Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

380. országos ülés 1904- január 20-án, szerdán. 49 ismer és ha ő itt ilyesmit mond, ennek mindenesetre megvan a komoly és való háttere, akkor — mondom — ha csak ezt olvasom, ugy látom, hogy egy nem halasztó álláspont, hanem opportunisztikus álláspont. Hogy mennyiben birt ez ellenértékkel a nyelvkérdés tekintetében, ennek megítélését a t. függetlenségi pártra bizom, ez nem tartozik én hozzám. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nincsen egyetértés a t. miniszterelnök és a t. függetlenségi párt felfogása között sem. Csak arra kell emlékeztetnem a t. függetlenségi pártot, hogy mi játszódott itten le Polónyi Géza t. képviselő ur és a t. miniszterelnök között. Január 8-dikáu a 8. pont körül, a hadsereg vezényleti és szolgálati nyelve tekintetében itt élénk differenczia keletkezett gróf Tisza István és Polónyi között. Átolvastam a január 8-diki beszédeket és azt találtam, hogy Polónyi Géza t. képviselő' ur ezen 8. pontban és a Holló Lajos t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatban egészen mást látott és abból egészen mást olvasott ki, mint a t, miniszterelnök ur. A t. miniszterelnök ur ezen határozati javaslatban egy, a magyar közjogunkban ismert, elfogadott és soha kétségbe nem vont tételnek ujabb reczitálását látta, Polónyi Géza t. képviselőtársam pedig abban egy demonstrácziót látott a chlopyi hadiparancs ellen. Vájjon Polónyi Géza t. képviselő urnak, vagy a t, miniszterelnök urnak van-e igaza, nem tudhatom, de konstatálom azt az egy tényt, a mely fontos ezen harcinak közjogi kifejlődésére nézve, a mely fontos és döntő a tekintetben, hogy itt a nyelvkérdésre nézve, a chlopyi hadiparancsra nézve, a melyet a t. függetlenségi párt oly nagyon sérelmesnek tartott a nemzetre, hogy azzal szemben reparácziót keresett, mondom, konstatálom azt a tényt, hogy az a reparáczió, a mely nyújtatott, nem reparáczió. Polónyi Géza t. képviselő ur az első napon erre fektette a fősúlyt, a második napon pedig, a mikor azt mondotta, hogy ő a pártnak jelentést fog tenni erről, kijelentette, hogy ő az elvre fekteti a fősúlyt, azon elvnek kimondására, a melyet Magyarországon soha senki, a ki csak egy kicsit ért a magyar közjoghoz, kétségbe nem vont, hogy Magyarországon minden jognak kútforrása a nemzeti akarat. (Ugy van! balfelöl.) Zaj a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Ha nem elég, akkor kár volt benyújtani és egyhangú határozatot provokálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Önöknek kellett erősség. Önök nem voltak itt, hát be kellett nyújtani. (Zaj.) Barta Ödön: Itt voltunk! Én itt voltam akkor is! Elnök: Csendet kérek ! Ne tessék most egy kis mellékvitát kezdeni. Rakovszky képviselő urat illeti a szó. KÉPVH. MAPLÓ. 1901 — 1906. XXII. KÖTET. Rakovszky István: De ezzel még nem végeztem azon mélyreható differencziákkal, a melyek azon ár tekintetében, a melyek, politikailag beszélek, a függetlenségi pártnak a harcztól való elállás fejében nyújtattak, fenforognak. A t. függetlenségi párt a felségjogokra is kivánt biztosítékokat. A felségjogokra nézve itt van a 8. szakasz, de január 8-án Polónyi Géza a következőket mondotta itt a házban (olvassa): »Már most köztünk és a t. többség között az a véleménykülönbség forgott fenn, hogy az u. n. kilenczes bizottság elaborátuma alapján párthatározat enuncziáltatott, a mely szerint a t. szabadelvű párt programmpontját képezi az, hogy abban a 11. §-ban a vezérleti és vezényleti nyelv felett való rendelkezés joga is bent foglaltatik, és ennek folytán a Felségnek annak megállapításához joga van. Azt akarom, hogy őriztessék meg Magyarország kéjjviselőházának naplójában erre vonatkozólag a következő tényállás: Köztünk beszélgetés tárgyát képezte az ezen felségjogra vonatkozó szabadelvüpárti megállapodás és az első lépcsőfoka ennek a beszélgetésnek az volt, hogy mi azzal szemben, hogy a szabadelvű párt ezen álláspontját bármi módon verifikálni szándékozik, vívmánynak tekinthettük volna már azt is, hogyha ígéret tétetik arra, hogy ezen megállapodásban promulgált szabadelvüpárti határozat ide a képviselőházba sem interpelláczióra adott felelet alakjában, sem semmiféle határozat alakjában be nem hozatik, ugy, hogy a nemzet törvényhozása, illetőleg annak képviselőháza szankcziónálja ezt a szabadelvüpárti programmpontot. Már most ígéretet kaptunk arra és ez tiszteletreméltókig be is váltatik, hogy t. i. a szabadelvű pártnak nem szándéka, annál kevésbbé szándéka a miniszterelnök urnak a törvényhozás termében ilyen határozatot provokálni és azzal mintegy szankcziónálni a szabadelvű párt álláspontját. Már most, t. képviselőház, ezen tények után történt az, hogy köztünk és a szabadelvű párt közötti megbeszélések alapján és folytán mi lehetségesnek tartottuk azt, hogy a rendkívüli eszközökkel való küzdelem folytatásától bizonyos feltótelek teljesítése esetén jő lélekkel, hazafias meggyőződéssel eladjunk.« Hallott ilyesmit valaha valaki ? Egy komoly párt pártprogrammot dolgoz ki annak okául, hogy bizonyos kételyeket, a melyek egy rég megalkotott törvény tartalma felett támadtak, eloszlasson, egész tisztaságában állítsa oda a törvényt és akkor azt a klarifikáló pontot, a melyet programmjába belevett, a t. függetlenségi párt tilalma ellenében nem meri ebbe a terembe hozni és mindig ki van téve annak a veszélynek, hogy egy jó humorú képviselő megtréfálja az urakat és ezt a szabadelvüpárti párthatározatot határozati javaslat alakjában a ház elé hozza, a hol a t. szabadelvű párt ezen megállapodása folytán kénytelen lesz a saját nieg1