Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

380. országos ülés 1904 csak eszköz volt arra, hogy a szervezet kialakulását, a véderő szaporítását pénzügyileg legkedvezőbb módon előidézze. Majd azt is hozzátette, hogy a kétévi szolgálati idő életbeléptetése ártalom nélkül ugy lehetséges, ha a mostani békeállomány lényegesen fokozódik. Mi azonban a létszámemelésből nem kérünk, mert mi ma is a lehetőségig megfeszítjük erőinket, azért az államjogi kapcsolatért, a melyben Ausztriával vagyunk és a trón viselőjének közösségeért. De tovább ezen erők fokozásában nem mehetünk, különösen ha látjuk, hogy. az ujonczmegajánlás feltételeit nem teljesiti a kormány. Összevetve azokat, a mik itt a felségjogokról elhangzottak, sok tanulságot meríthetünk. A mi mindenek előtt az osztrák delegáczióban elhangzott nyilatkozatokat illeti, ugy én az osztrák delegáczió kompetencziáját nemcsak hogy Magyarországot illetőleg nem ismerem el, hanem nem ismerem el még Ausztriára vonatkozólag sem ezekben a kérdésekben, mert az osztrák delegácziónak a czélja és feladata csak az, hogy közös kérdésekben, azokban a kérdésekben, a melyek Ausztriát Magyarországgal közösen érdeklik, a költségvetést megállapítsa. De hogy alkotmányjogi kérdéseket tárgyaljon, pláne olyanokat, a melyek kizárólag Magyarországot érdeklik, ahhoz joga nincs. Az, hogy meghatározzák, hogy Ausztriában milyen legyen a császár felségjoga, nem a mi dolgunk. Am tegyék. Ha nekik kell a korbács, üttessék magukat, de nekem egy csepp kedvem sincs magamat az igába és békóba hajtatni. Az lesz a vége, hogy ebben az országban nem önálló független emberek, hanem szegények lesznek. Már pedig én ilyen dologra magamat oda nem adom. (Helyeslés balfelöl.) Derschatta ur mondhatja azt, a mi neki tetszik, meghatározhatja a felségjogokat ugy, a hogy neki tetszik; de a mi ügyeinkbe ne avatkozzék bele ezen a világon senki, azokat majd elintézzük mi magunk. Nagyon jól tudom, hogy a mi törvényhozásunk összeállítása mellett és a hatalmaknak egymáshoz való viszonya mellett, ebben az országban mi csak azt határozhatjuk el, a mi nekünk meg van engedve. Mi csak alkotmányosait játszunk és azt hiszsztik, hogy egy önálló ország független parlamentje vagyunk és íme kitűnik, hogy még olyan dolgot se tudunk keresztülvinni, a melyre nézve meg vagyok győződve, hogy az önök lelkében is épen ugy él, mint az enyémben és azokéban, a kik itt küzdenek annak jogosultsága mellett. A helyett, hogy mi itt ezen czélok elérése végett összeállanánk és együtt küzdenénk, önök a többségen kénytelenek azt a kifogást felvetni, hogy mi itt a törvényhozásban nem vagyunk elég erősek a törvényhozás másik faktorával szemben ezt keresztülvinni. Lehet, hogy önöknek van igazuk, de a mi megerősödésünknek nem az a módja. Ezen törvényhozás függetlensége, ha más hatalommal szemben nem ugy lesz biztosítva, a mint január 20-án, szerdán. 63 kell; ha hallgatunk, bezárkózunk és csak olyan dolgot cselekszünk, a mi Ausztriában meg van engedve, a helyett, hogy reá lépnénk a másik térre, a gazdasági különválás és megerősödés terére, hogy függetlenekké lehessünk és hogy azok, a kik e házba belépnek, szabadon nyilváníthassák véleményüket: szintén ellenkezéssel találkozik az önök részéről, akkor én elvesztem hitemet az iránt, hogy valaha abba. a helyzetbe jussunk, hogy a bécsi hatalommal szemben mi lehessünk az erősebbek. (Ugy van! balfelöl.) Ha minden intézkedési jogot, ha a törvény kezdeményezési és szentesitési jogát, ha a hadseregre, az igazságszolgáltatásra és minden egyébre vonatkozó legfelsőbb jogokat a királyi hatalomra ruházunk át, akkor mi semmi sem vagyunk e parlamentben és e parlament semmit sem tehet, mert mihelyt felemeli vétóját valamely intézkedés ellen, vagy mihelyt akarata a másik törvényhozó faktor akaratába ütközik: akkor az feloszlatja a házat, mert joga van a házat bármikor és a hányszor neki tetszik feloszlatni. B tekintetben csak egy megszorítás van, hogy t. i. nem oszlathatja fel a házat akkor, a midőn a folyó évre vonatkozó költségvetés még nincs megállapítva, Nekünk tehát csak ez az egy fegyverünk van a királyi hatalommal és a felségjogokkal szemben. Ezt az egy fegyvert meg kell ragadnunk és ha sem a jelenlegi, sem az előbbi kormány nem rendelkezett az előrelátás azon mértékével, hogy az indemnitásról szóló javaslatot mindenekelőtt keresztülvigye, akkor nekünk fel kell használnunk ezt az alkalmat, a mely egy emberéletben egyszer kínálkozik és a mely lehetővé teszi ránk nézve, hogy a törvényhozást egy kényszerhelyzetbe szegezzük. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen már is gondoskodnak az ellenszerekről, már is meg akarják erőszakosan változtatni a házszabályokat oly czélból, hogy többé ilyen eset elő ne fordulhasson és a kormányzat a maihoz hasonló helyzetbe többé ne jöhessen. Nekünk tehát mindent el kell követnünk, hogy sikeresen használhassuk fel azt a csapdát, a melyet a kormány hiányos kormányzati politikájával önmagának felállított. (Élénk helyeslés balfelöl.) A mint már említettem, nagyobb sikerét reméltem volna a harcznak, de ha az be nem is következett, annak mégis igen sok a tanulsága. Lehetetlennek tartom pl., hogy a honvédelmi miniszter ur emlékezetében ne maradna meg egyik-másik azon számtalan döntő érv közül, a melyeket itt nap-nap után végig hallgat. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Hacsak minden századik eszmét használja is fel a honvédelmi miniszter ur azon üdvös eszmék közül, a melyek itt minduntalan felmerülnek és a melyek nemcsak a nemzetnek, hanem a hadseregnek is megerősödésére vezetnek, akkor mondhatom, hogy a mi küzdelmünk hasznos tanulságokban és eredményekben bővelkedik.