Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

381). országos ülés 1904 január 20-án, szerdán. 47 Az ón interpelláczióm is olyan tárgyban fog megtétetni, a mely eléggé fontos; hogy elég fontossággal bír, azt igazolja az a körülmény, hogy t. i. maga a kereskedelemügyi miniszter ur is és már az elődje is azt az álláspontot helyeselték és azokat az állóhelyeket megszüntették. (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! Bálijuk! balfelöl.) így ha nekem hosszabb idő fog rendelkezésemre állani, akkor én azt az interpellácziót jobban meg fogom indokolhatni, és miután én azt hiszem, hogy nem üres szóbeszéd akar lenni az interpelláczió, (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem! Zaj.) hanem épen arra szolgál, hogy meggyőzzük ezzel az illető miniszter urat arról, hogy ennek az interpellácziónak csakugyan van alapja: ennélfogva szükséges, hogy ezt bővebben ki is fejtsem, különben nem lehet őt meggyőzni arról. Ha pedig nem áll kellő idő rendelkezésre, akkor talán én is feszélyezve leszek az idő rövidsége által és azt az interpellácziót rövidebbre fogom szabni és így a miniszter urat nem leszek képes meggyőzni álláspontom helyességéről. Ennélfogva én a magam részéről feltétlenül helyesnek tartom Szederkényi Nándor képviselőtársam indítványát és ahhoz csatlakozom. Elnök: Miután az elnöki propoziczióval szemben Szederkényi és Kovács Pál képviselő urak részéről kifogás tétetett, sőt Szederkényi Nándor képviselő ur azt az inditványt tette, hogj

r a ház az interpellácziókra már félkettőkor térjen át, kénytelen vagyok a ház határozatát provokálni. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a felett dönteni, elfogadja-e az eredeti elnöki javaslatot, szemben Szederkényi Nándor képviselő ur indítványával ? (Felkiáltások: Igen! Nem !) Kérem tehát azokat, a kik az elnöki javaslatot fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténili.) A többség elfogadja. Ennélfogva határozatkép kimondom, hogy a ház az interpellácziókra két órakor tér át. Következik az 1903. évben kiállítandó" ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 405, 411) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Trubinyi János jegyző: Eakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! balfelcl.) Három nap választ el bennünket attól az évfordulótól, hogy a katonai javaslatok felett a vita megindult. Ezen hosszú idő alatt odafejlődtek a viszonyok, hogy ma már nem a katonai javaslatok felett tárgyalunk, hanem a 67-es alap krízise felett tanácskozunk, a mely mint egy melléktünemény tűnt fel a politikai láthatáron és most háttérbe szorította azt az indító okot, vagyis a katonai javaslatokat, a melyek miatt megindult a vita. Én tehát nem is annyira magukkal a katonai javaslatokkal, nem is az ujonczmegajánlási törvényjavaslattal, hanem a 67-es alaptörvényekkel, a melyek összeköttetésben vannak ezen javaslatokkal, fogok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy ezt helyesen tehessem meg; vissza kell mennem a krízis indító okaira. A mikor az ujonczmegajánlási törvényjavaslat e házban be lett terjesztve, a politikai pártok háromféle álláspontot foglaltak el pártállásuk szerint. A legelső volt a t. függetlenségi párt álláspontja, a mely ezen katonai javaslatokat elfogadni nem akarta a nélkül, hogy az u. n. nemzeti vívmányokat el ne érje egyúttal. Én a nemzeti követelményeket jogosaknak, igazságosaknak és méltányosoknak, az 1867-ik törvény alapján megengedendőknek és megadandóknak vélem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Köztünk arra nézve volt eltérés, hogy mi nem akartuk a vivmányo1 kat a kérdés mostani stádiumában elintézni, és I nemcsak a katonai kérdésekre nézve, hanem j ezen nemzeti követelményeknek mindegyikét, mint egy komjjlexumot önmagában akartuk megvalósítani, külön törvénynyel, a közös ügynek minden terén: a külügyi szolgálatban, a katonai szolgálatban, ugy, hogy az 1867 : XII. törvónyczikkben kifejtett teljes paritásnak érvény szereztessék. (Helyeslés balfelöl.) A második álláspont a mienk volt, elvbarátaimé és csekélységemé. A néppártnak ; harczvonala az volt, hogy megtagad minden ujabb teherszaporitást, melyet a nemzet vállaira akarnak rakni. (Helyeslés balfelöl.) Á harmadik álláspont volt a t. kormánypárté. Eredetileg ez odairányult, hogy megszavaz minden uj terhet, a nemzeti vívmányok elől elzárkózik, azokat meg nem adja, vagy pedig oly csekély mértékben és annyira színleg adja meg, hogy annak semmi gyakorlati értéke nem lesz. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ha már most én a harcz továbbfejlődését tekintem, azt látom, hogy az az álláspont, a melyet elvbarátaim és csekélységem fogadtunk el, volt a helyes, mert azt sikerült elérni, hogy a nemzetre ujabb terheket nem raktak. El kell ismernem az igazság kedvéért, hogy ugyanazon az állásponton volt a többi t. ellenzék is, bár, mondom, a t. ellenzék főindokára és főérvelésére nézve mégis csak a nemzeti vívmányok adták meg a vezérfonalat. A t. függetlenségi és Kossuth-párt a harczot, a mint tudjuk, abbahagyta és igazat adott a mi állásfoglalásunknak azokkal a szavakkal, a miket illusztris vezére, Kossuth Ferencz kifejtett, a mikor azt mondta, hogy ő belátja, hogy jelenleg lehetetlen a nemzeti vívmányokat elérni, e miatt leteszi a harczot, de a jövőben újra fog küzdeni. Én teljes szívből kívánom, hogy akkor több siker koronázza nemes felhevülését és fáradozását, mint most. A kormánypárt, a mint kezdetben tagadólag foglalt állást mindkét követelmény ellenében, utoljára kénytelen volt mindkét követelmény tekintetében kompromisszumra lépni. Az az előadó ur, a ki és az a t. kormánypárt, a mely