Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

393. országos ülés Í90h márczius k-én, pénteken. 385 dalom bizonyos alakjára vezessen. A t. miniszterelnök ur azt szokta az ilyenekre mondani, hogy gyerekes dolgok. Akkor igaza van Grünther Antal t. képviselőtársamnak, hogy a miniszterelnök ur felfogása a magyar közjog dolgában nem is hézagos, hanem nagyon is fogyatékos. Régente, a mikor még török világ volt Magyarországon, a mikor u. n. hódoltsági területek jelöltettek ki, a vármegyék olyan területen, a mely török hódoltság alatt állott, soha sem megyegyűlési, sem törvényszéket nem tartottak. Ezért volt az, hogy három vagy négy vármegye: Pest. Csongrád, Heves a nógrádmegyei Füleken tartották vármegyei székhelyüket, mint a hódoltságtői mentes területen. Ez volt a magyar közjogi felfogás; de ha nem ez lett volna is, már az 1848-iki törvény alapján is kellene, hogy tiltsa a kormánynak közjogi érzéke azt, hogy e haza földjén kivül gyakoroljon kormányzati tényt. Visszatérve a határozati javaslatomra, rá kell mutatnom arra, hogy az ó'sök soha el nem ismertek a hadsereg dolgában olyan felfogást, a mely jogot adna arra, hogy a t. túloldal a közös hadseregnek azt a rendszerét fogadta el, a mely Magyarország állami függetlenségét meg akarja semmisíteni. Maga az 1723. évi I., II. t.-cz., a mely a Habsburg-ház nóagának örökösödését megállapította, 11. §-ában nyíltan megmondja, hogy ha az uralkodóháznak mindkét, trónra illetékes ága kihalna, akkor visszaszáll a magyar nemzetre királyválasztási joga egész terjedelmében. Ezt a törvényt az 1867 : XII. t.-czikk ismétli és kijelenti a 2. §-nak 4. pontjában, hogy (olvassa): » Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, ha az ausztriai főherczegek mindkét nemének magvaszak adása következnék be, a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723. évi I. és II. t.-czikk rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira. Ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában.* Hát e törvény értelmében lehet-e most már, szabad-e nekünk intézményeinkben oly kapcsolatot létrehozni, a milyen kapcsolatot önök, a kormány Ausztriával a hadseregre nézve létrehozott már eddig és azt továbbra is fenn akarja tartam? Nem lehet. Ezt a törvény zárja ki, mert azon esetre, ha bekövetkeznék az uralkodóház kihalása, a magyar királyválasztás joga életbe lép s mi akkor teljesen önálló és független jogkörünkbe lépünk; már pedig ha mi oly állapotba jutottunk Ausztriával, a mely bennünket főleg a hadsereg tekintetében egy valóságos reálunióba hoz össze, akkor mi ezt nem cselekedhetjük meg többé, mert le vagyunk kötve és szabadon intézkedni nem vagyunk képesek. De mivel nekünk ezek a törvények a függetlenséget fentartják, világos, hogy az önök politikája, a kormány és a kormánytámogató többség politikája ezen törvények intézkedéseivel KÉPVH. NAPlA 1901 1906. XXII. KÖTET. világosan ellenkezik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) De, t. képviselőház, épen az 1867: XII, törvényczikk 4. §-ában világosan meg van mondva, hogy a közös ügyekre nézve mennyire lehet és szabad menni. E 4. §. azt mondja (olvassa): » Valamint egyrészről kész volt Magyarország a múltban s kész leend a jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatika szankczió szerint a közös biztossáenak együttes erővel védelme és fentartása mulhatlanul megkíván : ugy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.« Meg van vonva tehát az a határ, a melyen belül ezt teljesíteni lehet s a melyet nem szabad túllépni. (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) A kérdés tehát az, vájjon ezen törvénynek megfelel-e az az intenczió, az a szándék, az a törekvés, a mely önöket vezeti a hadsereg ügyében ? Ezt tagadom én, és ennek kimutatásába még mélyebben is bele kell bocsátkoznom. (FelHáltások a baloldalon: Szünetet leérünk!) Mielőtt ezt tenném, kérek szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székei b. Feüitzsch Arthur foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Szederkényi Nándor képviselő urat, folytassa beszédét. Szederkényi Nándor : T. ház! (Ralijuk! Sálijuk!) Rámutattam az 1867 : XII. t.-czikk 4. §-ára, a mely világosan kimondja, hogy a pragmatika szankczió szerint, a mennyit a közös biztosságnak együttes védelme és fentartása mulhatlanul megkíván, csak annyi teljesítendő. Oly kötelezettségeket, a melyek e czélon túlterjeszkednek, az ország magára nem vállal. Az együttes erővel való védelmi kötelezettség tehát az, a melyet az 1867 : XII. törvényczikk ezen pontja világosan előir, kimondván, hogy ezen túl nem lehet és nem szabad terjeszkedni. Ismételni talán nem is szükséges, hogy én az 1867-i törvényeket nem helyeslem, azokat megváltoztatni törekszem, de a midőn az ujonczmegajánlási törvényt tárgyaljuk most, és nem egész rendszerben tárgyaljuk a véderőtörvényt, akkor nekem csak a törvényhez lehet folyamodnom és nem is megyek tovább, mint hogy a 67 es törvény felhasználásával kifejtem azt, hogy az az eljárás, a melyet a túloldalon követnek és a melyet a kormány követ, e törvénynek intencziójába és világos rendelkezéseibe ütközik. Hivatkozhatom régibb törvényeinkre is, mert hiszen Deák Ferencz nem mondta ki egy törvényében sem, hogy ő a régi törvényeket eltörli, és megnézem a 67-es törvényt is, a koronázási diplomát, a melyben ki van fejezve, hogy az országnak minden régibb törvényeit, szokásait és 49