Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-393

393. országos ülés 190b Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Bocsá­natot kérek, hogy minő gonoszság van abban, hogy ily nagyszámú alapítványokkal végre meg fogjuk valósítani azt a kívánságot, hogy magyar emberek kellő számban legyenek a tisztikarban, (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) ezt felfogni képes nem vagyok, és ne méltóztassanak ilyeneket olyan könnyelműen ki­mondani. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Mert először, hogy magyar emberek, magyar honosok fognak az intézetekbe fel­vétetni, az garantálva van az által, hogy a hon­védelmi miniszternek megvan a megajánlási joga, másodszor azon nagy tömeg által, melyeket az alapítványok biztosítanak. Azt tehát, hogy ezek magyar oktatás mel­lett hogyan lehetnének osztrák szelleműek, azt én egyáltalán nem értem. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Felszólalásomnak ezen részét azzal a hazafias kéréssel vagjok bátor befejezni, hogy a t. képviselő urak, félre­téve minden párttaktikát, méltóztassanak lehe­tővé tenni, hogy ezen törvényjavaslat, a mely az alapítványok szaporítására nézve be van nyújtva, mielőbb törvényerőre emelkedhessek. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert hiszen bárminemű szem­pontból méltóztatnak is ezen javaslatot meg­ítélni, azt senki sem fogja tagadhatni, hogy ez által mindnyájunknak egy hő óhaja teljesül, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) és hogy ennek a teljesítése által a magyar ügy hatalmasan előbbre jutott. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) De nemcsak erre vagyok bátor a t. kép­viselő urakat kérni, hanem arra is, hogy be­folyásukat, a melylyel, mint magyar képviselők, széles rétegekben rendelkeznek, érvényesítsék oly irányban, hogy a magyar ifjúság lépjen rá azon széles, tágas útra, a melyet felséges királyunk jóakarata számukra kijelölt. . . (Helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklős: Felséges királyunk adja meg a magyar vezényleti nyelvet! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem Gabányi képviselő urat, ne zavarja a szónokot folytonosan közbe­szólásaival. Gabányi Miklós: Igazságot mondtam. Elnök: Igazságot mondani annak van joga, a kit a szólás joga megillet. A házszabályok rendelkezései szigorúan tiltják, hogy a szónok folytonos közbeszólásokkal zavartassák. (Halljuk! Halljuk !) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: ... és a melyet, mondhatom, hazafias buzgósággal és nem csekély fáradsággal elértünk. Foglalja el a magyar ifjúság a közös hadsereg tisztikarában az őt megillető helyet, vigye magával oda ha­gyományos hazaszeretetét, rajongó király- ós dinasztiahűségét, a mely az érzéseket jobban egyesíteni és összeforrasztani egy nemzet sem képes, mint a magyar. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon. Elnök csenget.) márczius h-én, pénteken. 379 Most a t. ház engedelmével rátérek felszó­lalásomnak második igen fontos tárgyára, t. i. azon aggasztólag súlyos és bizonyos tekintetben végzetes helyzetnek vázolására, a mely beáll az által, hogyha az ujonczmegajánlási törvény meg­valósítását még tovább is késleltetni fogják. A. t. háznak előre is kegyes engedelmét kell kér­nem, ha az elmondandókban ismétlésekbe bocsát­koznám. Szolgáljon azonban mentségemül ennek az ügynek rendkívüli fontossága. (Halljuk! Halljuk!) Többször volt alkalmam a t. ház előtt ki­fejteni, hogy a sorozás és az ezzel kapcsolatos munkálatok mintegy három hónapot igényelnek, hogy tehát az ujonczok az általános sorozás kezdetétől fogva csak három hónap múlva von­hatók be a csapatokhoz szolgálattételre. Ezen időpontig a rendkívüli szolgálatra behívott tar­talékosokat és póttartalékosokat természetesen bent kell tartani a csapatoknál különféle fontos okokból, a melyeket ismételve bátor voltam ala­posan kifejteni a t. ház előtt. Nem törvényelle­nes ezeknek behívása és visszatartása, a mint ismét és ismét méltóztatnak egyes ellenzéki képviselő urak állítani, mert az 1888. évi XVIII. t.-cz. erre jogot ad, sőt egyenesen kötelezi a kormányt, a mai különös viszonyok közt, a mint a törvény ezt kifejezi. Mentől később ajánltatnak meg az ujon­czok, természetes, hogy annál tovább tolódik azon nap, a midőn a tartalékosok és póttarta­lékosok hazabocsáttatnak. A tavasz és ezzel kap­csolatosan a tavaszi munka küszöbön áll. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) A kivételesen tényleges szolgálatra behívott póttartalékosoknak túlnyomó része, mintegy 30.000 ember, családos ember és földmiveléssel foglalkozik. Ezek a férfiak el van­nak vonva keresetüktől, a családok nélkülözik a kenyérkeresőt, a föld pedig nélkülözi a mivelőt. (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) Nap-nap után ezer és ezer anya csecsemővel a karján könyörög: adjuk vissza férjüket, kenyérkeresőjüket, ment­sük meg őket az éhenhalástól! (Igaz! TJgy van ! jobbfelöl.) És azt hiszik a t. képviselő Jurák, hogy ezzel az egyéni sárelmek sorozata be van fejezve? Nem, további 40 — 50.000 emberről van még itt szó, a kik véradó-kötelezettségük mi­előbbi teljesitése által abba a helyzetbe akar­nak jutni, hogy mielőbb családot alapithassanak és megvethessék polgári életük alapját. Mert minél később vonulnak be a csapatokhoz, annál később jutnak abba a helyzetbe, hogy katonai kötelezettségük alól megszabaduljanak. Azok tehát, a kik a szőnyegen lévő törvényjavaslat megvalósulását gátolják, 70 — 80.000 honfitársuk­nak legvitálisabb magánérdekeit sértik. (Igaz! TJgy van! Élénk helyeslés jobbfelöl) T. képviselőház! Bátor leszek a részletes tárgyalás során olyan módosításokat ajánlani, a melyek, számolva a rendkívüli körülményekkel, rendkívüli módon lehetővé fogják tenni, hogy a sorozás az eddigi eljárástól eltérőleg, két hónap 48*

Next

/
Oldalképek
Tartalom