Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-381
88 381. országos ülés 190í január 21-én, csütörtökön. lényegesebb alkateleme, a pártok váltakozása teljesen hiányzik, a hol tehát ki van zárva az a tudat az uralkodó pártra nézve, hogy az ellenzék uralomrajutása bekövetkezhetik és akkor előáll reá nézve is a megtorlásnak időszaka, a hol tehát őt semmi sem tarthatja vissza a visszaélésektől, a túlkapásoktól és nem intheti józan önmérsékletre: ott, hacsak nem akarunk a korrupczió és az erőszak eszközeivel kormányozni, a nemzet összességét, nemcsak az egyes töredékeket, de a nemzet széles rétegeit kielégítő egészséges kormányzás egyedül csak tranzakczió, egyedül csak kompromisszumok révén jöhet létre. B. Kaas Ivor: Be akkor nem kell meghódolást követelni! Sághy Gyula: Mert nálunk a pártok változásának hiányában csak igy lehetséges a szükséges egyensúlyt a pártok között elérni és megakadályozni azt, hogy a nemzet egyik része a nemzet másik részével szemben ne folytasson elkeseredett harczot és ne törekedjék az egyik párt a másik párt teljes elnyomására. Nem kell tehát, t. ház, ettől a jelszótól, a melynek jelentőségét csak azok szeretik kigúnyolni, a kik annak jelentőségével tisztába nincsenek, félni. Hiszen ime, a t. miniszterelnök urat magát is elérte a végzete. Kerülni akarta a paktumot, pedig mi egyéb az a megegyezés a dolog lényege szerint, mint paktum, a mely közte és a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi párt között létrejött. Nekem erős a hitem, hogyha a mostani miniszterelnöknek közvetetlen elődje, gróf Khuen-Héderváry a gúnyolódok által nem engedte volna magát visszariasztatni egy formaszerü paktum megkötésétől, már ő alatta helyreállt volna a parlamenti béke, hogyha mindenki kötve érezte volna magát a megegyezés által. különösen akkor, ha azt az előzékenységet, a melynek rövid kormányzása alatt annyi elismerésreméltó példáját adta, tovább is követte volna. De talán még ma sincs késő, talán még ma is meg lehet kísérelni ezt az útját a parlamenti béke helyreállításának, ha oly intenczióval kiséreltetik meg, hogy minden megalázkodás és megaláztatás mellőzésével, egyik oldal se érezze magát legyőzöttnek, hanem győző egyedül a nemzeti ügy, a nemzet érdeke legyen!. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, minden'igaz hazafinak törekednie kell azon nehézségek elhárítására, a melyek ennek még útjában állni látszanak, a melyek azonban kölcsönös jóakarattal épen nem elhárithatatlanok, mert éreznie kell, hogy ennek az áldatlan harcznak, a mely hasznot nem, hanem az országnak csak súlyos károkat okoz, végre valahára véget kell vetni ugy, hogy a parlament az alkotáshoz, a nemzeti állam kiépítésére szükséges eszközök megteremtéséhez láthasson. (Helyeslés bal felöl.) Eddig, t. képviselőház, e czél elérését tartván 3zem előtt, elég erős, de azért azt hiszem, tárgyilagos bírálat tárgyává tettem a t. miniszterelnök ur magatartását. Méltóztassanak most megengedni, hogy ugyanezen czél érdekében hazám sorsa feletti aggódásomból kifolyólag legjobb meggyőződésem szerint egyet-mást megszivlelésre ajánljak a t. ház ezen oldalán ülő úgynevezett küzdő, harczoló elemeknek. Meglehet, hogy politikai hattyúdalom ez, a mibe, méltóztassanak elhinni, hogy egyénileg nagyon is könnyen bele tudnék nyugodni, hacsak ez által az igazság ellenállhatlan meggyőző erejével hatva szegény szenvedő hazámat mai válságos helyzetéből kimenteni segíthetném. Az obstrukcziőval szemben azonban az én felfogásom egészen megfelel annak, a melynek t. barátom Szentiványi Árpád gróf Apponyi Alberthez intézett újévi beszédében kifejezést adott. Elismerem, hogy az ellenzék egész vonalán folytatott obstrukczió nélkül a katonai kérdésekben még a szabadelvű párt programmja által kilátásba helyezett vívmányokhoz se jutottunk volna, azonban mégis meg kell jegyeznem, hogy az obstrukczió csak a legritkább esetekben érhet el pozitív eredményt, mert az nem rendes parlamentáris fegyver és igy csak nagy erőszakosságok és alkotmánysértések ellenében alkalmazható ós alkalmazandó mint ultima ratio. (Ugy van! Ugy van! halfelől.) Higyjék meg, hogy az obstrukczió pozitív irányban most sem vezetett volna eredményhez, ha nem lettek volna a szabadelvű párt körében sokan olyanok, a kik ezeket a nemzeti követelményeket velünk együtt folyton sürgették és ha a szabadelvű párt végre el nem határozta volna magát ezen követelményeket programmjába belevenni ós ez által azokat, mint az egész nemzet által sürgetett követelményeket feltüntetni illetékes helyen. Én nem akarom ezzel az obstrukczió eredményét s ez irányú érdemét kétségbe vonni, hiszen kifejeztem azt, hogy e nélkül nehezen jutottunk volna oda, hogy a szabadelvű párt ezeket a követeléseket programmjába felvegye és a megvalósítás stádiumához közelebb hozza, az obstrukcziónak ezt a közvetett hatását pozitív irányban elismerem. De méltóztassék jól meggondolni: a valóságnak nem felelne meg, ha ennél messzebbmenő hatást tulajdonítanánk pozitív irányban a mostani obstrukcziónak. Többet, akármennyire óhajtanok is, a nemzeti követelések terén ez idő szerint az obstrukczió folytatásával elérni nem lehet; (Ellenmondás balfelöl.) nem, mert nincs kilátás arra, hogy a szabadelvű párt mai összetételében mostani programmját további követelések bevételével ez idő szerint kibővitse. B. Kaas Ivor: Csak olyan miniszterelnöke legyen, a ki többet hoz, akkor meg lesz az is! Sághy Gyula: Erős meggyőződésem, hogy ezt mostanában el nem érhetjük, nem csak, de sőt a dekadencziának, az elernyedésnek nagyon is sajnos jelenségei mutatkoznak, a remények, a