Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
iOO. országos ülés Í90'i márczius 12-én. szombaton. 129 Ajánlom elfogadásra. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsobalóldalon. A szónokot számosan üdvözli]!:) Trubinyi János jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Szünetet kérünk ! Hátijuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk.') Előttem szólott t. képviselőtársam előadására csak két irányban reflektálok. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy teljes melegséggel csatlakozom ahhoz a felszólításhoz, a melyet záró szavaiban á kormányhoz intézett azoknak érdekében, a kiket — bármiként oszszuk meg a felelőséget a budget nélküli állapot beálltáért — semmiesetre felelőség nem terhel, a mihez hozzáteszem még azt a szempontot is — egy néhány évvel ezelőtt történt preczedensre való hivatkozással — hogy az én felfogásom szerint a kormány törvényellenesen járna el, ha az u, n. ex-lex idejében be nem fizetett adók után késedelmi kamatokat szedne, a mit egy korábbi esetben a közigazgatási bíróság is megállapított, de a mi törvényeinkből is kétségtelenül folyik. Tehát JBarta Ödön t. képviselőtársam beszédének befejezéséül tett ezen kijelentéséhez, illetőleg felszólításához csatlakozom szivem egész melegéből. (Elénk helyeslés a baluldalon.) A. másik része az ő beszédének, a melyre csak rövid reflexiót akarok tenni, vonatkozik arra az itt gyakran megvitatott theoretikus tételre, hogy az u. n. indemnity megszavazása bizalmi kérdés-e vagy nem? Hát, t. képviselőház, én megvallom egész őszintén, hogy az én theoretikus meggyőződésem erre nézve az, hogy sokkal helyesebb volna ebből bizalmi kérdést nem csinálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Már az ellenzéki taktika szempontjából is érthetetlen dolog, hogy minek segít az ellenzék időnkint a kormánynak egy bizalmi szavazathoz jutni, a mi önként bekövetkezik, ha a bizalmi kérdés felvettetik. De, t. képviselőház, ezen háznak és az ellenzéki pártnak eddigi praxisa már minket — hogy ugy mondjam — túlvitt ezen, és én a jelenlegi alkalommal, a hol igen világosan kell. az álláspontoknak megjelöltetniük és a hol semmiféle ilyen formai frontváltozás által nem szabad a közvéleményt az egyes faktorok állásfoglalása iránt félrevezetni, magam is ragaszkodom az eddigi praxishoz, midőn ugy a magam, mint elvbarátaim nevében kijelentem, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot el nem fogadjuk, (Helyeslés a baloldalon.) ennek indokául pedig épen a politikai bizalmatlanságot mondjuk ki. Ennek a politikai bizalmatlanságnak megindokolása képezi feladatomat, a melynek a lehető legrövidebben óhajtok megfelelni, (Halljuk ! Halljuk t) A jelenlegi kormány igen kivételes körülmények között vette át az ország kormányzását. Az ország egy súlyos krízisben volt, és igy, hogy ugy mondjam, ennek a kormánynak proKÉPYH. ÍTAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. grammjára és eljárására kettős mértéket lehet alkalmazni. Lehet azt a mértéket alkalmazni, hogy azt mintegy ad hoc kormánynak tekintjük, a melynek feladata csak az lett volna, hogy az ő hivatalba lépésekor beállott kritikus állapotnak véget vesseYi; de nem hiszem, hogy a t. kormány ezt a szerény mértéket óhajtaná elfogadni, (Derültség.) hanem alkalmasint, és teljes joggal, hivatásának tekinti, hogy állandó kormánynak rendezkedjék be és állandóan vigye az ország kormányzásának ügyét: elfogadja tehát bizonyosan azt a mértéket is, hogy az ő egész kormányzati programmja. egé?z kormányzati habitusa, a mennyire ezt eddig megállapítani lehet, vájjon kiállja-e a bírálatot, bizalomra vagy bizalmatlanságra ad-e okot? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De, t. ház, én mindkét mértékkel iparkodom a t. kormánynak eljárását megérteni. Ad hoc, t. i. az akut krízisnek megszüntetésére az én hozzájárulásommal a szabadelvű párt körében, a melyhez akkor tartozni szerencsém volt, egy közismereti programm jött létre, az u. n. 9-es bizottság programmja. (Felkiáltások a szélsobalóldalon : Azt sem tartották meg! Halljuk!) Én, t. ház, nem szívesen és nem teljes megnyugvással járultam hozzá annak a programmnak minden pontjához. Hogy mi volt az én kiindulási pontom, hogy minő javaslatokkal jöttem én a 9-es bizottság elé, azt más, ennek megfelelőbb alkalommal, talán önönmagam iránti kötelességem lesz a házzal és a közvéleménynyel is megismertetni. Annyit mondhatok, hogy a 9-es programmban foglaltaknál messzebbmenő követelményekkel léptem fel a 9-es bizottság tárgyalásainak elején. A mi azután a 9-es bizottságban létrejött, az egy kompromisszumos megállapodás volt, a melyhez hozzájárultam azzal a kifejezett feltétellel, hogy ezen kompromisszumos megállapodásért mindnyájan helytállunk, és hogy ha már a nemzetnek ennél többet nem nyújtunk, ennél kevesebbe bele nem megyünk, ennél kevesebbel meg nem elégszünk. (Halljuk! Halljuk!) így is a 9-es bizottság programmját annak a minimumnak tekintettem, a melytől reméltem — sajnos — nem azt, hogy az abban érintett kérdéseket hosszabb időig nyugvó pontra juttassam, de azt, hogy az akut krízisnek véget vessen és a további építésnek alapul szolgáljon. Az igen t. miniszterelnök ur pedig hatalomra lépett a 9-es bizottság programmjának igen sok, lényeges pontjában való megcsonkításával, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) több abban foglalt olyan pontnak, (Halljuk! Halljuk!) a mely lényeges biztosítékokat tartalmazott, kihagyásával. A t. miniszterelnök urnak ezen ténye által a 9 es bizottság programmja reám nézve megszűnt létezni, mert megszűnt az a feltétel, a mely mellett egyedül járultam annak intézkedéseihez, javaslataihoz, hogy t. i. azok összessége mellett mindannyian, a kik ahhoz hozzájárultunk, és az a párt, a mely17