Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-381
86 381. országos ülés 190'i január 21-én, csütörtökön. eddig a magyar kormány előterjesztéseket sem tett, javaslatokat sem tett, sőt saját kebelében sem állapodott meg, Pedig a szabadelvű párt által elfogadott és a kormány által szintén elfogadott programmnak második pontjában e tekintetben a következők foglaltatnak (olvassa): »A katonai büntető eljárás minél előbb terjesztessék az országgyűlés elé. A szóbeliségre és nyilvánosságra alapított eljárásnál a magyar államnyelv érvényesítendő; ennek módozatait az előterjesztendő törvényjavaslat lesz hivatva megállapítani.« Ezen pont alapján a magyar nyelv érvényesülésének terjedelme tekintetében a katonai büntető eljárásban a legkisebb kétség sem foroghat fenn, mert ha egyszer annak érvényesülnie kell, mint a magyar állam nyelvének, ez magában foglalja szükségképen, hogy ott a tárgyalás ós ítélet nyelve a magyar legyen. Azt tehát nem függhet attól, vájjon a vádlott vagy védő birja-e a német nyelvet vagy sem, hanem e részben a magyar államnyelvnek feltétlenül érvényesülnie kell. A törvényjavaslatnak e szerint nem lehetett egyéb fentartva, mint a keresztülvitel módozatainak és a szükséges átmeneti intézkedéseknek megállapítása. És mégis most kiderül, hogy a t. miniszterelnök ur kormányrajutása előtt ezt a kérdést nem hozta tisztába, a programm ezen pontjának teljes megvalósítására nem nyert felhatalmazást. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A tisztképzés tekintetében az épen előbb idézett programm 4. pontjának c) alpontjában, mely már a miniszterelnök ur módosításával lett a szabadelvű párt értekezletén elfogadva, a következő foglaltatik (olvassa): »TJgyanezen czélból szükséges továbbá az is, hogy a közös hadseregnek az ország területén elhelyezett tisztképző intézeteiben a tanterv akként módosíttassák, miszerint a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve magyar legyen, legalább oly mérvben, hogy az ezekbe belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza és az ezekben kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen bírják.« Ezen pontnak kettős czélja vau: egyrészről biztosítani elegendő magyar tisztet megfelelő katonai kiképzéssel, másrészről az, hogy a magyar katonai oktatás, a Magyarországon elhelyezett tisztképző intézetedben olyan mérvet nyerjen, hogy ez által sem a felvétel a tisztképző intézetekbe ne legyen megnehezítve, sem pedig az előmenetelben a német nyelv nem tudása akadályt ne képezzen. Ebből az következik, hogy így fogjuk fel a kérdést, a mint nem is lehet máskép a programm alapján, mert hiszen erre is áll az a latin közmondás, hogy: lege non distinguente nec nostrum est distinguere, hogy nemcsak, mint a közös hadügyminiszter ur kijelentette, a 3-ik és 4-ik évfolyamban, hanem már az elsőben és a másodikban még sokkal inkább kell a magyar nyelvnek érvényesülni, mert inkább itt fordul elő, hogy az ifjak a német nyelv nemtudása miatt nem haladhatnak előre a katonai tudományokban. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Ha tehát különbséget megengedhetnénk is, a különbségnek megfordítva kellene lenni, nem ugy, mint a hadügyminiszter ur állította. Mi fel is tételeztük, a mint feltételeznünk is kellett, hogy a t. miniszterelnök ur, mikor a szabadelvű párt értekezletén ezen általa módosított programmot előterjesztette, annak teljes mértékben való megvalósítására szintén megnyerte a felhatalmazást. Most mégis kiderül, hogy a t. hadügyminiszter urnak nyilatkozata a magyar oktatás ezen mérvének megvalósításával homlokegyenest ellenkezik, az a programm ezen pontjának nem megvalósulását, hanem meghiúsulását jelenti. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Az igen t. miniszterelnök urnak egyetlen szava sincs a hadügyminiszter ur ezen nyilatkozatával szemben, a mely által pedig a szabadelvű párt programmjának legsarkalatosabb pontja a megvalósulás tekintetében veszélyeztetve látszik lenni. Mindnyájan erre helyeztük a súlypontot, sőt a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi jjárt is a szabadelvű párt programmjában a legbecsesebb pontnak ezt tekintette, és igaza volt, mert ez a legalkalmasabb arra, hogy az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregbe a tisztek utján a magyar szellem, a magyar jelleg minél mélyebben, erősebben behozassák. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez egyúttal azon alap is, a melyből csakugyan később a magyar vezérleti és'szolgálati nyelv megvalósítása is kifejlődhetik. Abból tehát teljes jogosultsággal azt kell következtetni, a mit a közös hadügyminiszter e részben kinyilatkoztatott, hogy a t. miniszterelnök ur programmjának e pontjával szemben sem jött tisztába az illetékes tényezőkkel, mielőtt a kormány alakítására vállalkozott volna, legfeljebb bizott abban, hogy utólag fogja kieszközölni, és így ebben a tekintetben is megengedem, hogy egy jóhiszemű mentális rezerváczióval, és megengedem, talán nem szándékosan, félrevezette a közvéleményt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a jóhiszeműséget elismerem azért, mert az eddig hallott nyilatkozatok akár a házban, akár más alkalmakkor, midőn ezen tárgyról beszélgetések folytak, ugy a miniszterterelnök ur, mint az igen t. honvédelmi miniszter ur résiéről megnyugtatók voltak, és épen ő róla, a ki csakugyan, mint katona a politikai cselszövényekben nem lehet jártas és beavatott, a kiről eddig is minden alkalommal azt tapasztaltuk, hogy katonás őszinteséggel ós nyíltsággal szokott nyilatkozni, félrevezető czélzatot csakugyan nem tételezhetek fel. Én, t. miniszterelnök ur, nem akarok további részletekbe bocsátkozni, mert már az eddigiek is, kapcsolatban a magyar tiszteknek a magyar ezredekbe való visszahelyezésére vonatkozó közös hadügyminiszteri nyilatkozatokkal,
