Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

393. országos ülés 1904 vei, tehát önök ennek szolgálatába szegődve, amazokat mindig eldobják. Látva és ismerve a t. túloldal idegenkedését minden nemzeti aspiráczió iránt, bátor voltam az általános vita alkalmával mondott beszédem után egy oly határozati javaslatot betrejeszteni, a mely semmiféle obstrukcziós szinezettel nem bir, a mely hivatva van egy önmagát túlélt és semmivel sem indokolható régi ezopfnak ez alkalommal végét vetni. Nincs annak semmiféle nemzeti köpönyege, nem tartalmaz az semmit, a mi politikai, katonai programra volna, hanem oly czélokat szolgál, a melyek a nép legszegényebb rétegeit minden párt- és felekezeti különbség nélkül legközelebbről érdeklik. Erre nem lehet ráfogni, hogy nemzeti követelés, hogy megingatja a hadsereg szellemét, szervezetét, a dinasztia hatalmát és a nagyhatalmi állást. hanem magán hordja az igazság, a méltányosság, a józan ész és az okosság argumentumait. Ezt a czélt véltem szolgálni és miután a lehetőség most sem szűnt meg, hogy a t. ház kegyesen elfogadja, tisztelettel kérem a t. házat, hogy törvényadta jogomnál fogva a zárszó jogával élve, méltóztassék megengedni, hogy ezt a határozati javaslatot még egyszer megindokolhassam, kérve a t. házat, hogy azt nemcsak meghallgatni, hanem jóakaratúan megszívlelni is kegyeskedjék. Határozati javaslatomnak lényege az, hogy a véderőről szóló 1889: VI. t.-cz. 50. §-a töröltessék és ezzel egyidejűleg töröltessék a házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-cz. 26. §-a, a mely igy szól: »Tilos a házasságkötés a véderőtörvény értelmében szükséges nó'sülési engedély nélkül.« Határozati javaslatom azt czélozza, hogy ez a tiltó akadály a törvénykönyvből töröltessék. Ezt a kérdést nem pártpolitikai, nem hatalmi szempontból kell megvizsgálni, ez attól teljesen független, ez azzal semmiféle összefüggésben, kontaktusban nincsen, hanem ez igenis érdekli a legszegényebb néposztályt minden párt-, osztályvagy felekezeti különbség nélkül és megoldható még a mostani nehéz és súlyos politikai viszonyok mellett is a nélkül, hogy akár a 67-diki kiegyezésen, akár a hadseregnek szellemén, akár annak a hadseregnek szervezetén a legcsekélyebb változtatást vagy ujitást kellene is eszközölni. A polgári házasságról szóló törvényt magyarázó jegyzetekkel dr. Imiing Konrád, a királyi Curia nagytehetségű birája látta el. Ez a tudós biró a tiltó akadályokról szószerint a következőket irja (olvassa): »A tiltó akadályok bizonyos érdekek oltalmára vannak felállítva, a melyek elég fontosak arra, hogy a házasságkötést meg nem engedhetővé tegyék, de még sem oly lényegesek, hogy az akadály ellenére megkötött házasság további fennállását a törvény meg nem engedhetné.* A tiltó házassági akadályok tehát bizonyos érdekek megóvása végett alkottattak és vétettek fel a törvénybe. En igen sokat gonmárczius 4-én, pénteken. 395 dolkoztam azon, hogy miféle érdekek lehetnek azok, a melyek miatt ez a tiltó akadály a törvénykönyvbe bejött, mert én részemről kétféle érdeket képzelek, a mely megfontolandó a törvényhozó által: első sorban az állam érdekét, másod sorban pedig az egyéni érdeket. Őszintén megvallom, hogy nem tudtam megtalálni sem a a közérdek, sem pedig a magánérdek szempontjából ennek a tiltó akadálynak a mai viszonyok mellett az okát, Hiszen az államnak semmi körülmények között sem lehet érdeke a törvényes házas-ágok korlátozása, akadályozása, ellenkezőleg inkább az lehet érdeke, hogy minden épkézláb ember, ha fizikailag fejlett, törvényes házasságot kössön, hogy igy az egyedek száma, a mely az államot, a társadalmot alkotja, minél nagyobbra emeltessék. Tagadhatatlan tény, hogy egy nemzetnek ereje elsősorban az egyedek nagy számától függ és csak másodsorban függhet ezen egyedeknek szellemi műveltségétől ós testi fejlettségétől, mert ugy a szellemi műveltséghez, mint a testi fejlettséghez először maga a fizikai médium kell. Hiszen az állam nem egy alkalmi, hogy azt ne mondjam, ad hoc alakult társaság, hanem annak a jövőben is fenn kell állania, fejlődnie és virágoznia. Már most egy nemzetnek jövőjét mi biztosítja jobban, mint a népnek szaporodása, a népnek fenmaradása, tehát az egyedeknek minél nagyobb elterjedése és minél nagyobb szaporodása? Egy kevés számból álló nép soha sem biztosithatja ugy nemcsak fenmaradását, de állami intézményeit, nemzeti szokásait, nemzeti kultúráját, mint egy erős, számban is sok millióból álló hatalmas nép. Az a kis nép, az a pár millióból álló nép bizony valóságosan csak néptörzs, a mely minden pillanatban ki van annak téve, hogy egy másik hatalmasabb, esetleg jobb felszívó tulajdonsággal biró nép által önmagába felszivassék, vagyis ezáltal végkép megsemmisíttessék, mig ellenben az egyedeknek nagy száma, egy sok millióból álló nép az ő nemzeti intézményeinek, az ő nemzeti akaratának, az ő nemzeti hagyományainak, alkotmányának, történelmének, szokásainak, egyszóval mindennek súlyt, erőt, hatalmat és tekintélyt is kölcsönöz. Elég példa erre maga Oroszország. Mi teszi az orosz hatalmat világhatalommá ? félelmetes nagyhatalommá ? Semmi esetre sem kultúrája, hiszen e tekintetben Európa nyugoti kulturnépeivel nemcsak hogy ki nem állja a versenyt, sőt a legutolsó helyen áll. Nem lehet alapja az egyénnek testi fejlettsége sem, mert a mint a t. honvédelmi miniszter ur is be fogja ismerni, az orosz kozák semmivel sincsen sem testileg, sem szellemileg jobban kifejlődve, mint pl. a magyar huszár. Megvan azonban az orosz birodalomnak a hatalma az egyedek óriási nagy számában, tengersokaságában, a mely súlyt, hatalmat és tekintélyt kölcsönöz az autokrata czár hatalmának. Érteném, t, ház, a közérdeket, az állam ér50*