helyett, hogy eszményekért lelkesednék, a helyett, hogy álmodoznék: odaül gubbasztani, odaül emészteni és az eszményi munka helyett felajánlja magát mindenféle hatalmi rendszernek, szolgálatában és kegyeitől a maga érvényesülését reméli. A mely ifjúság szivében nincs hit és nincs meg az az erős meggyőződés, hogy akarattal és kitartással tud nemzetének használni, a mely ifjusa'g ezért a hiteért önmagát áldozatul odadobni nem képes: az az ifjúság a nemzetet fentartani, annak jövőjét biztosítani sohasem tudja, (ügy van! balfelöl.) Ezt a kishitüséget a mi parlamentarizmusunk, a mi megrontott tözszellemünk nevelte és oltotta bele a nemzet ifjúságába. Hiszen mindenki tapasztalhatja e rendszerek folytán, hogy itt senki egyéni tehetségeivel, önzetlen hazafias munkálkodásával semmi téren sem érvényesülhet, mert még az osztó igazságnak is kétféle mértéke van: attól függ, hogy ki minő pártállást foglal el (Ugy van! balfelöl.) és jutalmaznak és büntetnek valakit politikai állásfoglalás szerint. (Mozgás jobbfelöl.) Ez nem túlzás, t. ház. Méltóztassék nekem egyetlenegy kiváló alakra mutatni, a ki itt a közpályán tehetségével, hazaszeretetével, eszményi törekvéseivel érvényt tudott volna szerezni politikájának vagy önmagának, hacsak fel nem áldozta egyéni meggyőződését idegen istenek bálványai előtt; (Ugy van! a bal'- és a szélsöbaloldalon.) hacsak oda nem adta benső meggyőződésót és lelkiismeretét azért a neki nyújtott hatalomért. (Ugy van! a bal- és a széhöbaloldahn.) Belitska Béni: Molnár János az ellenkezőjét állította! Gr. Zichy Aladár: Nagyon méltóztatik tévedni! Belitska Béni: Hiszen épen az ellenkezőjét állítja, tehát nem tévedhetek! (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Hock János: Azt állítottam, hogy senki itt vezető állásra tehetségével nem juthatott. Ha pedig egy pap hosszas szolgálat és egyházi munkája után egy közönséges előmenetelben részesül, azt ne méltóztassék rossz néven venni, mert hogyha a képviselő ur proskribálni akar minden ellenzéki érzelmű embert, hogy becsületesen ne érvényesülhessen, akkor Magyarország sokkal alantabb áll politikai életében mint Szerbia, a hol az a rendszer divik, hogy az uralomra jutott kormányok kiirtják a régi kormányzat összes tisztviselőit. Bocsánatot kérek, az egyházi emelkedés még nincsen teljesen hozzákötve a politikai szolgálatok tételéhez. Gr. Zichy Aladár: Ugy van! Tessék ezt megjegyezni magának! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Azt szeretnék!) Hock János: Nem csoda, hogy ilyen gondolkozás mellett Magyarországon az az ifjúság, a mely önczélját tartja szem előtt és emelkedni akar, az ilyen megjegyzések hatása alatt még inkább odaadja az ő teljes lelkiismereti függetlenségét a hatalom szolgálatába, mert tudja, hogy e nélkül Magyarországon sem előmenetel, sem haladás, sem semmiféle emelkedés nem lehetséges. Sőt nemcsak hogy az nincs, de még nálunk a közszabadságok sincsenek intézményekhez kötve teljesen, még az egyéni szabadságok sem a szerint érvényesülnek, hogy intézményileg biztosítanák azt az egyénnek. Magyarországon van szabadság, de csak akkor, ha valaki jó viszonyban áll a fővárosban a kormányzattal, főkapitánynyal, vidéken pedig a főispánnal és a főszolgabírókkal. (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! a baloldalon.) Bocsánatot kérek, én, a ki meggyőződésemnél és politikai állásfoglalásomnál fogva teljesen ellentétben állok azzal az erőszakos politikai iránynyal, mely most bontogatja szárnyát és