Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

402. országos ülés Í90b most keletkezik . . • (Felkiáltások a jobboldalon: Hol van az az erőszakos irányzat ? Melyik az ?) ... A szocziálizmust értem alatta. Habár ennek a túlzásait elitélem , . . Sághy Gyula: Eéltik a bőrüket! Ezért félnek ugy! Münnich Aurél: Nem féltik azok! Csak féltsék maguk! Hock János: . . . Bár ennek túlzásait és erőszakos eszközeit elitélem, de azt az eszmét, a melyet képvisel, nem, mert a mai megromlott pártpolitikai viszonyok között ez az egyetlen párt, a mely meggyőződést, < hitet és eszmét képvisel. (Mozgás jobbfelöl.) És bocsássanak meg, habár velük együtt nem megyek és nem haladok, de tisztelem bennük az ő hitüket és azt a nemes ellenfelet, a ki lelkiismeretének teljes meggyőződésével hiszi, a mit tesz, hiszi, a mit mond

; És ime, nem tapasztaljuk-e Magyarországon, hogy ezeknek gyülekezési joguk, fellépésük teljesen a kormányzatnak napi felfogásához és mindennapi ítéletéhez van kötve? A Széli-kormányzat alatt a gyülekezési jog még a legjobban biztosítva volt. Vájjon ma ugyanaz a főkapitány ugyanabban a rendszerben nem hoz-e teljesen ellenkező határozatokat, mint hajdan egy másik kormányzat idejében ? Nem mondhatom-e tehát joggal, hogy Magyarországon a közszabadság nincs intézményekhez kötve, hanem függ a kormányzati irányoktól, s függ azoktól az egyesektől, kik annak a kormányzatnak a képviselői és végrehajtói? Ezért pusztult ki Magyarországon a politikából a sovinizmus. Es, sajnos, ez a sovinizmus nem elitélendő dolog a nemzetek életében, mert e nélkül haladni, repülni nem tudnak. A sovinizmus szárny, az emelkedés eszköze, csak az avatatlan szem tekinti azt a szárnyat tehernek a madáron, mert ha leveszik róla, sohasem fog a magasba emelkedni. (Ugy van! balfelöl.) Ezt a hazafias lelkesedést, ezt a sovinizmust, a melyet ápolni kellene rendszeresen a mi ifjúságunkban, irtotta ki alaposan a mai politikai rendszer, és nevel egy görnyedező, alkalmazkodó magyar társadalmat, a mely folyton azt lesi, hogy miképen tud a hatalom által előremenni és boldogulni. (Ugy van! bal felöl.) Nem csoda, hogy ilyen közgondolkozás mellett lassankint kivész a nemzet szivéből is az érzék az ország önállóságának minden attribútuma iránt. Egymásután vesztjük el a nemes eszméket, vágyakat és törekvéseket. Látjuk, hogy a külfölddel szemben megjelenünk, mint egy alárendelt jelentőségű tartomány. Külképviseletünkben a magyar állam egyenjogúsága, egyenrangúsága egyáltalán kifejezésre nem jut. Gazdasági életünk a vámközösség bilincsében sínylődik és görnyed. Ausztria pedig valóKÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. márczius 16-án, szerdán. 185 ságos gyarmati politikával zsákmányolja ki az országot az ő czéljaira. Ugyan mit szólnánk egy olyan organizmushoz, mely vérhálózatával egy, a testen kívül álló szivet akar állandóan és folyton táplálni a maga rovására? Hiszen a monarchia két államának is van egy ilyen közös szerve: az udvar és annak hadserege. Ezek mint Magyarország testén kivül álló önálló szervek működnek, és úgyszólván azért van a mi vérhálőzatunk Ausztriával egybekötve, neki alárendelve és vele egyesítve, hogy a magyar állam testén kivül álló szívnek két kamaráját saját vérével ellássa és táplálja. Még a legizmosabb tölgyek is, ha nevelik önmagukon a folyondárt, a mely minden életnedvüket elszívja és belőlük táplálkozik, lassan elhervadnak. Hát ez a megpróbált, nehéz küzdelmekben sanyargatott, sok anyagi és véráldozat árán eddig fennálló ország hogyan bírja ki azt az állandó zsákmányolást, a mely őt vagyonilag, minden haladásában nemcsak gyarmati színvonalra sülyeszti alá, de egyszerűen idegen érdekek szolgálatában kizsákmányolja. Hiszen végre egy nemzetnek nem lehet életczólja, nem lehet rendeltetése, hogy idegen intézményeket tápláljon a saját élete rovására; nem lehet az az életczélja, hogy még gazdasági érdekeit is függővé tegye az ő uralkodóházának magánérdekeitől, uralkodóházának vagyoni szempontjaitól. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Csak az önkényuralom igájában nyögő népek, mint Törökország, Perzsia vagy más keleti államok ismerhetik el életczéljuknak, hogy dinasztiájuk összes érdekeit kiszolgálják. Csak ők ismerhetik el, hogy ez az ő kizárólagos élethivatásuk, de ezeknek legalább megvan cserében az az elégtételük, hogy az ő dinasztiájuk nemzeti és érti nyelvüket, közös az ő érzéseikben, és elmondhatják, hogy érdekközösség köti össze őket, nem pedig érdekellentét, és a mi nekik fáj, az fáj az uralkodóháznak is. Mi azonban, sajnos, még itt sem vagyunk. Széles e világon nincs hozzánk fogható másik szerencsétlen nemzet. Nemzet vagyunk nemzeti királyság nélkül, őseinktől átöröklött és a magyar fajtól, vértől elválaszthatatlan lojális hűséggel csüngünk mi a dicsőséges uralkodóházunkon, és sajnos, hogy azoknak, a kikért minden pillanatban készek voltunk és vagyunk vérünket kiontani, azoknak mi idegenek vagyunk. Felséges urakodóházunk családjának legtöbb tagja sem nyelvünket nem beszéli, sem érzéseinkkel nem azonosítja magát, sem nemzeti törekvéseinket, érdekeinket nem érti. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van a mi fővárosunkban királyi palota, de az üres, mert nincs fényes udvartartásunk. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Van gazdasági életünk, de ez nem tőlünk függ, azzal mások rendelkeznek. Van önállóságunk, de ezt a külvilágban nem képviselhetjük, csupán házi használatra van: ad 24