Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-381
74 381. országos ülés 190b január 21-én, csütörtökön. Uray Imre: Az a másik szerencsétlensége épen Magyarországnak, hogy mindig akadnak emberek, a kik nem felfelé Hezitálnak a nemzeti jogok kivívásáért, hanem árlejtést tartanak, és ennek mindig ez a szegény nyomorult nemzet az áldozata. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbáloldalon. ) Mi, a kik már kissé régebben kisérjük figyelemmel a dolgokat, tudjuk azt, hogy a miniszterelnök ur második ugrásával, a mikor beleugrott a miniszterelnöki székbe, milyen ügyesen manövrirozott. Először szóba se állott vele a maga pártja sem, mi meg pláne nem, másodszor pedig, mintha mindenki zsibbadásba esett volna, nem volt senki ellene, mintha meg fagyasztott volna minden vért, nem volt lüktetés. Az egyiket megnyerte ezzel, a másikat megnyerte azzal. A kálvinista papságnak pl. az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtását igérte. Ugy emlékszem, hogy mikor Széll Kálmán alatt itt az 1848 : XX. t.-cz. szóban volt s mi megszavaztuk, a miniszterelnök sehol sem volt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mi most is akarjuk, de a miniszterelnök csak most akarja, mert ebből valami hasznot remél, hogy a választásoknál majd ezek az ígéretek érvényesülnek. És azon támadásokkal szemben, a melyeknek mi, a kik itt állunk, napról-napra ki vagyunk téve, különösen az ón csekély személyem, a ki csak porszem vagyok az egészben, egész nyugodtan mondhatom azt, hogy én itt állok a két párt között, mint egy mesgyén, a ki sem az egyikhez, sem a másikhoz nem tartozom, klubokba nem járok azért, hogy egyéni függetlenségemet megőrizhessem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És a kik engem támadnak azért, hogy esetleg az TJgron-párthoz vagyok közelebb, azok nagyon nagy optikai csalódásban vannak, mert én mindig ezen a ponton állok; ha közeledik valaki, nem én közeledem, hanem vagy ez közeledik, vagy a másik közeledik én hozzám, és ha valamelyik távozik tőlem, arról én megint nem tehetek: én mindig fixpont vagyok. Nem tehetek arról, hogy a Kossuth-párt most tőlem eltávozott. (Derültség a szélsöbáloldalon.) En ellenzéke voltam Tisza Kálmánnak, és a Tisza Kálmántól kezdve a mai napig létezett összes minisztereknek, és ellenzéke leszek, ha Isten még sokáig éltet, az ezután jövőknek is. (Derültség a bal- és a szélsöbáloldalon.) Engem a tapasztalat megtanított arra, hogy nekünk, ellenzéknek soha sem szabad azt néznünk, hogy ki az ellenségünk, (Uy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) hanem azt kell néznünk, hogy hol az ellenség? (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) És én megfogadtam magamban egyszer, a midőn szinte igen sajátságos helyzetben voltunk, hogy soha a magam elé tűzött czéltól semmiféle érdeknek, semmiféle embernek a kedvéért magamat el nem fogom téríttetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez akkor volt, a midőn az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásakor ugyanazt a szerepet kellett játszanunk, a melyet most játszik itt az ellenzék; a vége az lett, hogy teljesen megtévesztettük eljárásunkkal a nemzetet, (Ugy van! Ugy van! balfelöl); kihalt a pártból az energia, pedig az ellenzéknek az a szerepe, a mi a viharnak: lehet, hogy pusztít és ront, de a miazmás levegőt is megtisztítja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Az lett a vége, hogy a 110 tagból álló függetlenségi párt -— igaz, hogy a nagyváradi kijelentés után, a mikor az öreg ur azt találta mondani, hogy a »kongruát pedig reménységbe helyezem« — 42-re devalválódott. És méltóztassék majd megnézni a jövő választásokat is: ha ez igy marad, mint a hogy most folytatják, akkor csak a »pazsurások« jönnek be a házba. (Élénk derültség, taps és éljenzés a balés a szélsöbáloldalon. Zaj. Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Uray Imre: Az ellenzéknek és kiváltképen a függetlenségi pártnak Magyarországon nagy kötelességei vannak: ez a párt letéteményese a nemzet összes reményeinek; (Igaz! ügy van! balfelöl és a szélsöbáloldalon.) összes ideáljai, a melyek egy nemzetet nagygyá és hatalmassá tehetnek, mind az ő kezébe __ vannak letéve. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ügyelnie is kell magára annak a pártnak, mint egy szép nőnek, hogy olyan legyen, mint a tükör, a melyen még a lehelet is meglássák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És én, a ki ezen párthoz tartozom, ha nem is a klubban, de elveimnél fogva, ugy állok itt ezen a mesgyén, mint egy dinnyecsősz, a ki Kossuth apánk dinnyéit őrzi, (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) és a ki még a gazdájának sem engedi meg azt, hogy hozzányúljon a dinnyékhez addig, a mig meg nem értek és nem használhatók. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Én nem elégszem meg azzal, t. ház, a midőn olyan jelenségeket látok, hogy a lélek sir bennem, s a mikor minden jó magyar ember elszörnyedve kérdi, hogy mi lesz ezzel az országgal, (Igaz! jobb felől.) ha már ellenzéke sincs olyan, a mely jogait követelné? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én, a ki régi tagja vagyok ennek a pártnak, a ki egy életet áldoztam érte és küzdöttem érette, nem elégszem meg azzal, hogy ez egy olyan szentség, a melyhez nyúlni nem lehet. Nekem az a hivatásom, hogy az a gép, a mely megrozsdásodik, megtisztuljon és funkczionáljon tovább, és néznem kell az okokat, a melyek a bajt előidézték és jogom van a felett kritikát gyakorolni, akár tetszik ez valakinek, akár nem. A kinek nem tetszik, állok elébe; ha meg tud győzni, én is leszerelek; de ha nem győz meg és azt látom, hogy a nemzeti jogokat én vagyok hivatva védelmezni, mert más ugy sincs, addig jogom van mindenkinek a tettét bírálni és követelni: csinálja a dolgát ugy, hogy az bírálat tárgyát ne képezhesse.