Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

64 380. országos ülés 190í január 20-án, szerdán. Üdvös eredménye és tanulsága küzdelmünknek az is, hogy ezentúl aligha fog vállalkozni egy kormány Magyarországon komolyan a kormány alakítására a nemzet és a nemzeti politika ellen. Ezen tanulságot azonban már ismerhetjük küzdelmünkből, de mi többet akarunk és én most sem adom fel a reményt, hogy mi küzdelmünk valódi czélját ki fogjuk vivni. (Élénk helyeslés hal/elöl.) Ha ez a remény nem táplálna minket, akkor vagy hülyék vagy gonoszak volnánk. Hülyék azért, hogy csak egy szót is vesztegetünk itt akkor, a midőn a sikert nem látjuk biztosítva és gonoszak azért, mert beszédeinkkel megakasztanók a jóhiszemű politikusok érvényesülését és olyan engedmények megvalósítását, a melyeket némelyek vívmányoknak tartanak. Mindenki beláthatja, hogy én is a könynyebb végét foghatnám a dolognak, ha hazafiságom nem azt parancsolná, hony itt beszéljek és helyt álljak. (Ugy van! balfelöl.) Ott ülhetnék a folyosón és végezhetném privát dolgaimat én is, de nem teszem, mert akkor nem teljesíteném kötelességemet, hanem mulasztást követnék el. (Ugy van! balfelöl.) Erős meggyőződésem, hogy a mit mi teszünk, az nem időpazarlás, hanem mind szükséges, szükséges pedig azért, mert az idő mindennek orvosa. (Ügy van! bal felöl) A Gondviselés akarata az, hogy ezen vita igy folyjék, mert a nemzet érdekében álló dolog, hogy a nemzet mutassa meg Bécscsel szemben is, hogy jogai mellett utolsó leheletéig kitart és igy megláthatják Bécsben is, hogy igazán nem lehet Magyarországon 24 óra alatt rendet csinálni és hogy itt nem elég, ha valaki az ostort vagy az akasztófát emlegeti. (Ugy van! balfelöl.) Levágathatja a t. miniszterelnök ur a Bakony összes fáit, csináltathat belőlük akasztót, fonathat Magyarország minden kenderéből kötelet, de attól senki sem fog megijedni és mindig lesznek férfiak, a kik kötelességüket teljesíteni fogják és helytállanak azért, a mire vállalkoztak, (ügy van! balfelöl.) Ezért hiába való az az ijesztgetés, a melyet annak idején emlegettek, de a melynek valóságát elhinni lehetetlen, mert különben nem vállalkozott volna a t. miniszterelnök ur arra, hogy itt a kormányzást kezébe vegye. Hiszen megmondta tegnap Ugron Gábor t. képviselőtársam, hogy Magyarországon szép szóval könnyebben lehet boldogulni, mint puskatussal, vagy hetvenkedéssel, mert — hogy az ő primitív példáját ismételjem — a mint egy legény bemegy a csárdába és azt mondja, hogy majd megmutatom én tinektek, hogy milyen legény vagyok, nyomban kidobják, még ki sem mondta a szót. Igy van ez itt is. Én azokat a híreszteléseket, a melyek ebben az irányban szárnyra keltek, nem vagyok képes elhinni, mert a t. miniszterelnök urat egyéb kvalitásai miatt teljesen alkalmasnak tartom arra, hogy vezető politikus legyen. Az őserő megvan a t. miniszterelnök úrban. Épen csak azok a sajátságok és tulajdonságok nincsenek meg, a melyek pedig az emberi életben a legelsők. Ezek közé tartozik, ha emberi társaságban akarunk megélni, az emberekkel való bánásmód. Különben nincsen szerencsém ismerni a t. miniszterelnök urat, de a kik érintkeznek vele, ezt mondják róla. Azon engedmények között, a melyekről a t. miniszterelnök ur beszélt, van egy végtelenül homályos pont is és ez a katonai büntetőtörvénykönyv megalkotása. Erre vonatkozólag a bécsi lapok azt a hírt bocsátották világgá, hogy itt egy nagy konfliktus támadt. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy dehogy van konfliktus, hiszen még csak nem is tudta az álláspontját közölni az osztrák minisztériummal, még csak most folynak a minisztériumban a tárgyalások az elvekre vonatkozólag. Tehát a magyar minisztérium kebelében a magyar nyelv érvényesülésére vonatkozólag elvek felett harczolnak? Hiszen lehet a magyar katonai büntetőtörvénykönyv elvei felett harczolni, megengedem, hogy bizonyos azonos elvek szerint kell berendezni az osztrák büntetőtörvényekkel, de azok a viszálykodások nem a magyar minisztérium kebelében kell, hogy fenforogjanak, hanem a magyar és osztrák miniszterek között, mert vannak elvek, a melyek vitásak lehetnek e tekintetben, pl. a cselekmény minősítésére vonatkozólag és a beszámításra vovonatkozólag, valamint az illetékességre vonatkozólag, a hol azonos elveknek kell lenni az osztrák büntetötörvónynyel, de már a nyelvre vonatkozólag, azt hiszem, hogy nem kell semmiféle vitatkozás a magyar minisztérium kebelében, itt meg kell egyezni ebben a tekintetben, hiszen itt nem szabad egy vitatkozó szónak se esni arra vonatkozólag, hogy magyar legyen-e a büntető igazságszolgáltatás nyelve. Azért én gyanúsnak tartom ezt a vitatkozást, és azt hiszem, hogy itt megint a bécsi kéz dolgozik. És mégis akad a magyar minisztérium kebelében e»y vagy két miniszter, a ki a társait rá akarja bírni megint, hogy a bécsi álláspont diadalmaskodjék. Rakovszky István t. képviselőtársam azt mondja, hogy neki zálog kell. Ez is arra vonatkozott, hogy ilyen kijelentések, a melyekkel a t. miniszterelnök ur az ő szénáját szárazra akarja vinni, az ő javaslatait meg akarja szavaztatni, ne törjénjenek. Ilyen kijelentésekkel, azt hiszem, hogy ez nem is fog sikerülni a t. miniszterelnök urnak. De ha talán most ezt a két javaslatot törvényre fogja is emelni, majd beáll a nehézség a véderőtörvény alkalmával, a melyeket már a bécsi kormány is mint olyanokat jelzett, hogy ott feltétlenül le kell számolni a kérdésekkel és ez is egy indok arra vonatkozólag hogy mi ezt a harczot ne odázzuk el a véderőtörvény megalkotásáig, mert hiszen a véderőtörvény megalkotására a t. hadügyi kormánynak 1899 óta volt ideje, nem tette, nem alkotta meg, hanem összekötötte a kérdést azzal a gazdasági konfliktussal, a mely köztünk és