Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

380, országos ülés 190i január 20-án, szerdán. 65 Ausztria között volt, pedig nem tartozik oda, de ezzel is egy junktimot akartunk csinálni. Összekötöttük azzal a kérdéssel. Ausztriában a 14. §. alapján megcsinálták állandóan és évenkint, pedig benne van az 1867. évi XII. törvény 25. § ában, a melyre ma is hi­vatkozott Rakovszky István t. képviselőtársam, hogy a másik államban is megkívánja a magyar állam a teljes alkotmányosságot. Abban a szó­ban, hogy teljes alkotmányosság, benne van az, hogy semmiféle Nothparagraf vagy szükségren­delet nem érvényes; mert az nem tekinthető teljesen 'alkotmányosnak. Ugyanazért én azt a négy esztendőt, a mit mi kénytelenek vagyunk eltölteni, provizóriumnak tekintem; mert Ausztriá­ban nincs alkotmányosság és a 14. §. alapján határozzák meg azt, ajmihez pedig a 67-ki tör­vények alapján joguk nincs. (Ugy van ! balfelöl.) Mi tehát nem várunk a véderőtörvény meg­alkotásáig, mert annak nincs semmiféle határ­ideje. Eddig sem tartottak még meg semmiféle határidőt. Csak azóta is, a mióta én képviselő vagyok, évenkint ugy a trónbeszédben, mint a hadügyminiszter beszédében is mindig meg volt igérve az, hogy ebben az esztendőben terjesztik elő a katonai büntetőtörvényt és még a mai napig is Pitreich beszéde szerint ugy áll a dolog, hogy arra nincs kilátás, mert még nincse­nek készen vele. Ily körülmények közt ne mél­tóztassék előállani azzal, hogy a hadseregbe az ideiglenességet nem szabad behozni, hogy annak egyöntetűségére, egységességére vigyázni kell. Megdöntötték ezt az egységességet és egyöntetű­séget Ausztriában, midőn külön önállólag hivták be ott az ujonczokat, mig minálunk csak a pót­tartalékosokat hivták be. Hogy többet vagy kevesebbet-e, azt nem tudjuk. Azután nálunk nem eresztik haza a hároméves katonákat még a kiszolgált három éven túl sem; odaát pedig hazaeresztették őket. Ennélfogva nem mi dön­töttük meg az egységességet és az egyöntetű­séget, hanem megdöntötte azt a hadügyi kormány, mert a hadügyi kormány képes inkább fel­áldozni a hadsereg egyöntetűségét és egységes­ségét, de a magyar nyelv behozatalát nem engedi meg, hanem makacsul ellenzi azt. Ily körül­mények közt ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy ha a másik részről is makacsságot tapasztalnak. (Ugy van! balfélöl.) Midőn gróf Tisza István miniszterelnök ur a kilenczes bizottság programmja alapján el­vállalta a kormányt, volt neki ideje megbeszélni a közös kormánynyal ezeket a dolgokat és meg lehetett volna strikte állapítani, fixirozni, sőt még törvénybe is lehetett volna iktatni ezeket a feltételeket és akkor nem állott volna elő az a helyzet, a melyben ma vagyunk. Hogyan kí­vánhatja a miniszterelnök ur, hogy mi minden biztosíték nélkül higyjünk a hadügyi kormány­nak, midőn még a 67-es törvényeket is máskép értelmezik Bécsben a hadügyi kormánynál, sőt még az osztrák delegáczióban is el akarják azt KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. ferdíteni. Hát ha most igy járnak el, midőn ezen katonai javaslatok nincsenek tető alatt, mi lesz akkor, mikor a javaslatok törvényerőre emelkednek ? Az fog történni, a mi történt eddig. Ugron Gábor: Semmit sem tettek 36 esz­tendő alatt! Molnár Jenő: A mi a Boszniában lévő ma­gyar csapatokban előforduló szökéseket és ön­gyilkosságokat illeti, ezekről határozati javasla­tomban azért kértem egy külön kimutatás elő­terjesztését, hogy legyen valami kimutatás ke­zünkben egyrészt arról, hogy tényleg mennyi magyar csapat van Boszniában elhelyezve és hogy másrészről megtudjuk, vájjon a fegyelem szigorúsága, vagy a terepviszonyok miatt for­dul-e elő az a sok öngyilkosság és az a sok szökés? Magyarországon körülbelül tudjuk az itteni viszonyokat. Az a baka könnyebben vi­seli el itt helyzetét, mert idehaza van. Mi nem fogjuk oly szigorú mórtékkel mérni azt a.kimutatást, de lesz nekünk és a hon­védelmi miniszter urnak egy tájékoztató képünk arra nézve, hogy jövőre miként kellene a csapa­tokat Boszniában elhelyezni, hogy a lakosság mely rétegeiből kik alkalmasok arra, hogy hely­őrségi szolgálatot teljesítsenek? Az az óhaj, hogy a megajánlott ujoncz arra fordíttassák, a mire megajánlottuk, hogy azok a költségek, a miket a quóta arányában fizetünk a hadsereg fentartására, valami módon visszajöjje­nek országunkba, nem talál meghallgatásra. Azért a dolog megy a régi kerékvágásban és az ujonczokat, a melyeket a magyar állam bizton­ságának fentartására szavazunk meg, kivezénylik pl. az Ausztriában elhelyezett katonai iskolákba szolgáknak, csizmatisztitóknak, ugy, hogy egész légiója a katonáknak van Magyarország terüle­tén kívül teljesen alárendelt szolgálatban. Pedig azt még elszivlelhetnék, ha a magyar intelli­genczia gyermekei Magyarországon magyar tisz­tektől tanulnának, itt még könnyebben szolgál­nának, de ha teljesen idegen érdekben, idegen állam alattvalóinak a mi pénzünk egy részének felhasználásával tartunk fenn katonai iskolákat, ez nagyon helytelen. Adatokat mondhatok, hogy Ausztriában egyes fegyvernemek oktatására van­nak iskolák, 'a melyekből Magyarországon egy sincs. Pedig ha Ausztriában egy iskolában egy ezred van oktatás alatt, legalább lenne Magyar­országon egy zászlóalj. De a mint emiitettem, a korneuburgi vasúti ezredben — amilyen Magyar­országon nincs — németül nevelnek és ebből Magyarországnak semmi előnye, gyermekeinket, a kik akarnának is ott szolgálni, nem látják szí­vesen. Már voltam szerencsés erre nézve a t. miniszter úrhoz kérdést intézni, de nem. kaptam választ arra, hogy igaz-e, hogy ott animozitással vannak a magyarok iránt? Vegyük pl. a bécsi Terézia-Akadémiát. Ott el van helyezve 104 háziszolga, 63 közkatona, (Halljuk! a haloldalon.) 9 őrmester, 220 ember­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom