Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-381
•981 országos ülés 190í január 21-én, csütörtökön. 73 Ha pl. azokat a hallatlan veszteségeket, a melyeket ez a nemzet állítólag közgazdasági téren szenvedett esztendő óta, azt a sok könnyet, sirást, azt a sok keserűséget, a mely a családokat érte, mind összeadják és még ez sem indítja meg önöket: akkor ez nem a mi rosszszivüségünket és nem azt jelenti, hogy mi vagyunk rosszindulattal, hanem ez az önök rosszindulatát jelzi. Méltóztassék ezt is felvenni, hogy a miniszterelnök ur azt mondja, hogy nekünk a Balkánra ügyelnünk kell. Hogyne kellene? Ott van Maezedónia, arra fáj még a fogunk. Én nem tudom, igaz-e, de már ez hallatlan odakacsintás; persze, mert a muszka Japánnal dolgozik, hát könynyebben lehet bemasirozni. Mi szükségünk v a n nekünk a Balkánra ? Hiszen Bosznia-Herezegovinában tartják az urak egy melegágyát az abszolutizmusnak, (Ugy van! a haloldalon.) a hol közköltségen, elmondhatjuk, hogy katonabandák uralkodnak. És szüksége van erre Magyarországnak ? Beruházásokra, a legelemibb dolgokra nem telik, hanem arra, hogy Boszniában rendezzünk egy abszolutisztikus tartományt és egy gyűrűvel többet, a mely bennünket majd • alkalmilag agyonszorítson, arra van. És kapocsnak a hevederhez jó lesz Maczedónia. Ha semmi más nem volna, csak hogy ezeket a passziókat ne elégíthessék ki, ez is elég volna az ellenzéknek, hogy ebben önöket megakadályozzuk. Nem azért kell önöknek ez a katonaság, én legalább nem hiszem, hogy benépesítsék az exerezirplatczokat, hanem azért, hogy Maczedóniába annál, biztosabban bemasirozhassanak. Én azt hiszem, a t, miniszterelnök ur most csak pihen. Legalább, a hogy én ismerem, ugy vagyok vele, mint azzal a matériával, a melynek két szine van, de a fonákja mindig szebb, mint az eredeti. Ez a fonákja nekem is jobban tetszik, mint az eredeti szin, hanem ha egyszer beülhet abba a székbe ugy, a mint ő szeretné, nyugodtan és megmutathatja majd a valóságos szinét, körmeit pedig, a melyeket most, mint a macska, visszahuzogat, majd kinyújthatja, akkor lesz itt Magyarországon lakadalom. (Élénk derültség balfelöl.) Semmiféle próféta-tehetséget nem fedeztem még fel magamban, de csodálatos, a mit egyszer mondtam, az majdnem mindig bevált. Emlékszem a miniszterelnök ur legelső politikai aktusára Debreczenben, mikor édes atyját védelmezte és azt mondta, hogy az ellenzék olyan, mint a kis iskolás gyerek: haragszik, ha nem nagy karéj kenyeret kap, hanem csak kicsit. Erre én körülbelül azt mondtam — mert én válaszoltam beszédére — uraim, méltóztassék megnézni ezt a sajátságos helyzetet; az édes atyja, a mikor ilyen korban volt, azon az állásponton állott, a melyet mi ma is elfoglalunk és 60 éves korában hova jutott?! Már most mit várhatunk attól a fiatal embertől, a ki 24 éves korában ott kezdi, a hol az atyja 60-on KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. végezi! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Épen azért nem csalódtam és nem is fogok csalódni benne, mert meg vagyok győződve, hogy a mit Bécsben akarnak, annak ő mindig engedelmes eszköze tűzzel és vízzel. (Ugy van! hal felől.) Hiszen nem azért nem tartom alkalmasnak Magyarország miniszterelnöki székében sem Andrássyt, sem őt, mintha nem volna hozzá képességük, hanem, mert nem a mi gusztusunk szerint vannak nevelve. (Elénk derültség jobbfelől.) No, ha ez az önök gusztusa, akkor gratulálok hozzá! Azért nem a mi gusztusunk szerint, mert ők ugy fejlődtek, hogy még azt is sokalják, a mit ő Felsége nekünk ad és képesek mindenre a világon, a mit felülről parancsolnak. Ez a szerencsétlensége ennek az országnak. (Ugy van! bal felöl.) Tegnap Rakovszky István t. képviselőtársam elővette a 67-es törvényt. Elővehette volna az 1790-es törvényt is, mert voltak itt szónokok, a kik órákon keresztül idéztek régi törvényeinkből, a melyek a nemzetet védelmezik, a melyek sarkpontját és fundamentumát képezik összes jogainknak és követeléseinknek; csak egyet nem tudnak megtalálni: a ki azt végre is hajtsa, és azt meg is tartsa, < Ugy van! Ugy van! és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hisz van nekünk vaggon-számra törvényünk, (Derültség.) ós hozzuk is még mindig azokat a törvényeket; csak egy szerencsétlenség van benne, hogy különböző pápaszemen vizsgálják azokat a törvényeket. (Derültség a bal- és a szélsőhaloldalon.) Mi nemzeti szint látunk bennük, Bécsben azonban mind sárga-feketévé válik, a mi benne van. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, én ugy veszem észre, hogy a miniszterelnöki állás is csendesen kopik, devalválódik; mert máskép el sem tudom képzelni azt, hogy Magyarországnak miniszterelnöke, a ki olyan nagy, ideális, szép állást tölt be, a melyben rengeteg sokat lehetne keresztülvinni egészséges körülmények között, (Felkiáltások bal felöl ; Bizony lehetne!) miután már inegsokalták tekintélyét odafenn Bécsben, ha sulylyal akar fellépni, felveszi magára a főhadnagyi uniformist, (Felkiáltások halfelöl: Már kapitány!) Gabányi Miklós: Már most büszke! Kubik Béla: Nemsokára őrnagy lesz. (Zaj.) Uray Imre: Azt ajánlanám a t. miniszterelnök urnak, hogy ne ezekkel az uniformisokkal igyekezzék tekintélyt szerezni ennek a nemzetnek, hanem igyekezzék arra az alapra állani, a melyen a nemzeti jogoknak érvényt szerezhet ott Bécsben. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Igaz, hogy a miniszterelnök ur nehéz helyzetben van; a miniszterelnök ur maga is próbálta már, igaz. De ha ezzel lép fel odafent, mindjárt árlejtésre kerül a dolog, s akad mindjárt egy másik, a ki olcsóbban ajánlkozik. Kubik Béla: Ledegradálják! 10
