Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés 1904- január 21-én, csütörtökön. 75 Az első kérdés az ,volt, hogy a parallel üléseket szüntessék be. Én hallottam e tekintetben, meg is mondhatnám kitől, egy igen jó hasonlatot: Ellenségeskedésben vagyok egy embertársammal, egy barátommal, és az, hogy megboszantson, egy nagy követ hengerget az ajtóm elé. Reggel ki akarok menni, nem tudok. Azt mondom neki, hogy hengergesd el azt a nagy követ, majd kibékülök veled. (Derültség.) Minek hengergette oda ? Nem kértem éii arra! Ki kérte arra a miniszterelnök urat, hogy nekünk parallel üléseket adjon? És ha azokat visszavonja, akkor kibéküljünk? Ha törvénytelenséget követ el valaki, csak lépjen a törvényesség terére, és mindjárt jó barátja legyek ? Bocsánatot kérek, ez nem politika. Most szólok azokhoz a politikai invalidusokhoz, a kik kiszolgálták talán nagy Napóleontól kezdve az összes kormányokat. Nem nekünk csinálták a parallel ülések visszavonását, hanem önöknek, hiszen négy nap alatt mind világgá szöktek volna. (Derültség balfelöl.) Mind ki volt dőlve s azt mondta, hogy nem állott be napszámosnak, hogy itt üljön estélig. Azóta a miniszterelnök ur már hatszor megbukott volna, ha a parallel üléseket fentartotta volna! Nem Kossuthéknak tett ezzel szívességet, hanem magamagának. Először, mert igy kilábolt abból a dágványból, a melyben volt a törvénytelenség miatt, másodszor pedig felmentette ezeket az obsitosokat a szolgálat alól. (Derültség balfelöl.) A másik a választókerületek helyesebb beosztása. Ezt helyeslem, mert mégis abszurdumnak tartom, hogy az egyik kerületben van 50 ezer lélek 3 — 4 ezer választóval, az egyik városban van 30 ezer lakos egy képviselővel, a másikban szintén 30 ezer lakos két képviselővel. Debreczennek pl. van 60 ezer lakosa három képviselővel, Abrudbányának pedig van 160 szavazója egy képviselővel. Ez olyan abszurd dolog, hogy már csak ezért is segíteni kell ezen a tűrhetetlen állapoton. De ezt úgyis meg kellett volna csinálni. Nem akarok kiterjeszkedni a. másik dologra, a választói jog kiterjesztésére. Én a magam szempontjából már nyolcz évvel ezelőtt, mikor felmerült az eszme, kijelentettem, hogy még azok egy részének is elvenném a jogát, a ki választ, nemhogy én még többnek adjak jogot. Én fegyvert csak olyan embernek adok a kezébe, a ki azt használni tudja, de a ki magát lövöldözi vele hasba, olyannak nem adok. Már pedig minden kerületben, a mely mondjuk, pl. 3000 választóból áll, van 500, 600 vagy ezer oly választó, a ki szívesen szavaz akárkikre, a kiket öt vagy tiz forinton szoktak megvenni. Már most, hogyha ilyen kerületben 2000 ilyen ember lesz, még csodálkozom rajta, hogy a miniszterelnök ur kézzel-lábbal nem kap ezen, mert mentül több választó fog bejönni, annál olcsóbb lesz neki a választás, mert öt hatosért megkaphatja őket. (Mozgás jobbfelöl. FelMáltások: Nem áll!) Kérem, vannak egyes vidékek, a hol ugy van; Magyarország legnagyobb részében legalább igy van. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek ! Gabányi Miklós: Hát Szatmáron 100 írtjával vették meg Hieronymi voksait! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Gabányi t. képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Gabányi Miklós: Helyes; de ez igy van! Madarász József: Meg kell vizsgálni a háznak'. Uray Imre: Én, t. ház, e tekintetben nemcsak hogy régi ember vagyok, de próbált ember is; sokat tapasztaltam, és én

1 fenntartom, a mit mondok. Adja Isten, hogy ne ugy legyen, sajnálattal legyen mondva, hogy a magyarságnál is ugy van; de nemzetiségi szempontból véve a dolgot, azok értelmiség tekintetében erre a nagy jogra meg épen nincsenek megérve. De mondjuk, hogy megértek. Én, mint ellenzéki ember, itt is egész őszintén kimondom, hogy nekem az iránt a nagy vívmány iránt valami nagy reménységem nincsen. Legfeljebb a szocziálistáknak lesz belőle hasznuk. De hát ez is mellékes kérdés. Valamint az is mellékes kérdés, hogy községenkinti szavazás legyen. (Egy hang balról: Ez jó!) En erre is azt mondom, hogy rossz; nem kérek belőle. Ezzel végigmentem az engedményeken. Még a katonai iskolákat kell megemlítenem; mert ez a pont szintén a béke tárgyát kéjaezi. Én, az igazat megvallva, azt a katonai iskolát is sokallom, a mi van. Ha nézem az eredményt, az eredmény az, hogy azok a katonai iskolák inficziálják a legjobban a magyarnak nevelt magyar gyermeket, ugy, hogy mikor kikerül a katonaságból, olyan az, mint az osztrák útmutató, fekete-sárga. Alig lehet őt felvilágosítani arról, hogy az ő nézetén kívül még van más világ is, nemcsak mit ő vall. Itt a magam pénzén ujabb iskolát állítsak, és nagyobb mennyiségben rontsam el azt a hazafias szellemet? Nem iskola kell nekem, magyar szellem kell, ezt pedig sem itt, sem ott el nem tudom érni. Mert ez a rendszer magához volna hűtelen, hogy ha nem ugy nevelné az ifjakat, mint a hogy nevelték idáig. Én akkor, mikor idejutottam, olvasom azt, hogy a miniszterelnök ur részéről és itt ezen másik függetlenségi párt részéről (a Kossuthpártra mutat) hangoztatják, hogy itt vannak a közgazdasági kérdések, ezeket kell elsősorban nekünk elővennünk, ezekre kell törekednünk, hogy mentül előbb érvényesül jenek. Micsoda naivitás ez! Hiszen Kossuth Ferencz képviselő ur erről évek óta szebbnél-szebb czikkeket irt az újságokba; mindezek a közgazdasági czikkek gyönyörűen voltak megírva, és még egy nyáj verebet sem láttam, hogy felrepült volna arra a sok czikkre, nemhogy megnyert volna rajtunk kívül, a kik úgyis a mellett voltunk, más valakit is az önálló vámterület eszméjének. Magyarországot a közgazdasági dolgokkal szárnyra nem