Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

48 380. országos ülés 190b január W-án, szerdán. folyton-folyvást hangoztatta, hogy ezen ujabb katonai terhek a monarchia biztonsága szempontjából elkerülhetetlenül szükségesek, (Igaz! a baloldalon.) hogy ezeket meg kell szavazni és ha megtagadjuk, nagy veszélyeknek teszszükki az országot, gróf Khuen-Héderváry miniszterelnöksége alatt az ujabb terhek megszavazásától elállott ideiglenesen bár, és ezeket követelte. A nemzeti követelmények terén is konczessziók tétettek. Mindkettővel elkésett és ha tekintem ezen nemzeti vívmányok nagyon efemer értékét, különösen ha a kérdés mai állapotát vizsgálom közelebbről, konstatálom, hogy ugy, mint mindig, most is elkésett az engedmények terén, a mivel növelte a bajt, mert az által, hogy mindjárt kezdettől fogva nem foglalt el határozott állást, kételyeket engedett felmerülni a konczesszäók őszintesége tekintetében, a melyeket később mégis kénytelen volt megadni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A midőn pedig megadta, kifejlődött egy oly közjogi harcz, a mely eddigi fejlődésében és stádiumában a 67-es alapra nézve nem volt előnyös, azt semmiben sem erősítette meg, sőt gyöngítette, a mennyiben kételyeket, ellenmondásokat, kontroverziákat idézett fel, azonfelül — nézetem szerint — illetéktelen faktoroknak állásfoglalásra nyújtott alkalmat, a nélkül, hogy az előbbiek minden oldalt kielégítő módon eloszlattak volna, a nélkül, hogy az utóbbiak ellen részünkről kellő erővel, kétségbevonhatatlan és megingathatatlan hatálylyal szembe szállottunk volna. (Igaz! a baloldalon.) Ennek oka semmi másban nem rejlik, mint a szabadelvű párt u. n. katonai programmjában. (Igaz! a baloldalon.) Erre a katonai programmra, bár elég későn jött, még sem alkalmazható rá az a közmondás: »mieux tárd que jamais.« Én azt hiszem, jobb lett volna, ha az soha nem látott volna napvilágot, mint egy ilyen alakban, a mely a kételyeknek, kétértelműségeknek és homályosságoknak egész tárházát képezi. Hogy milyen homályos ez a programm, csak a 7. pontra utalok, a mely minket közvetlenül is érdekel és ekként szól (olvassa): »Számos és fontos kérdés a véderőtörvény revíziója keretén belül lesz megfontolás alá veendő. Ilyen mindenekelőtt a kétéves katonai szolgálat, figyelemmel az ország pénzügyi helyzetére, továbbá a békelétszám törvényhozási megállapítása és a póttartalék kontingentálása, valamint az egyéves önkéntesek esetleges második szolgálati évének törlése vagy szabályozása.« Hát az is eredmény, hogy ez megfontolás alá veendő ? Állásfoglalás ez a magyar nemzetet mélyen érdeklő kérdésekben ? Programm ez ? Ebbe beleolvashatok mindent, de ha tetszik, kiolvashatok belőle semmit. A többi pontok — nem akarom untatni a t. képviselőházat — ép ily kétértelműek. Ennek következtében nagy közjogi differencziák keletkeztek ezen programm tartalmára és valódi értelmére nézve. Keletkeztek magában a szabadelvű pártban, keletkezett a szabadelvű párt és a függetlenségi párt között, a mely épen ezen igen értékes programmal szemben letette a fegyvereket, keletkezett az osztrák miniszterelnök között, keletkezett — és ezt fentartom a t. miniszterelnök urnak állításaival szemben — a közös hadügyminiszter és az ő nézete között, keletkezett az osztrák delegáczió és az összes magyarországi képviselők között a 67-es törvény valódi értelme tekintetében. Ezeket én rendre fogom venni. Mindjárt keletkezésében ezen programmnak egy differenczia állt. elő igen t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert és a t. kormánypárt egy része között. Mi tudjuk, hogy gróf Apponyi Albert csak áldozat árán és azért, hogy a pártegységet akkoriban fentartsa, hozzájárult ezen programmhoz. Tudjuk, hogy a kilenczes bizottság programmja nincs előttünk az eredeti szövegben, hanem a t. miniszterelnök ur utólag változtatásokat vitt ezen a programmon keresztül. Tudjuk, hogy a programm tartalmára nézve legutóbb, január 15-én, itt a képviselőház színe előtt t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert és a t. miniszterelnök ur között igen lényeges különbség merült fel akkor, mikor a t. képviselőtársam azt mondta, hogy Pitreich közös hadügyminiszternek állásfoglalása, érvelése, álláspontja nem fedi magát azon állásponttal, a melyet a t. miniszterelnök ur ugyanazon kérdésben itt elfoglalt. Gróf Apponyi Albert ugyanis a szabadelvű programm utolsóelőtti bekezdésének ezen szavairól: »a szabadelvű párt az ország ezen jogait hangsúlyozván, a vezér- és szolgálati nyelv kérdését programmjába nem veszi fel, mert ezt a nemzet nagy érdekeit érintő fontos politikai okokból kívánatosnak nem tartja«, — azt mondta, hogy sem a miniszterelnök urnak álláspontja nem fedi Pitreich álláspontját, sem ezen programm, mert ezen programmnak utolsóelőtti bekezdése opportunisztikus és halasztó természetű. Erre a t. miniszterelnök ur közbeszólt: »Opportunisztikus, de nem halasztó természetű. Gróf Apponyi Albert:« Akkor legalább merem állítani, hogy e tekintetben nincs egyértelműség a a szabadelvű párt tagjainak felfogásában.« Ha áll aZ. Síi mit a t. miniszterelnök ur itten állított, hogy ez nem halasztó természetű, hanem opportunisztikus, a magam részéről kijelentem, hogy ha ezt a szöveget olvasom, ha nem ismerem e szöveg létrejöttének előzményeit, nyugodt lélekkel azt kell mondanom, hogy a t. miniszterelnök urnak van igaza és nem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, mert ez az állásfoglalás itt tisztán opportunisztikus, nincs egyetlen szó sem abban, a mely arra enged következtetni, hogy a jog fenn van tartva, hogy itt egy későbbi időpontra halasztás történt. Ha tehát nem ismerem az előzményeket, a melyeket az én t. képviselőtársam mindenesetre jobban