Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés íüüí ,, azt hiszem, elég világosan bizonyítják azt, hogy a miniszterelnök ur, — szeretnék enyhébb kifejezést használni, de megvallom, nem vagyok képes eljárására nézve ennél enyhébbet alkalmazni — legalább is ugyanolyan könnyelműséggel vállalkozott a kormányalkotásra, mint a milyennel vállalkozott az első meghiúsult kísérletére. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Mert mi egyéb az könnyelműségnél, vagy legalább is előrelátás hiányánál, mikor valaki súlyos viszonyok közt, mikor még az is kétesnek látszik, hogy a 9-es bizottság programmjával szemben előterjesztett módositásokkal képes-e a kormány oly megnyugvást kelteni, hogy a parlamenti normális helyzetet és békét legalább a legszükségesebb állami teendők elvégzésére, helyreállítani lehessen, mikor az a tudata megvan annak, a ki kormányalakitásra ily nehéz viszonyok közt vállalkozik, hogy a mikor megbontotta a 9-es bizottsággal szemben a szolidaritást, ebben az országban nemcsak a 9-es bizottság tagjai közt, de merem állítani, ebben az országban nem akadt volna államférfiú, legalább számbavehető államférfiú nem, a ki kevesebbel, mint a 9-es bizottság programmjával vállalkozni merészkedett volna kormányalakításra; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mi egyéb az könnyelműségnél, vagy legalább is előrelátás hiányánál, ha akkor a nélkül, hogy előre biztosította volna programmjának a maga egészében való keresztülvihetőségét, erre a teljes felhatalmazást megkapta volna, mégis vállalkozott arra, hogy az állam ügyei vezetésének élére álljon, és nekimegy ezzel programmja megvalósithatásában a legteljesebb bizonytalanságnak. Mindez a kormányzati előrelátásnak nagymérvű hiányát (Ugy van! balfelöl.) és azt mutatja, hogy az igen t. miniszterelnök ur épen nem állott a helyzet magaslatán és a legkevésbbé alkalmas az összes magyar számbavehető államférfiak között a rendes és normális pprlamenti viszonyok helyreállítására, (Ugy van! balfelöl.) és legkevésbbé alkalmas arra, hogy az országot jelen súlyos helyzetéből kivezesse. (Ugy van! balfelöl.) Ez az első politikai és taktikai nagy hiba, a melyet a miniszterelnök ur elkövetett azzal, hogy nagy sietve vállalkozott kormány alakítására, mielőtt programmjának megvalósítását minden irányban biztosította volna, mielőtt arra a meghatalmazást megnyerte volna, — mert hiszen erre és nem puszta nyilatkozatok megtételére van szükség, — mikor meg nem fontolta és nem mérlegelte ezen eljárásnak veszélyes következményeit, a melyek most egyszerre a t. közös hadügyminiszter urnak nyilatkozataiból kipattannak, a melyek bennünk és a nemzetnek széles rétegeiben igazán a legnagyobb aggodalmakat alkalmasak felkelteni. Ilyen viszonyok között az a körülmény, hogy a t. miniszterelnök ur múlt év október 30-án tartott szabadelvű párti értekezleten velem janitár ?/-«?, csütörtökön. 87 szemben tett nyilatkozatában az általa kilátásba helyezett reformoknak teljes mérvben való megvalósításához egész politikai reputácziójának latbavetését kötötte, vajmi kevés biztosíték arra, hogy ezek a reformok teljes komolysággal, teljes valósággal kivitelre is kerülnek. Fülöp Béla: Szószátyárság az egész! Sághy Gyula: Ez csak arra lehet biztosíték, hogy engem meggyőzzön arról, hogy erre komolyan törekszik, de már arra nem, hogy ^törekvését teljes siker is fogja koronázni. És mi haszna van abból az országnak, vagy akár a miniszterelnök urnak, — valószínűleg mind a kettőnek csak kára van — hogy ha az ő politikai reputáiziója teljesen tönkremegy, de a mellett teljesen tönkremennek ezek a tervezett reformok is, mielőtt a megvalósulás stádiumát elérték volna. Eltekintve már most a párhuzamos üléseknek házszabályellenes módon forszírozott, elhibázott és különben is már teljesen meghiúsult kísérletétől, a másik taktikai nagy hiba, a melyet a t. miniszterelnök ur már az eddigi rövid kormányzata alatt is elkövetett, az volt, hogy ha már egyszer ezen meghiúsult kísérlet után vissza akart térni és visszatért a törvényes ség és a házszabályszerüség álláspontjára, — a mit én részemről csak helyesléssel honorálhatok — a béke megvalósítása czéljából a harczoló, küzdő ellenzéknek csak egyik csoportjával lépett érintkezésbe . . . B. Kass Ivor : Lojalitás! Sághy Gyula: ... csak egyik csoportjával folytatott tárgyalást, megengedem, hogy a hatalmasabbal, a nagyobbal és azzal lépett is megegyezésre, mig annak másik, kisebb csoportját teljesen ignorálta, magas lónak hátára ülve, rájuk kicsinyléssel és megvetéssel nézett le, pedig egy kis előrelátással előre tudhatta és láthatta volna, hogy akármilyen kicsiny, akármilyen kevésbbé hatalmasnak lássék is az a másik csoport, azt teljesen számításon kívül hagyni még sem lehet, és hogy a békés kibontakozásnak útja és eszköze ez semmi esetre sem lehet. Nekem erős meggyőződésem, hogyha a t. miniszterelnök ur annak idején ilyen kivételt nem tesz, talán némi, nem épen teljesíthetetlen garancziák mellett, sikerült volna neki a kibontakozás útját megtalálni. Talán hetekkel ezelőtt már beállott volna a parlamenti béke és nem volna, t. ház, a parlament Isten tudja meddig ebben a meddő, terméketlen kátyúban, az ország előrehaladásának nagy kárára. Megfoghatatlan előttem, hogy mi tarthatta vissza a t. miniszterelnök urat ezen eljárás megkísérlésétől. Talán a paktum szó, a melyet ujabban ilyen megegyezésre alkalmazni szoktak és a mehet különösen a Széll Kálmán ellen ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül agyarkodók szeretnek mindenáron és minden módon diszkreditálni ? Pedig egy olyan országban, minő a mienk, a hol a parlamentarizmusnak leg-