Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

90 'ó8í. országos ülés 190í január 21-én, csütörtökön. kilépni és felfogásomból titkot nem csinálok. Meglehet, hogy másoknak a nézeteit félreértettem, de erre nézve csak annyit mondhatok, hogy a ki ilyen félreértést tapasztalt, az nyilatkozzék e tekintetben. "Polónyi Géza: De ha nem nevezi meg az illetőt! Sághy Gyula: Bocsánatot kérek, én minden felvilágosítást szívesen megadok, de leleplezésekkel senkinek sem tartozom. Én csak azt jelentem ki, hogy egyes nyilatkozatokat igy fogtam fel. Ha valaki találva érzi magát, arról én nem tehetek. Én sem az egyik, sem a másik irányban nem akarok gyanúsítani senkit. Nagyon sajnálom, hogy épen a képviselő ur idézte elő ezt az inczidenst, de én megnyugtatására kijelenthetem, hogy e nyilatkozatok tekintetében sem az egyik, sem a másik irányban nem 6 reá gondoltam, miután ő ilyet nem is tett. Uray Imre: Minek a mentegetés? Megilleti Katit a koszorú. Punktum! (Derültség a balés a szélsíibaloldalon.) Sághy Gyula: Nagyon sajnálom, hogy talán olyan értelmet tulajdonítanak felszólalásomnak, a mely érinti — a nélkül, hogy jóhiszeműségét kétségbevonná — a t. függetlenségi pártnak azon nagyobb árnyalatát, a mely Kossuth Ferencz t. képviselőtársam vezetése alatt áll, mert én bántani sem egyeseket, sem azon pártot nem akartam, azokat, mint oly tüneményeket hoztam fel, melyek mind ez obstrukczió továbbfolytatása ellen szólnak. Hiszen felszólalásomnak czélja az, hogy a rendelkezésemre álló szerény tehetségem szerint annak a felfogásnak, a melyet én a kibontakozás utjának megtalálására helyesnek és üdvösnek tartok, az urakat megnyerhessem, (Halljuk! Halljulc!) Az általam előbb emiitettek igazságának támogatására hoztam fel azt a körülményt is, hogy a midőn a kormánypártot több nemzeti követelmény sürgetésére ez idő szerint megnyerni nem lehet, és a mikor a közös hadügyminiszter ur az ő expozéjában a szabadelvű párt programmja egyes pontjainak szűkítésére való törekvés nyilvánult meg, ezzel szemben semmiféle felháborodási visszhang vagy nyilatkozat nem támadt, hanem az néma hallgatással fogadtatott, és semmiféle nyilatkozatot erre nézve még eddig legalább nem hallottunk sem a kormánypártról, sem a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi párt részéről. (Ellenmondások a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Ez már nem áll! Nem méltóztatott a naplót olvasni! Sághy Gyula: Bakonyi kivételével. Polónyi Géza: Hát Tóth János? Sághy Gyula: Tóth János Pitreich nyilatkozatával nem foglalkozott (Ellenmondás a szélsobaloldalon.) Hellebronth Géza: Tóth János nem is emiitette ! Polónyi Géza: Ma én is akartam beszélni róla, de nem hagytak szóhoz jutni! (Egy hang balfelöl: Várjuk a beszédét, azért ülünk itt!) Sághy Gyula; De annyi bizonyos, hogy legalább a sajtóban — az » Egyetértésire hivatkozom, — struczpolitikáboz illő indokolással arra történt ösztönzés, hogy a Kossuth Ferencz t. képviselő ur vezetése alatt álló függetlenségi párt ne sokat törődjék azzal, hogy a kormány programmja a katonai kérdésekben miként valósittatik meg, és mily mérvben, az tisztán és kizárólag a kormánynak és a kormánypártnak feladatát képezi. Pedig, bocsánatot kérek, felfogásom szerint, ha egyszer a függetlenségi párt, a mely a 48-as alapon áll, nézetem szerint helyesen, indíttatva érezte magát arra, hogy ezen, a 67-es alapból kifolyó nemzeti követelményeket sürgesse, akkor legalább is eminens ellenzéki feladatot és kötelességet képez, ezeknek megvalósítását teljes mértékben ellenőrizni, (Mozgás a szélsobaloldalon.) T. ház! Mindezek a jelenségek engem arra a meggyőződésre indítanak, hogy e rendkívüli harcz folytatása czéltalán és reménytelen. Sőt azt a nagyon alaposnak mutatkozó aggodalmat gerjesztik fel bennem, hogy e fegyvernek mostan való további alkalmazása annak szükségszerüleg bekövetkező elkopása folytán, annyira elhasználtatik, hogy nehéz lesz a jövőben nagy veszélyekkel szemben is sikerrel alkalmazni. Még egytől félek, attól, hogy ez az eszköz — mert hisz nagy erre nézve a nizus — végleg kicsavartatik a magyar nemzet kezéből. Pedig mondhatom, annyira nem óhajtom a magyar nemzeti ellenzéktől e fegyver alkalmazhatásának lehetőségét a jövőre nézve kizárni, hogyha erre nézve kísérlet történnék, ezzel szemben engem is a küzdők sorában találnának, (Helyeslés a baloldalon.) És akkor azután nagy felelőség (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) terhelné az ellenzék harczoló részét arra 'nézve, hogyha ez az ulti ma ratio fegyvere kicsavartatik a nemzet kezéből, mert ez odavezethetne, hogy bármily zsarnok kormányra nézve lehetővé tétetik elmenni akár a magyar alkotmány konfiskálásáig, egészen az összbirodalomba való beolvasztásáig, a mitől isten óvja szegény hazánkat. B. Kaas Ivor: Hát már ott tartunk ? Pichler Győző: Bárcsak ne fogadták volna el a ehlopyi hadiparancsot; hol lennénk akkor, édes jó professzor ur! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház ! Pichler Győző: Csak jöttek volna ide! Akkor eredményes lett volna a küzdelem, ha gróf Apponyi Albert akkor a nemzet élére áll! Most ezek bizony hiába obstruälnak! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sághy Gyula képviselő urat illeti a szó! (Nagy zaj.) Ne tessék most vitákat kezdeni. Sághy képviselő uré a szó. Pichler Győző: Ott maradtak és akkor vesztettük el a csatát!