Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
128 WO. országos ülés 190b márczius 12-én, szombaton. megmondania, hogy ott akar takarékoskodni, a hol teljesen inproduktiv téren milliókkal dobálózunk és az éhezőktől elvonjuk a mindennapi kenyeret. (JJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Helyes kormányzati elv a takarékossági elv, s ha ez vezérli a kormányt, abban támogatást is fog találni, ha azt ugy alkalmazza, hogy méltóztassék az erőket kimélni ott. a hol azokat most elfecsérlik idegen érdekek istápolására, a hol idegen talajt zsírozunk a magyar nép verejtékével: ha igy fogunk eljárni, akkor el fogom hinni, hogy kontaktusban van politikájának három elve: a szabadelviiség, a nemzeti állam kiépítése és a takarékosság, a mig azonban azt látom, hogy igyekszik megtakarítani, hogy ugy mondjam, megkuporgatni egy-két milliócskát azért, hogy megvalósíthassa a közel jövőben a katonai létszám felemelésére irányuló programmpontját, a mely elől egyáltalán nem zárkózik el. és teljesíthesse az udvari politika igényeit és hogy esetleg a kiegyezés keretében még nagyobb áldozatokat hozzon az éhes osztrákoknak: a míg ezt a takarékosságot igy látom alkalmazva, addig sajnálom, de nem mondhatok erre sem egyebet, mint hogy ez is csak jelszó,(Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mindezek után pártunk bizalmatlanságát bővebben indokolni, miután politikai bizalmatlanságról van szó, nem tartom szükségesnek és pedig annyival is kevésbbé, mert hiszen ez a párt ennek a bizalmatlanságnak máikifejezést adott az eddig lefolyt viták során nem egyszer, s azt hiszem, az utánam következő szónokoknak is lesz alkalmuk arra, hogy ezen bizalmatlansági indokok közül még akárhányat felhozzanak. A midőn kijelentem, hogy az indemnitási javaslatot sem általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, sem e párt ahhoz hozzájárulni nem fog, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) méltóztassanak nekem még egypár rövid megjegyzést megengedni. (Halljak! Halljuk!) T.ház! Méltóztatnak tudni, hogy az 1903-ik évi május hó 1-én beállott költségvetésnólküli állapot időpontjától kezdődőleg az állampolgárok legnagyobb része, tiszteletben tartván az erre vonatkozó törvények rendelkezéseit, a melyek szerint költségvetésileg, országgyülésileg meg nem szavazott adók be nem hajthatók és nem is fizethetők^ mert az illetőkre nézve is kondemnáló hatással van az, ha fizetnek, törvényeink világos rendelkezései szerint. . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Melyik törvény ? Barta Ödön: Méltóztassék Hodossy t. képviselőtársamtól megkérdezni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Majd megkérdezem ! Barta Ödön: Kérem alássan. Hodossy Imre olyan bőven fejtette ezt ki, hogy csak elrontanám beszédének akkori hatását, a mely még ma is él a nemzetben, ha erre egy közbeszólás alakjában reflektálnék. T. képviselőház! A mint mondtam, az állampolgárok legnagyobb része a törvényenkivüli állapot ideje alatt nem fizetett adót, nem is hajtották be rajta ott, a hol az illetők nem jöttek épen kézügybe, mint a hogy az — a mint említettem — a dohánytermelőknél és a tisztviselőknél történt. De most, ha a költségvetésnélküli állapot megszűnik, ha a kormány megkaju'a a t. háztól és igy a többségtől a felhatalmazást arra, hogy az adókat beszedhesse, aggodalmat kelt az a feltevés, hogy a kormány az ő megcsappant pénztári készleteinek gyorsabb kiegészítése czéljábói és a készenlét mielőbbi megvalósítása érdekében nagy rohammal fog hozzáfogni azon adóhátralékok behajtásához, azon kincstári bevételek összegyűjtéséhez, a melyeket mostanáig nehezen nélkülözött. S ha ezt megtenné, ezen intézkedései nyomán az adóegyedek adófizetési képességének tönkretétele rohamosan fog beállani, a miből az országra a közjogi veszedelmeken kívül, a melyeket eddig átszenvedtünk, óriási közvetlen anyagi veszteség fog származni, mert az anyagilag tönkre tett adózó itt hagyja hazáját és idegenbe vándorol, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) holott most is kevesen vagyunk ahhoz, hogy az országot ellenségeinkkel szemben kellőleg megvédhessük. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Mivel én ugy emlékszem, hogy talán szűkebb körben a t. pénzügyminiszter ur valamikor tett olyan irányú kijelentést, hogy ezen összegyűjtött adóhátralékoknak, a melyek különben nem is hátralékok, mert nem voltak esedékesek, beszedését oly módon fogja eszközölni, hogy ezekből az exisztencziák elpusztítására abszolúte semmiféle veszély ne származhassék: tisztelettel kérem itt a ház szine előtt a t. kormányt, méltóztassék a házat azon módokkal megismertetni, a melyek szerint ebben a tekintetben eljárni szándékozik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T, képviselőház! Ezek után pártom nevében és megbízásából van szerencsém a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa): »A ház ugy a kért felhatalmazást, mint a teljesen ismeretlen intézkedésekre nézve a javaslat 3. §-ában kért felmentvényt megtagadja, mert a kormány bevallott politikája a magyar nemzeti állam kifejlődésének, az országot megillető és alkotmányjogunkban biztosított önállósága és függetlensége megvalósításának útjában áll, és mert az 1848 : IV., valamint az 1867 :X. törvényczikk megsértésével teljesített, ismeretlen mérvű és czimü kiadások és bevételek kezelése és felhasználása annyival kevésbbé menthető, mert az ország elsősorban a kormány mulasztása miatt maradt költségvetés nélkül.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)
