Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

60 380. országos ülés 1904- január 20-án, szerdán. másikba megy a csapat gyakorlatra. Ez van körülbelül 2—3 órányi távolságra, a hegyről le kell menni, amott pedig az erődítéshez fel kell menni. Nagyon természetes, hogy az alföldi magyar katonák, az ilyen hegymászásokhoz nem lévén szokva, beteggé lesznek és a boszniai kontigens nagy részét kórházba teszik, azokat pedig, a kik csak könnyebb betegek, a századszobába. Tehát akkor, a mikor a hadügyi kormány fel akarja emelni az ujonczlétszámot, mert arra szüksége van, legalább praktikusabban és a védszervezetnek megfelelőbben kellene a katonaságot elhelyezni. Hiszen még mikor mi fel sem emeltük az ujonczlétszámot, már Boszniában előre tudták, hogy az a felemelt ujonczlétszám nekik fog jutni. Mi tehát nem arra adjuk az ujonczot, mint a mire más állam adja: az ország megvédésére, a belbéke és a rend fentartására, hanem adjuk egy tőlünk teljesen idegen tartomány területének megvédésére, a mely területen, daczára, hogy a mi hozzájárulásunk és vérbeli áldozatunk által lett az osztrák és a magyar birodalomnak megszerezve, Magyarország államisága semmiféle téren, még a kulturális téren sincs a legcsekélyebb mérvben sem kidomborítva, (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ha azt a tömérdek pénzt, a mit elköltünk ott a katonaság fentartására, itthon költhetnők el, egész más fokán lennénk a művelődésnek, mert sok olyan intézményünket tudnók megerősíteni, a melyeket most mostohán látunk el, mert a hadügyi költségek nap-nap után több pénzt követelnek tőlünk. Határozati javaslatom azt czélozza, hogy a honvédelmi miniszter ur ezt a kimutatást nekünk évről évre adja be. Ugy tudom, hogy azok a katonák, a kik ott el vannak helyezve, nem tudják kiállani azt az óriási strapát és igy igen nagy kontingens át szokott szökdösni Montenegróba, a hol azután bizonyos időig megtelepedik, a mig alkalma nyílik onnan is megszökni. Tehát a nélkül, hogy valami hasznuuk volna, veszi tünk, mert ez az ember Magyarországba többé vissza nem jön (Ugy van! balfelöl.) ós Magyarország őt egyszer és mindenkorra elvesztette. Pedig nekünk a munkaerőre nagy szükségünk van. Az ujouczmegajánlás és az ujonczjutalék felemelése mind a magyar nemzeti állam és a magyarság rovására megy. (Igaz.! Ugy van! hal felől. HalljiiTc! Halljuk! Elnök csenget.) Azért történik a nemzet rovására és azért kell nekünk különösen az ellen tiltakoznunk, hogy az ujonczlétszám felemeltessék, mert hiszen a határszéli vármegyékből, a hol a megélhetés oly nehéz, kivándorolnak az emberek és ha mi megajánljuk azt a kontingenst a törvényben, azt nekünk mindenáron ki is kell állítanunk. Mi következik ebből? Az, hogy azt a hiányt, a mely a határszéli vármegyékben előáll, nekünk, a magyar vidékeknek kell pótolni. (Ugy van! bal felöl.) Elveszik azt a magyar fiút Csongrád, Csanád, Bihar stb. vármegyéből. Tehát nekünk kétszeres szolgálatot kell tenni, de kétszeres anyagi áldozatot is kell a szülőknek a hadsereg fentartásáért hozni. És mikor mi olyan helyzetben vagyunk az ország lakosainak elhelyezése folytán, hogy minden teher úgyszólván a kizárólagosan magyar részre nehezedik, akkor még minket néptörzsekké akarnak leszállítani, hasonlóvá tenni olyan néptörzsekhez, a melyek mégis csak tulajdonképen a mi erős megterheltetésünkkel tudják magukat fentartani és tudják az állam fentartásához szükséges eszközöket szolgáltatni. És ennek daczára azt a nyelvet nem akarják egyenrangú nyelvnek elismerni más államok nyelvével, mert azt mindig hangoztatták, hogy czélszerüségi szempont, de most már egészen máskép beszélnek, most már a?t mondják, nem is czélszerüségi szempontból használják a német nyelvet, hanem azért, mert a magyar hadseregben a magyar nyelvet használni általában nem szabad, minthogy ő Felségének korlátlan, abszolút joga van meghatározni a nyelvet, mar pedig ez a nyelv más nem lehet, mint a német. T. képviselőház! Hisz ezt az abszurditást hónapokon keresztül megmagyarázták itt, de vannak kérdések, a melyeket nem lehet eléggé megmagyarázni és hangoztatni. íme látjuk az ellenállást, egyrészt erről az oldalról a makacs harczot 14 hónapon keresztül, ott pedig mindent el fognak követni, visszatartják a régi katonákat, be fogják hívni a póttartalékosokat, és minden lehetőt megtesznek, csakhogy a magyar nyelvet ne adják meg. Mindenféle kibúvót fognak keresni, pedig oly egyszerű dolog ez. Könnyen le lehetne csendesíteni a harczot, megvan a módja, (Zaj. Elnök csenget.) de nem teszik meg, mert a hadsereg egységét féltik. Már pedig azt hiszem, hogy semmi a világon a hadsereg fegyelmének, szellemének és egységének nem ártott annyit, mint az a vita, amelyik itt folyik. De inkább kitették a hadsereget ennek a vitának, hogy itt minden fogyatkozását megbeszélés tárgyává tegyék, mintsem hogy megadják a magyar nyelvet. Ily szívós ellenállást nem lehet egyébnek mondani, mint rosszindulatnak. (Igaz! a baloldalon.) Ily rosszindulatú ellenállást fejtenek ki, családapákat feláldoznak, és a mint mondják, az országot anyagi romlásba sodorják, mert hiszen azt mondják, az obstrukczió anyagi károkkal jár, de mégsem akarják az országot az anyagi romlástól megmenteni, nem akarják megadni azt a csekély engedményt, a melyet a harcz fejében kívánunk, nem akarják megadni, a mi törvényben is biztosítva van, inkább hagyják az országot, a mint mondják, elzülleni, benn tartják a családapákat, csakhogy megmentsék a híres közös szellemet, a tradieziót, a melyről Pitreich oly szép regényeket mesél, r és a melyért a miniszterelnök ur is rajong. És nem vette ki