Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés íüüí ,, azt hiszem, elég világosan bizonyítják azt, hogy a miniszterelnök ur, — szeretnék enyhébb ki­fejezést használni, de megvallom, nem vagyok képes eljárására nézve ennél enyhébbet alkal­mazni — legalább is ugyanolyan könnyelmű­séggel vállalkozott a kormányalkotásra, mint a milyennel vállalkozott az első meghiúsult kísér­letére. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Mert mi egyéb az könnyelműségnél, vagy legalább is előrelátás hiányánál, mikor valaki súlyos viszonyok közt, mikor még az is kétesnek látszik, hogy a 9-es bizottság programmjával szemben előterjesztett módositásokkal képes-e a kormány oly megnyug­vást kelteni, hogy a parlamenti normális helyze­tet és békét legalább a legszükségesebb állami teendők elvégzésére, helyreállítani lehessen, mi­kor az a tudata megvan annak, a ki kormány­alakitásra ily nehéz viszonyok közt vállalkozik, hogy a mikor megbontotta a 9-es bizottsággal szemben a szolidaritást, ebben az országban nemcsak a 9-es bizottság tagjai közt, de merem állítani, ebben az országban nem akadt volna államférfiú, legalább számbavehető államférfiú nem, a ki kevesebbel, mint a 9-es bizottság programmjával vállalkozni merészkedett volna kormányalakításra; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mi egyéb az könnyelműségnél, vagy legalább is előrelátás hiányánál, ha akkor a nélkül, hogy előre biztosította volna programmjának a maga egészében való keresztülvihetőségét, erre a tel­jes felhatalmazást megkapta volna, mégis vállal­kozott arra, hogy az állam ügyei vezetésének élére álljon, és nekimegy ezzel programmja megvalósithatásában a legteljesebb bizonytalan­ságnak. Mindez a kormányzati előrelátásnak nagy­mérvű hiányát (Ugy van! balfelöl.) és azt mu­tatja, hogy az igen t. miniszterelnök ur épen nem állott a helyzet magaslatán és a leg­kevésbbé alkalmas az összes magyar számba­vehető államférfiak között a rendes és normális pprlamenti viszonyok helyreállítására, (Ugy van! balfelöl.) és legkevésbbé alkalmas arra, hogy az országot jelen súlyos helyzetéből kivezesse. (Ugy van! balfelöl.) Ez az első politikai és taktikai nagy hiba, a melyet a miniszterelnök ur elkövetett azzal, hogy nagy sietve vállalkozott kormány alakítá­sára, mielőtt programmjának megvalósítását minden irányban biztosította volna, mielőtt arra a meghatalmazást megnyerte volna, — mert hiszen erre és nem puszta nyilatkozatok meg­tételére van szükség, — mikor meg nem fon­tolta és nem mérlegelte ezen eljárásnak veszé­lyes következményeit, a melyek most egyszerre a t. közös hadügyminiszter urnak nyilatkozatai­ból kipattannak, a melyek bennünk és a nem­zetnek széles rétegeiben igazán a legnagyobb aggodalmakat alkalmasak felkelteni. Ilyen viszonyok között az a körülmény, hogy a t. miniszterelnök ur múlt év október 30-án tartott szabadelvű párti értekezleten velem janitár ?/-«?, csütörtökön. 87 szemben tett nyilatkozatában az általa kilátásba helyezett reformoknak teljes mérvben való meg­valósításához egész politikai reputácziójának latbavetését kötötte, vajmi kevés biztosíték arra, hogy ezek a reformok teljes komolysággal, teljes valósággal kivitelre is kerülnek. Fülöp Béla: Szószátyárság az egész! Sághy Gyula: Ez csak arra lehet biztosíték, hogy engem meggyőzzön arról, hogy erre ko­molyan törekszik, de már arra nem, hogy ^törek­vését teljes siker is fogja koronázni. És mi haszna van abból az országnak, vagy akár a miniszterelnök urnak, — valószínűleg mind a kettőnek csak kára van — hogy ha az ő politi­kai reputáiziója teljesen tönkremegy, de a mellett teljesen tönkremennek ezek a tervezett reformok is, mielőtt a megvalósulás stádiumát elérték volna. Eltekintve már most a párhuzamos ülések­nek házszabályellenes módon forszírozott, elhi­bázott és különben is már teljesen meghiúsult kísérletétől, a másik taktikai nagy hiba, a melyet a t. miniszterelnök ur már az eddigi rövid kormányzata alatt is elkövetett, az volt, hogy ha már egyszer ezen meghiúsult kísérlet után vissza akart térni és visszatért a törvényes ség és a házszabályszerüség álláspontjára, — a mit én részemről csak helyesléssel honorálha­tok — a béke megvalósítása czéljából a harczoló, küzdő ellenzéknek csak egyik csoportjával lépett érintkezésbe . . . B. Kass Ivor : Lojalitás! Sághy Gyula: ... csak egyik csoportjával folytatott tárgyalást, megengedem, hogy a hatal­masabbal, a nagyobbal és azzal lépett is meg­egyezésre, mig annak másik, kisebb csoportját teljesen ignorálta, magas lónak hátára ülve, rájuk kicsinyléssel és megvetéssel nézett le, pedig egy kis előrelátással előre tudhatta és láthatta volna, hogy akármilyen kicsiny, akármilyen kevésbbé hatalmasnak lássék is az a másik cso­port, azt teljesen számításon kívül hagyni még sem lehet, és hogy a békés kibontakozásnak útja és eszköze ez semmi esetre sem lehet. Nekem erős meggyőződésem, hogyha a t. miniszterelnök ur annak idején ilyen kivételt nem tesz, talán némi, nem épen teljesíthetetlen garancziák mel­lett, sikerült volna neki a kibontakozás útját megtalálni. Talán hetekkel ezelőtt már beállott volna a parlamenti béke és nem volna, t. ház, a parlament Isten tudja meddig ebben a meddő, terméketlen kátyúban, az ország előrehaladásá­nak nagy kárára. Megfoghatatlan előttem, hogy mi tarthatta vissza a t. miniszterelnök urat ezen eljárás megkísérlésétől. Talán a paktum szó, a melyet ujabban ilyen megegyezésre alkalmazni szoktak és a mehet különösen a Széll Kálmán ellen ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül agyar­kodók szeretnek mindenáron és minden módon diszkreditálni ? Pedig egy olyan országban, minő a mienk, a hol a parlamentarizmusnak leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom