Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

390 393. országos ülés WOk márczius 4-én, pénteken. dekét, hogy ha a megnősült katonáknak a törvény vagy a katonai szabályzat valami különösebb kedvezményt biztositana, ha pl. azt mondaná a törvény, hogy a feleséges katonát fegyvergyakorlatra behívni nem szabad, hogy a családos, gyermekekkel megáldott katonát, mondjuk az ország határán túl, vagy egyáltalában háborúba vinni nem szabad, vagy ha a szolgálat tartama alatt valami különös kedvezményben részesülne. De épen ez nincsen meg, mert semmiféle különbséget vagy kivételt a törvény nem állapit meg és nem is enged a családos katonának többet, mint a mennyivel bir a nem családos, a nőtlen katona, mert maga a törvény világosan azt mondja (olvassa): »a kivételes nősülési engedély a védkötelezettség teljesítése tekintetében kedvezményt nem állapit meg.« Ez oly világosan szól, hogy itt semmiféle különös kedvezmény annak a katonának, ha nős vagy nem nős, nem adatik, Fegyvergyakorlatra behívják, háborúba elviszik, akár van felesége, akár vannak gyermekei, akár nincsenek. A szolgálatban sem részesül semmiféle megkülönböztetésben. Láttuk, t. ház, Bosznia elfoglalása alkalmával, hogy akkor behívták még azokat a tartalékosokat is a mozgósított ezredekhez, a kik az utolsó évüket szolgálták a közös hadseregnél, a kiknek tehát már egy pár hónap múlva a honvédséghez kellett átmenniük, tehát tizedik évüket szolgálták, mert az állam érdeke azt ugy kívánta és nem csináltak semmiféle kivételt, nem adtak semmi különösebb kedvezményeket azért, hogy ezeknek a szegény embereknek akkor feleségeik, családjaik ós gyermekeik is voltak. É tekintetben tehát az állami érdeket, a közérdeket kimagyarázni egyáltalában nem lehet, mert az állam épen olyan szabadon rendelkezik a feleséges, a családos katonák, mint a nőtlen ujonezok vagy legények felett. Azt mondhatná valaki, hogy az egyedül álló, vagyis a nőtlen katona — és épen ez az, a mit az igen t. honvédelmi miniszter urnak leszek bátor szíves figyelmébe ajánlani — vitézebb, bátrabb, életét a hazáért könnyebben feláldozni kész, mint a nős, családos katona. És itt vau, ebben rejlik az állam érdeke és azért tiltja vagy nehezíti meg az állam a házasságkötést, mert neki érdeke, hogy bátor, elszánt, minden körülmények között halált megvető katonája legyen, az tehát természetesen elsőrendű állami érdek. Én ezzel az állítással szemben azt vagyok bátor mondani az igen t. honvédelmi miniszter urnak, hogy ez nem egészen igy van. Sukkal nagyobb vitézséggel, sokkal nagyobb bátorsággal, de sukkal nagjobb elkeseredettséggel és elszántsággal védi a hazáját az a katona, a ki ugyanakkor egyszersmind védi axokat, a kit az élet legszentebb kötelékei kötöttek hozzá. Igen nagy erkölcsi eiő van abban, t. ház és t. honvédelmi miniszter ur, hogyha a katona érzi és tudja, hogy akkor, a midőn hazáját, királyát, alkotmányát vagy szabadságát védi, ugyanakkor védi azokat is, a kiket a legszentebb érzelem, a szeretet érzelme, kapcsol hozzá, védi az egész életre vele egyesült feleségét és azokat, a kiknek ő életet adott, gyermekeit. Épen aiért koczkáztatom azt az állítást, hogy a hadseregnek nemhogy hátrányára nem válik, hanem előnyére szolgál az, ha minél több a családos katona. Látom, hogy a t. miniszter ur ezt a merész állításomat nem igen fogadja el, azért leszek bátor ezt röviden még jobban indokolni. Hát mihez ragaszkodik ezen a földön az ember legjobban ? Első sorban feleségéhez, gyermekeihez, hozzátartozóihoz. Az embernek ezt a vele született nemes tulajdonságát nem irthatja ki semmiféle tudomány, semmiféle szocziálizmus, anarchizmus, vagy nihilizmus. Ez a vele született tulajdonság kiséri az embert életén keresztül, ez rugója minden cselekedetének, minden óhajtásának, minden szenvedélyének, ez képezi alapját legtermészetesebb lét- és fajfentartási ösztönének. Ha valaki megfigyel egy halálra itélt gonosztevőt, azt tapasztalja, hogy abban az elfásult, minden emberi érzésből kivetkezett emberben is felébred lelkiismeretének utolsó paránya, megrendül, sőt megháborodik elméje, mikor az utolsó pillanatban megjelenik a siralomházban kis gyermekével karján felesége. Magam is tapasztaltam, hogy nem az a gondolat őrjítette meg azt az embert, hogy önmagát az akasztófára juttatta, hanem az, hogy bűne folytán ártatlan feleségét, gyermekét a gyalázatba, az emberek megvetésébe sodorta. Ha ilyen erkölcstelen, teljesen elzüllött gonosztevők is ilyen érzelemmel ragaszkodnak családjukhoz, mily ragaszkodással kell, hogy viseltessenek becsületesen gondolkodó családapák hozzátartozóikhoz? Mennyire kell érezniök szeretteikmegvédelmezésének kötelezettségét a nős katonáknak, mennyire iparkodnak ennek megfeleni ezek, a kik azon vannak, hogy az őket ért támadásokat, ha meg nem előzhették, legalább megtorolják. Már a prehisztorikus korban, a kőkorszakban agyonütötte az ember a medvét, hogy elfoglalhassa annak barlangját családja részére, a melyet aztán kövekkel, növénynyel rakott körül, hogy az erdők vadainak, sőt legnagyobh ellenségeinek: embertársainak támadásai elől megvédelmezhesse hozzátartozóit. A modern ember társaságban él, államot alkot, hadsereget tart fenn, hogy megvédje hazáját, szabadságát, királyát, de elsősorban : családját! Mily óriási erkölcsi erő van abban, hogy ha a hadsereg minden tagja át van hatva attól a tudattól, hogy akkor, a mikor hazáját védi, védi egyszersmind családját isi Ez — azt hiszem, önök is igy gondolkoznak — oly óriási erő, a mely alkalmasabb annál a, hazafiságnál is, a mely, fájdalom, az emberek ezreinél már nincsenek meg, mert sokaknál ma haza, alkotmány, szabadság csakngyan másodrendű fogalmakká váltak.