Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

3H0. országos ülés HMM január 20-án, szerdán, 59 Van véderőtörvényünk, a mely azt mondja, hogy a katonákat három esztendőn túl nem leket bentartani és bentartják. Itt van a póttartalékosokra vonatkozó törvény, a mely kimondja és biztosítja a családapáknak, hogy nem kell bevonulniok és mégis behívják őket. Ezeket a törvényeket mind kijátszszák, hogyne játszanák ki hát az ígéreteket, hogyan tartanák meg azokat, a mikor ezek az ígéretek szerintem csak arra valók, hogy a kormány mielőbb abba a helyzetbe jusson, hogy az általa elvállalt kötelezettségeknek eleget tehessen. Mindezekből csak azt látom, t. képviselőház, hogy az Ausztriával való közösséget feltétlenül fel kell bontani, még pedig minden téren, mert nem igaz az, hogy minket csak a hadügy közössége, az erre vonatkozó pénzügy és a külügy tart össze. Látjuk, hogy gazdasági érdekeinket is csak ugy tudjuk elintézni, hogy azok Ausztria érdekeivel ellentétbe ne jussanak. Ott van a czukorkonvenczió, az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződés, ezek mind olyan dolgok, a melyekből kiviláglik, hogy AusztriaMagyarországot anyagilag és gazdaságilag nem akarja kibocsátani gyámsága alól, pedig addig, a míg gazdaságilag fel nem lendülünk, a míg mindig csak olyan erőnk lesz, mint ma, a míg szét lesz züllve az ország, a mig annak közélete fel van dúlva és törvényhozása olyan képet fog nyújtani, mint most — és jól tudja az osztrák hatalom, hogy milyen úton-módon lehet minden embernek a lelkéhez hozzáférni és meggyőződését megváltoztatni — mindaddig, a mig gazdaságilag ezt az országot meg nem erősítjük, mindaddig a bécsi hatalommal szemben anyagi érdekeinket megvédelmezni nem leszünk képesek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Uj fázisba lépett ez a dolog a bécsi delegácziókban elhangzott beszédek által. Bár az osztrák delegáczió nem az a testület, a hol ilyen nagy kérdések megvitathatok volnának, mégis megragadta Pitreich is az alkalmat erre, Pitreich, a ki nem ismer mást, csak közös hadsereget, a melynek mindenféle nemzetiségű tagja lehet, pedig a bankón láthatná, hogy csak két nagyhatalom van, az osztrák meg a magyar, a többi nemzetiségek azok csak kisebb betűvel vannak ráirva. A hadsereget is a két állam tartja fenn a pénzén, de azért Pitreich szerint az sem az egyiké, sem a másiké, hanem az összes néptörzseké. Ilyen kijelentést tehet egy, az ország pénzén fentartott miniszter a magyar alkotmány ellen, értem a miniszterelnök urat, hogy nem ambicziónálja magának, hogy olyan államnak legyen miniszterelnöke, a mely nem az alantasától függ. De látszott is az arczán a kétségbeesés, a mikor meghallotta a Pitreichféle hirohanást és mégis kénytelen volt neki igazat adni! Másnap aztán Pitreich módosította agyán nyilatkozatát, Tisza azonban megmaradt annál, a mit mondott, tehát Pitreich még különb ember, mint Tisza István ! Pedig most lenne igazán szüksége Magyarországnak miniszterelnökre, a mikor, mióta a nádori hatalom megszűnt, úgyszólván a királyt helyettesíti a miniszterelnök, a ki azonban nálunk olyan gyenge, hogy nem mer szembeszállni Bécs minisztereivel. De hiszen csodálkoznom is kellene azon, ha szembe merne szállni, mert a királyt Bécsben csupa német katonatiszt veszi körül, látja azt a hatalmas Bécset, azt az élénk forgalmat, mindennap nagy fene zeneszóval felmasirozik hozzá a várta és igy nem törődik azzal, hogy mi történik Magyarországon; ő csak azokat ismeri, a kikkel közvetlen érintkezésben van és nem azokat, a kik távol állanak a bécsi intrikától. Ezeket, t. képviselőház, mi felhozzuk minden költségvetés alkalmával, de azt sem tudjuk elérni, hogy a király legalább rövid időre lejöjjön. A múltkor is lejött egy temetésre, de már Budapesten meg sem hált. Pedig tudhatná, mennyire fáj ez a magyar nemzet minden hű fiának. Nagyon jól tennék a magyar tanácsadói a királynak, ha felvilágosítanák a királyt és azt hiszem, igen sok ilyen kérdést tudnánk kedvező módon megoldani, a melyet most még makacssággal és erős harczczal sem tudunk megoldani. Kérnék öt perez szünetet, t. elnök ur! Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Molnár Jenő képviselő ur folytatja beszédét. Molnár Jenő : T. ház! Egy határozati javaslatot szándékozom benyújtani, a mely következőkép szól (olvassa): »TJtasittatik a honvédelmi m. kir. miniszter ur, hogy évenként tegyen jelentést a megszállott tartományokban, Boszniában és Herczegovinában, elhelyezett magyar csapatokból megszökött katonákról és az ott előforduló öngyilkossági esetekről.« Boszniában és Herczegovinában több magyar csapat van elhelyezve mint osztrák csapat; az arány ugy áll, hogy 70 százalék a magyar katona és 30 százalék az osztrák. Ismerjük Bosznia földrajzi és geológiai viszonyait, még tűzokádó hegyek is voltak ott. Óriási sziklák, járhatatlan utak vannak, és a mi hadügyi kormányzatunk ezen járhatatlan utakra, erdőségekre alföldi magyar fiukat visz oda, a kik a homokhoz vannak szokva és egész életviszonyuk ugy van berendezve, hogy azok sima talajon nőttek fel. A hadügyi kormány tiroli emberek helyett, a kik a hegyvidékekhez hoz'já vannak szokva és ismerik a klimatikus viszonyokat oly országokból, a hol magas hegyek vannak, alföldi zömök embereket tesz oda és ennek a következése az, hogy eziek az emberek nem birják ki ezt a strapát. Építtetett pl. a hadügyi kormány bizonyos erődítéseket. Már most az egyik erődítésről a S*