Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

174 h02. országos ülés WOk márczius ÍO-án, szerdán. ságot vagy teljesen megtörik, vagy nagy részben megszorítják. Konkoly-Thege Sándor: Olyan többség nincs! Gabányi Miklós: Most is megszavazták a kötelet a nyakunkra. {Zaj.) Ohlopisták! Molnár János: De a t. miniszterelnök ur a választások tisztasága iránt sem viseltetik kellő tisztelettel, Szokása ugyan minden közszabadságról azt állítani, hogy ő annak nagy védelmezője, hogy ő ahhoz a világért; sem akar hozzányúlni, sőt hozzányúlni nem is enged, de t, képviselőház, csak szavai Ézsauéi, a tettei Jákobéi. Hisz hírhedett indítványánál is azt állította, hogy ő nem is gondol a klotürre, azonban benne van egy passzus, hogy ha ötven aláíró kívánja, az elnök bármikor megszakíthatja a vitát, a mi nem egyéb, mint a legszorosabb értelemben vett klotür, s -ugyancsak veszély a magyar parlamentre, mert szeretném én látni azt a magyar miniszterelnököt, a ki nem ötven, de kétszer, háromszor sőt négyszer is ötven aláírót ne találna az ő óhajának végrehajtására. így a választásokról is azt hangoztatja, hogy ő a választás tisztasága felett éber szemmel őrködik s mégis mit mond, mit kérdez egyik parlamenti felszólalásában? Azt kérdezi: »Hát hol van az a tilalom, a mely a tisztviselőknek megtiltja, hogy nekik korteskedniük nem szabad. Én, t. ház, mindjárt megmondom, hogy hol van az a törvény? Az a törvény az 1899 : XV. t:-cz., a mely a curiai bíráskodásról szól. Ennek a törvénynek nem ugyan a betűje, hanem egész szelleme tiltja a köztisztviselőknek a kor test edést, mert a korteskedés sokkal tágabb fogalom, mint a mi azokban a tilalmakban foglaltatik, a melyeket a curiai bíráskodásról szóló törvény mint a köztisztviselőknek tilos dolgot taxatíve felsorol. Aztán nem gondolta meg a t. miniszterelnök ur, hogy az ő kérdése, a melyet felolvastam, milyen biztatássá fajul, mire a perifériákra ér, mert nálunk, fájdalom, nem egy tisztviselőben nagyon is ki van fejlődve a tetszeni vágyás felfelé és a zsarnokoskodás lefelé, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ugy, hogy az az érdeklődés, kérelem, intelem, a melyet a köztisztviselők egy másik képviselő iránt tanúsítanak vagy kifejtenek — a nélkül, hogy hivatalos hatalmukat latba vetnék — a curiai bíráskodásról szóló törvényben szigorúan tiltott »igéret« és »fenyegetés« hatályával bír, mert az a szegény, egyszerű választó félni fog másra szavazni, mint a ki mellett az ő főbírája, alispánja agitál, és viszont engedményeket, előnyöket fog reményleni, ha ugy cselekszik, a mint azok kívánják. Bemutatok egy levelet, a mely a »Magyarországnak «-nak 1896 november 3-dik számában olvasható, a mely, ezen lap szerint, 1896 október 24-dikén kelt, és a melyet Mikó Árpád, Maros-Torda vármegye főispánja irt egy pártjához hűtlenné vált választóhoz. A levél igy hangzik (olvassa): »Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely szab. kir. város főispánja. Kedves uram! Nem hallgathatom el, milyen rosszul esett nekem, mikor meghallottam azt, hogy elpártolt tőlem, mert hiszen itt az én érdekem forog koezkán és ha a kormány ellen tesznek, annyi, mintha ellenem tennének. Sem a kormány legújabban, sem én nem érdemeltem ezt. Azt hittem, minden székely ember örvend annak, ha véréből való vér a főispán. Ugy látszik, nem ugy van. Én mindennek daczára arra kérem — ha vannak jó embereim — jöjjenek azok be Szentiványi mellett. Hisz ez az Ugron-féle klerikális papos ember — t. i. Pálosy Dénes — nem igaz függetlenségi«. Gabányi Miklós: Főispánnak teremtette az Úristen. (Derültség.) B. Kaas Ivor: Nagyon jellemző! Baliagi Géza: Ez 1899 előtt volt. Kubik Béla: Vissza is hozzák nemsokára, (Zaj.) Molnár János (folytatja az olvasást): »Még ha Kossuth-párti lenne, nem szólnék, de Ugronpárti. No már ezért a világon sehol sem lelkesülnek. Kérem bizalommal, igaz székely vonzalommal. Marosvásárhely, 1896. október 24-dikén. Kedves uramnak jó barátja, Mikó Arpád.« Azt a kérdést vagyok tehát bátor intézni a t: képviselőházhoz, a melyre már, mielőtt feltettem volna, felelt Baliagi képviselő ur, hogy korteskedós-e az ilyen levél vagy nem? Baliagi ur szerint nem. Ballagi Géza: Nem. Molnár János: Talán a miniszterelnök ur szerint sem, s ugy vélem, nem is fog hasonló levelekért vagy tényekért egy köztisztviselőt sem büntetni. De én azt vélem, hogy a ki igazán őrködik és igazán kényes a választások tisztaságára, az el fogja ismerni, hogy ez a levél, noha annak irását nem sorolja is fel a curiai bíráskodásról szóló törvény mint kivatalbeli tilalmat, mégis a legerősebb presszió és a legdurvább megsértése a curiai bíráskodási törvénynek, valamint a választások tisztaságának, Baliagi Géza: Kapaczitálás! B. Kaas Ivor: De hivatalos kapaczitálás! Okolicsányi László: A főispáni tekintély latbavetése! Molnár János: Végül nem lehetek bizalommal a t. miniszterelnök ur iránt azért sem, mert egész kormányzata alatt, habár eddig rövid volt, azt látom, hogy ő a nemzeti aspirácziók iránt nem igen bir érzékkel, a nemzeti törekvéseket nem csak nem mozdítja elő, hanem azoknak ő inkább kerékkötője, hogy ne mondjam: kerékbetörője. Ezt fényesen igazolta tegnap is a főrendiházban, midőn még azt a javasolt, egyetlenegy árva »magyar« jelzőt is perhorreskálta, a melyet a »sor hadi« és a »tengerészet* szavak elé tenni óhajtottak. A magyar tiszti nevelést, melylyel a t. miniszterelnök ur, mint a nemzeti törekvés egyedüli vívmánya-