Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

394 393. országos ülés 190b márczius k-én, pénteken. embernek érdekéről, nem szólt az egész magyar nemzetnek érdekéről. Hát midőn az egész nem­zet jövőjéről, létfentartásáról, nyelvéről van szó, akkor a honvédelmi miniszter ur sötét színek­kel festi állítólag 160.000 embernek jövőjét. Áldozat nélkül, t. ház, ez a nemzet még nen vívott ki soha semmit. Én tehát nem ennek j 160.000 egyénnek állítólagos érdekét tekintem, hanem tekintem mindenkor az egész magyar nemzetnek az érdekét. (Helyeslés balfelölj Azzal a sötét képpel szemben, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur festett, mely állító­lag az obstrukczió eredménye lesz, tessék s képnek a fényesebb oldalára is tekinteni. Te?­sék azt tekinteni, hogyha a t. honvédelmi mi­niszter ur és a miniszterelnök ur nem ellenezték volna a nemzetnek természetadta jogos kívánsá­gát, hanem azt mondta volna, hogy azt teljesí­teni fogja, nyelve érvényesíttetni fog, akkor milyen lett volna ennek a képnek a fényes oldala? Erről már nem beszélt a t. miniszter ur. Már most áttérek határozati javaslatomnak indokolására. Több mint egy éve folyik itt e házban a vita, hol szenvedélyesebben, hol csen­desebb mederben a katonai kérdésekről. Csúcs­pontját képezik e kérdéseknek az u. n. nemzeti aspirácziók, nemzeti követelések, góczpontját pe­dig képezi a nemzet természetadta jogának érvényesülése iránti az a követelés, hogy t. i. nyelve az államéletnek minden terén, tehát a hadsereg terén is érvényesüljön, vagyis, röviden kifejezve, legyen magyar vezényleti és szolgálati nyelv. E kérdések fontosságát átérezte az egész nemzet közvéleménye. Behatoltak nemcsak a palotákba, de a legkisebb falu kunyhóiba is, úgyannyira, hogy utat törtek magáknak még a Ferencz József-téri, egyébként eléggé hermeticze elzárt Lloyd-klub termeibe is ugy, hogy az sem zárkózhatott el attól, hogy legalább tárgyalja e kérdéseket és ezért megalakította a maga kebelé­ben az u. n. kigondoló bizottságot. Ez a 9-es bizottság megcsinálta az u. n. katonai pro­grammot. Elég sovány volt biz az nekünk, de mégis volt valami nemzeti máza, a melyet azután a t. kormányelnök ur jónak látott alaposan lerántani, hogy azután a programmot a bécsi udvari politika szája ize szerint átgyúrva készítse el és tálalja fel programmbeszédében. Nagyon természetes, hogy ha már a 9-es bizottság által felállított katonai programúi sem elégítette ki a nemzetet, annál kevésbbé elégít­hette ki az az átvedlett programúi, a melyet a kormányelnök ur beterjesztett. Természetes tehát, hogy az ellenzék, különösen pedig annak az a része, a mely kitartó ós hű maradt nem­csak a népnek tett Ígéreteihez, de lelkiismereti kötelességéhez, ezt a harczot folytatja ma is a kormányelnök ur nemzetellenes politikájával szemben. Belevitte az ellenzék e küzdelembe legjobb tudását, akaraterejét, szívósságát és nem érte be egyedül a kormányelnök ur és az őt támogató párt programmjávai, hanem köteles­ségéhez híven iparkodott minden oly kérdést előtérbe helyezni, a mely e katonai kérdésnek e gy e gy fontos és üdvös oldalát volt hivatva tárgyalni. Határozati javaslatokat adott tehát be az ellenzék majdnem minden szónoka, hogy e hatá­rozati javaslatokban megvilágittassék e katonai kérdésnek minden oldala, és ut és mód nyúj­tassák arra nézve, hogy a nemzet követelései legalább néhány lépéssel előbbrevitetvén, meg­közelittessók a nemzet legszentebb óhajának, legnemesebb kívánságának teljesülése, hogy az önálló hadsereg létesüljön. Azt hiszem, hogy ebben a házban bajosan tudná valaki hirtelené­ben megmondani, hogy e hosszú vita folyamán, egy esztendő alatt, tulajdonképen hány határo­zati javaslat adatott be, és mégis bár e határo­zati javaslatok mind üdvös és hasznos czélok megvalósítása végett adattak be, fájdalom, mind­egyiket egy és ugyanazon sors éri, egynek ki­vételével, hogy a kormány által nem támogatva, illetőleg a kormányelnök ur kezdeményezése folytán a túloldal egyszerűen elveti őket. Csak egyet méltóztatott elfogadni, a melyet Holló Lajos t. képviselőtársam nyújtott be, a miből világra szóló veszedelem, kanapé-pör támadt, pedig tulajdonképen azok az elvek, a melyek abban le vannak fektetve, és a melyeket a ház határozattá emelt, preczize és minden kétséget kizárólag benne foglaltattak a királyi esküvel szentesitett törvényekben. Mi lehetett annak oka, hogy e határozati javaslatokat a t. többség "unisono mind el­vetette? (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja él.) Engedelmet kérek, erről az oldalról már nem lehet semmi hasznosat, üdvöset fölhozni, csak azért, mert az ellenzéki padokról jő? Avagy a t. túloldal kisajátított minden hazafi­ságot, a mint kisajátította a tudományt, az észt, a jóakaratot és monopóliumot csinál belőle? Nem ez annak oka, hanem az, hogy ezek a javaslatok mind oda czéloztak, hogy a nemzeti akaratot egy-egy lépéssel közelebb vigyék ä megvalósuláshoz és épen azért vettet­tek el a többség által, mert ezt nem engedte meg önöknek Bécsből a hadügyi kormány és önök a túlhajtott oportunizmus, a túlhajtott lojalitás és a kormányképesség magasztos elve végett mindig alárendelik jobb meggyőződésü­ket és hűséges zászlóvivőiül szegődnek a bécsi önkényuralomnak. Azért dobták el a határozati javaslatokat, mert önök fáznak és félnek minden oly kérdés megoldásától, a mely a nemzetet előbbre vinné, a mely az államfentartó elemet : a magyart erősítené, a mely az állam függet­lenségét legalább a jövőben megteremthetné és alapul szolgálhatna egy erős és független ma­gyar állam kiépítésére. Mivel ezen czélok mind ellentétben állanak a bécsi önkényuralom elvei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom