Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

márczius í2-én, szombaton. 130 W0. országos ülés I90í i nek azt javasolni akartuk a maga egészében, minden részletében helytáll. Igaz, t. ház, hogy én a szabadelvű pártnak tagja maradtam azután is, miután a miniszterelnök ur a maga redukált programmját előadta, de maradtam a mellett, hogy azoknak a redukczióknak, vagy most már változtatásoknak leglényegesebbjével, vagyis azzal szemben, a mely az én meggyőződésem szerint közjogunknak egyik sarkalatos alapelvét alterálta, vagy támadta meg, egyéni álláspontomat világosan fentartofctam és nem ahhoz a programmhoz járultam, hanem benmaradtam a pártban ezen módosított programm daczára azon erkölcsi kényszerhelyzet súlya alatt, a mely rám nézve az által állott be, hogy semmit sem akartam tenni, a mivel az obstrukczió folytatásának tápot adtam volna. Ez a tisztán alkalmi indok is ma megszűnt, s ennek folytán teljes joggal mondhatom, hogy a 9-es bizottságnak megállapodásai ezen két oknál fogva rám nézve megszűntek létezni; az én elhatározásaimat, azon követelményeknek mértékét, melyeket ezen téren én állapitok meg, továbbra nem feszélyezi, továbbra nem korlátozza. (Elénk helyeslés balfelöl.) A t, miniszterelnök ur azonban nem csupán a 9-es bizottságban létrejött megállapodásoknak ment alája saját programmjának megállapításában, de azóta tett ismételt nyilatkozataiban olyan elméleteket, olyan szándékokat juttatott kifejezésre, a melyek az én felfogásom szerint még abból a redukált 9-es bizottsági programmból sem folynak, a melyet ő elfogadásra ajánlott. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azóta történt, hogy a t. miniszterelnök ur a hadsereg jelvényeinek és zászlajának kérdésében azt a kijelentést tette, hogy ezt másképen, mint az egész hadseregre nézve ugyanazon jelvénynek megállapítása alakjában nem gondolja, holott erre a kérdésre nézve ily irányban előzetes megegyezés köztünk nem jött létre a 9-es bizottságban. Én ott egész határozottan kifejtettem, hogy az ellenkező állásponton állok. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azóta történt, bogy az igen t. miniszterelnök ur kijelentette abbeli meggyőződését, hogy az országgyűlés az úgynevezett ex-lex állapotban is törvényesen feloszlatható, a mi ugyan a katonai programmal szorosan nem függ össze, de egy lényeges, sarkalatos közjogi alaptétel, a melyben én az ő felfogásával mereven ellentétes felfogásban vagyok. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azóta történt több oly lépés, a mely a miniszterelnök urnak felfogását az alkotmányos rendnek és alkotmányos szabadságnak feltételeire nézve olyan világításba helyezte, a mely ismét az én meggyőződésemmel homlokegyenest ellenkezik. Utalok csak arra a momentumra, a mely a szabadelvű pártból való kilépésemet rám nézve erkölcsi kötelességgé tette; egy oly intézkedés javaslatba hozatalára, a mely az én meggyőződésem szerint a házszabályokkal ellenkezik: a parallel ülések indítványba hozatalára. És ha utalok arra a házszabály-indítványra is, a melyet a néhány nap előtt beállott igen örvendetes, minden oldalról a legtisztább hazafiság sugallata alatt létrejött fordulat ez idő szerint a napirendről levett, nem azért teszem, hogy én annak az indítványnak részleteivel foglalkozzam, vagy az ellen polemizáljak, de hogy megállapítsam, hogy ennek az indítványnak a miniszterelnök ur alkotmányos felfogására való jellemző volta (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) az által nem enyészett el, hogy az visszavonatott. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem is! Buzáth Ferencz: Csak Magyarországon maradhat ilyen ember a miniszterelnöki székben! Gr. Apponyi Albert: Ha ezt összevetjük az igen t. miniszterelnök ur egyéb kijelentéseivel, a melyek az ő parlamenti ideálját megvilágítják, akkor meglehetősen tiszta képet nyerünk. Újévi beszédében, de azóta egy alkalommal a parlamentben is az igen t. miniszterelnök ur nagyon világosan megmondta, bogy az, a mit ő restituálni kíván, a közel múltnak parlamenti élete, parlamenti viszonyai. Hogy ez alatt a közelmúlt alatt nem a Széli-érát értette (Ugy van! a baloldalon.), azt. gondolom tegnapelőtt is világosan bebizonyította. Tehát azt a parlamenti rendszert értette, a melyet jellemez az, hogy egy pártnak gondosan megőrzött, minden biztosítékkal körülvett hatalmi monopóliumát állapítja meg (Igás! a baloldalon!), a hol azután a parlamenti váltógazdaságnak, a pártok váltógazdaságának helyét elfoglalja az egy párton belül beálló klikkek váltógazdasága (1(1 az! Uqy van! a, bal- és a szélsöbaloldalon.) és a mely rendszernek jellemzését, ha annak a lapnak tudósítása, a mely kezemben van, megfelel a valóságnak, a szabadelvüpárt egy igen kiváló tagja, a háznak egyik t. alelnöke, b. Feilitzsch Arthur, találóan összegezte egy lapidaris mondatban, a melyet Tisza Kálmán temesvári arczképének leleplezésekor mondott. Ha nem igy mondta, a mint ez a lap közli, alkalmat adok neki arra, hogy helyreigazítsa. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) É lapok szerint igy szólt a kijelentés (olvassa): »Igaz, hogy eszméit az ellenzéktől vette- a szabadelvüpárt; de nem feladata-e az ellenzéknek az eszméket addig a felszinen tartani, (Zajos derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mig a kormánypárt azokat megvalósítani tudja ? (Zajos derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) A kormánypárt a megvalósításhoz akkor fog hozzá, a mikor a megvalósítás biztosítva van.« (Derültség a szélsöbaloldalon. Taps a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőház! Teljes rezervata mellett idézem e szavakat, mint b. Feilitzsch Arthur képviselőtársam szavait, mert hisz ő fog nyilatkozni, vájjon a tudósítás hiteles-e vagy nem.