Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

bOO. országos ülés Í90í márczius 12-én, szombaton. 127 köve a korona és a nemzet közötti teljesen harmonikus együttműködés«. Elméletben feltétlenül igaz ez. Óhajtandó volna, hogy igaz legyen a gyakorlatban is, de ezt a sarkkövet, a korona és a nemzet közti teljesen harmonikus működést, mi mindig csak egy módon látjuk megvalósulva: ugy, hogy a nemzetnek kell alkalmazkodnia a korona akaratához, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert csak akkor kerülheti el a konfliktusokat, a melyekkel mindig rémítgetnek bennünket, Ez pedig nem felel meg annak a »harmonikus« szónak, mert a harmóniában mindenkinek együttesen kell működnie, itten pedig csak az egyik követel, a másik csak engedelmeskedik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonkívül, hogy baj, közjogi sérelem ez nálunk; sérelem azért, mert nálunk a korona jogai . . . B. Kaas Ivor: A király és nem korona jogai! Barta Ödön: A korona jogainak nevezett királyi jogokról beszélek. (Ugy hang balfelöl: A nemzeté a korona!) Épen ezt akarom megmondani, ha más szóval is. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) A korona és a nemzet közti harmonikus együttműködésről beszól a miniszterelnök. Ezt a nemzeti politika lényeges sarkkövének tekinti. Mint miniszterelnök, mint a király minisztere is meggyőződött arról, hogy ennek ott is érvényt lehet minden vonatkozásban szerezni? Azt mondom, hogy sérelem és baj ez másutt is, de fokozott baj és közjogi sérelem nálunk, mert nálunk a koronának nevezett király jogai egyenesen a nemzettől származnak. Hogy pedig a nemzettől vett hatalom ne alkalmazkodjék a hatalom forrásának akaratához, ez egy felfordított közjogi állapot, ez nem harmónia, hanem disharmonia, a melynek megszüntetésére csak egy mód van: az önálló és független Magyarország megvalósítása. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt mondja a kormányelnök ur programmjában, hogy az ő kormányának politikáját két irányelv vezérli: a szabadelvüség és a nemzeti szempont. Igyekszem hű maradni az idézetekben és felolvasom, hogy miképen definiálja a szabadelvüséget; » minden egyes kérdés megoldását határozott szabadelvű szellemben fogja meg, vagyis ugy, hogy azoknál a szabadelvüség, a jogtisztelet szempontjai valóban érvényesüljenek.« Én ilyen szempont érvényesülését a kormány politikájában nem látom. Nem látom lefelé, nem látom a képviselőházban, nem látom a parlamenti jogok gyakorlatának terén, nem látom a parlamenti szabadság és ennek elismerése terén és nem látom fölfelé, már pedig annak a szabadelvüségnek, a mely magát ugy definiáltatja, hogy mindig a jogtisztelet szempontjai érvényesüljenek, annak elsősorban ott kell érvényesülnie, a hol a nemzet jogait kell megvédelmeznie, a király első tanácsadójának, magának a királynak környezetében. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez az igazi szabadelvüség, ez az igazi nemzeti követelmény, ez az igazi nemzeti politika, a mely nélkül Magyarországon csak jelszó a szabadelvüség is, meg a nemzeti állam kiépítésére való törekvés is. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A másik, azt mondja, a nemzeti szempont és ezt igy definiálja a t. miniszterelnök ur: a magyar nemzeti politika igénye ez, mert a magyar nemzet ereje fokozásának, növelésének és fejlesztésének igénye, a magyar nemzeti állam teljes kiépítésének igénye háttérbe nem szorulhat egyetlen kérdés megoldásánál sem. Ha ez nem frázis, ha ez politikai programm, a melynek megvalósítására a kormánynak megvan az ereje és elszántsága, akkor annak már láttuk volna a látható nyomát. Gr. Tisza István miniszterelnök: Látták is! Barta Ödön: Tolt elég alkalma már ennek a kormánynak is, fiatal kora daczára, megmutatni azt, hogy szorosan ragaszkodik ahhoz a programmpontjához elmondása után is, hogy a nemzeti állam teljes kiépítésének igényei háttérbe nem szorulhatnak egyetlen kérdés megoldásánál sem. Hát van-e a nemzeti állam kiépítése kérdésének közvetlenebb követelménye, mint a magyar állam nyelvének az egész vonalon való elismerése? (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Volt-e a t. kormánynak bátorsága ezzel nyíltan, mint követeléssel, mint a nemzeti állam kiépítése első föltételével illetékes helyen előállani, igen vagy nem ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A szabadelvüség és a nemzeti szempont mellett, a melyeknek mindegyikére csak egy-két megjegyzéssel vettem a ház szives figyelmét igénybe, mert nem akarok túlságosan hosszú lenni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) van a kormány programmjában még egy szempont, a melyet az irányelvei közt nem emlit meg, de a mely programmbeszédén mint vörös fonál vonul keresztül. Ez a harmadik szempont, (Zaj. Elnök csenget.) az úgynevezett fukarsági szempont. Nem igy jelöli meg a t. miniszterelnök ur, sőt, ne vegye dicséretnek, nem is valósítja meg, hanem azt mondja, hogy a takarékosság elvét kell a legmesszebbmenőleg alkalmazni és bizonyos vonatkozásokban ennek az elvnek mikéntjéről is beszélt, gyakorlati alkalmazásáról is. Ez nem közgazdasági politika. Szerintünk nem az a közgazdasági politika és nem az a helyes irányelv, hogy takarékoskodnunk, fukarkodnunk kell, ha nem teszszük hozzá azt is, hogy hol fogunk takarékoskodni. A nemzeti állam kiépítése, a szabadelvüség szempontjából is, a melynek nem szabad semmi mellett háttérbe szorulnia, jogos és igazságos igényekkel szemben, azt kellett volna a t. miniszterrlnök urnak