Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-393
378 393. országos ülés Í904nünk a maguk ádáz fegyvereit azok, a kik 400 esztendőnek minden tanúsága szerint a magyar nemzet életbenmaradásának mindig útjába állottak. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tiporja el ezt az idegen, ezt az ős ellenséget, ha van rá ereje és van rá bátorsága, álljon az élére ennek a küzdelemnek és legyen nyugodt, mi őt ebben követni fogjuk. De erre bizony nincs ereje és nincs bátorsága; a mi sanyarú állapotaink közt honnan is venné erre az erőt? Ha pedig nincs ereje a t. miniszterelnök urnak és nekünk sincs erőnk arra, hogy letiporjuk a magyar nemzet igazi és mindnyájunk által felismert ellenségeit, akkor én őt arra kérem, hogy ne rontsa meg a magyar alkotmánynak azon legfőbb biztosítékát, a melylyel talán a mainál még szomorúbb viszonyok között ezen törvényhozás termében egyedül verhetjük vissza a magyar nemzeti állam ellen intézhető és onnan minket minduntalan fenyegető merényleteket. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) íme, állami önállóságunk tudata a közös ügyeknek már megteremtésével, még inkább azoknak már kezelésével és kiterjesztésével, kormányaink közjogi érzékének eltompulásával, a t. többségnek mindemez elevenbe vágó sérelmek iránt fokozódó érzéketlenségével napról-napra elhomályosult. Törjük össze most már az egyetlen épségben maradt garancziát is, akkor azután valóban élni fog a magyar nemzet, és élni fog mint az egységes osztrák birodalomnak többkevesebb helyi szabadsággal megajándékozott néptörzse. Ez a párt a független magyar államot akarja megvalósítani, és méltán megingathatná a nemzetnek jövőjébe vetett hitét az, hogy ha ez a párt is minden olyan szándék ellen . , . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Én tudok várni, t. képviselőház. Hiszen nem éltem túlságosan vissza becses türelmükkel, végére is értem már igénytelen felszólalásomnak. (Halljuk ! Halljuk!) Mondom, méltán megingathatná a nemzetnek jövőjébe vetett hitét, ha ez a párt nem sietne tiltakozó szavát felemelni minden olyan szándék ellen, a mely az alkotmány biztositékainak romlását czélozza, és annak első hallatára is nem sietne kijelenteni, hogy ha a t. miniszterelnök ur tegnapi beszédében foglalt fenyegetések e ház tanácskozásainak szabadságát veszélyeztetnék, ennek a veszedelemnek elhárítására, a 67-es lejtőn való teljes lezuhanásnak meggátlására ez a párt, programmjához hiven, kötelességét minden erejével teljesíteni fogja. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök; Áttérünk most már napirend szerint az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatására. Az általános vitában szólásra feljegyezve senki sincs. Ha tehát szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. márczius h-én, pénteken. A honvédelmi miniszter ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk !) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk!) A t. miniszterelnök ur tegnapi nagyszabású beszédében a kormány katonai programmjának legfontosabb részéről, t. i. a katonai nevelés megvalósításáról beszámolt. Kifejtette, hogy testet fog ölteni a nemzet azon jogos óhajtása, hogy a közös hadseregnek magyar csapatait magyar honos tisztek képezzék ki és ezek vezessék a harczba. Kifejtette azt is, hogy ezen nagy czélok, a melyek a jövőben való kihatásukra nézve az összes katonai kérdések közül valóban a legeredményesebbek lesznek, egyrészt a magyar nyelvnek a magyar állam területén fekvő katonai képző- és nevelőintézetekben mint oktatási és vizsgálati nyelvnek széles körben való kiterjesztése, másrészt pedig az eddigi alapítványoknak 1073 uj alapítván ynyal való szaporítása által fognak eléretni. Megvilágította továbbá a katonai programra többi pontjainak megoldását és végre azon természetes ós minden logikusan gondolkodó elme előtt a tények hatalmával kényszerítő konklúzióra jutott, hogy a kormány becsületesen beváltván igéretét, rövid négy hónap alatt hatalmasan előbbre vivén a magyar nemzet ügyét, és kötelezettséget vállalván egyúttal arra is, hogy a még függőben lévő két katonai kérdést is mihamarább becsületesen meg fogja oldani, (Helyeslés a jobboldalon.) megszűntnek kell tekinteni azon ürügyet, a melyet a t. ellenzék egy csekély töredéke magára nézve felállít, (Mozgás balfelöl.) hogy még ezentúl is rendkívüli parlamenti fegyverekkel éljen küzdelmében. (Ugy van! r Ugy van! jobb felöl.) Én a t. képviselő urak kívánságára ezen katonai kérdésekre nézve bármikor, bármily irányban és a részletekre nézve a legnagyobb készséggel szolgálhatok felvilágosítással. Egyelőre azonban ezt most felesl^esnek, sőt részemről egyenesen szerénytelenségnek tartanám. E reformok megvalósítását a t. miniszterelnök ur fáradhatatlan és önfeláldozó, buzgó működésének, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) önzetlen hazafias tevékenységének köszönhetjük. (Éljenzés jobbfelöl.) Én egyelőre tehát most csak arra szorítkozom, hogy a t. képviselőház becses figyelmét felhívjam azon körülményre, a mely szerint azon czél, hogy a magyar ifjúság a közös hadsereg nevelő intézeteiben és ennek utján a tisztikarban az ő Felsége dicsőséges uralkodása alatt álló mindkét állam által kiállítandó ujonczjutalóknak Magyarországra eső százaléka erejéig foglaljon helyet, ezen czél és ezen óhajtás csak akkor fog teljes mértékben megvalósulhatni, hogyha a magyar társadalom a maga részéről ezt a legbehatóbban, a legszélesebb körökben támogatni fogja. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Madarász József: Ments meg uram a gonosztól! (Zaj.)
