Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

384 3.93. országos ülés 190b márczius 4-en, pénteken. koznak, mint voltak eddig. A t, miniszterelnök urnak minden kijelentése itt e padokon csak megdöbbenést okozott és mindezek arra birnak, hogy bele kell mennem mindazon tények vizsgálatába, a melyek eddig is a mi gondolatainknak, nézeteinknek és elveinknek irányt adtak, hogy szembeállítsam azon törekvésekkel, a melyeket ugy önök a túlsó oldalon, mint a kormány és háta mögött az egész katonai párt Bécsben magáévá tett és azokat a nemzet megrontására, közjogunk felforgatására nemcsak érvényben tartani, hanem jövőre is megszilárdítani akarja. Határozati javaslatomban utaltam arra, hogy miután most nincs napirenden az uj véderőtörvény, a mely a védrendszert alapjában tárgyalja és annak egész mivoltában határozni kellene, hanem csak az ujonczjavaslattal állunk szemben, ezen ujonczjavaslattal szemben én nem helyezkedem azon álláspontra, a mely az én elvi nézeteim szempontjából az önálló magyar hadsereg követelését állítja előtérbe, hanem helyezkedem az 1867 : XII. t.-czikk álláspontjára és ennek alapján vizsgálom és nézem meg, hogy ez a törvény ugy, a mint meghozatott és a mint annak világos értelmét a szavak mondják, van-e életbeléptetve ? Kifejtem határozati javaslatomban, hogy az 1723. évi örökösödési törvény semmi szin alatt sem kívánja és követeli azt, hogy mi ebből az örökösödésből származó kötelezettségünket a most életben lévő és folytonosan kiterjeszkedő közös hadrendszerrel teljesítsük. Utaltam rá, hogy e kötelezettségüket a 67-es törvény értelmében ugy is teljesíthetjük, hogy az ott megtartott magyar hadsereget tartalommal látjuk el, azt a magyar nyelvvel és zászlóval, magyar szellemmel töltjük meg. Utalok rá határozati javaslatomban, hogy az ősöknek a véleménye sohasem volt az, hogy ilyen közös hadsereg legyen, hogy az ősök a magyar jelvényt, a magyar czimert, a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet állandóan követelték, a magyar katonai oktatást pedig kizárólag hazai ügynek tekintették. És most kötelességem megvizsgálni a 67-es törvényeket. Hogy a 67-es törvényeknek melyik pontjában vagy melyik részében van kifejezve az, hogy mindezen nemzeti követelmények nem érvényesíthetők, hol van megmondva, hogy a hadsereg pedig az a magyar hadsereg, a melyet a 67-es törvény kimond, hogy ennek a magyar hadseregnek jelvénye és szolgálati nyelve német vagy osztrák legyen ? Én ezt, t. ház, sehol sem találom, nincsen is benne a törvényben. A t. miniszterelnök ur pedig már tovább ment okoskodásával és tegnap a közös hadseregnek egy olyan, hogy ugy fejezzem ki, szofisztikus fogásokon alapuló magyarázatát adta, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben a magyar hadsereg kiegészítő része az egész hadseregnek, tehát az egészben benfoglaltatik és miután ennek vezénylete, vezérlete és belszervezete egységes, ennélfogva következik, hogy a közös hadsereg is. Ez az okoskodás, t. ház, olyan hibában szenved, mint az az okoskodás, midőn valaki azt állítja, hogy egy szem nem tesz rakást. Természetes, hogy ezen okoskodásnál fogva száz meg ezer szem sem tesz egy rakást. Az 1867: XII. t.-czikkben kifejezett hadsereg még egyéb biztosítékokkal is bír. Ott van a 12. §., a melyben ki van fejezve, hogy ujonczokat csak a magyar hadsereg részére lehet megszavazni és hogy a magyar hadseregnek elhelyezési és élelmezési ügyét az ország ugy törvényhozásilag, mint kormányzatilag magának tartja fenn. Ennélfogva, ha a 10. §-ban a magyar hadsereg, mint része is van feltüntetve az egésznek, ez a rész nem semmisül meg az egészben, hanem önálló komplexumot képez az utóbb következő törvények és a régi közjogi felfogás alapján és ennek az önálló résznek kifejezést kell adni az életben is, mert ha nem adunk, akkor odajutunk, a hova a t. miniszterelnök ur, hogy ez a hadsereg olyan közös, hogy tulajdonképen osztrák is, magyar is, de végtére lényegében nem magyar, hanem egészen osztrák. Az 1867: XIÍ. törvényczikk, hiven a régi felfogáshoz, a magyar hadsereg eszméjét nemcsak betűbe öntötte, hanem az életbe is átvitetni kívánta, Kámutattam az 1867 utáni időkre, midőn az ujonczok mindig a magyar hadcsapatok, tehát a magyar hadsereg részére lettek megszavazva. A míg Deák Ferencz élt, a közös hadseregnek törvénybe iktatását megkísérelni nem is merték. A mint azonban Deák Ferencz 1875-ben meghalt és Tisza Kálmán lett a miniszterelnök, a régi rendszer szerinti ujonczjutaléktörvény megmásittatott és a közös hadsereg kifejezés egészen beleültettetett a törvénybe ugy, hogy az 1889. évi véderőtörvény már egészen a közös hadseregbe fojtja bele a magyar hadsereget. De hogy időnként miféle kifejezések vétettek bele a törvénybe, az az eredeti törvénynek sem intenczióját, sem pedig lényegót nem érinti. Valamint az 1723-iki örökösödési törvény mint alaptörvény áll fenn, a melyet a későbbi magyarázások nem érinthetnek, mert mindig alapul fog szolgálni bármely kérdésnél, ugy a hadseregre vonatkozólag is az 1867. évi XII. törvényczikk lesz az, a melyet nekünk használnunk kell akkor, mikor ez alaphói akarjuk valamely törvény helyes értelmét megmagyarázni és helyreállítani. Tudjuk, hogy bizonyos időben helytelen kifejezések csúszhatnak bele a törvénybe. Épen azért kell nekünk óvatosaknak lennünk és épen ezért kell szemrehányást tennünk, a mikor ilyeneken kapjuk a képviselőházat. Azért szólaltak fel képviselőtársaink is tegnap és tegnapelőtt a t. miniszterelnök urnak azon eljárásával szemben, hogy Bécsben hivott össze minisztertanácsot, mert ezzel tért nyitunk arra, hogy ez tovább harapózva, az összbiro-