Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

354 392. országos ülés 1WÍ márczius 3-án, csütörtökön. tartja fenn, kivéve a szolgálatra vonatkozókat. Nem akarok arról vitatkozni, hogy a nevelés nem szolgálati ügy, mert a nevelés a katonai intézetekben, csak előkészítés a katonai szolgálatra. Nem akarok arról sem szólni, hogy azok a gyermekek, nem lévén katonák, nem is tartozhatnak a közös hadsereg kötelékébe. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De a mikor 37 esztendőn keresztül azt látjuk, hogy nemcsak a nevelés és a nyelv kérdését, hanem a hadsereg tisztjeinek kinevezési és áthelyezési összes kérdéseit a delegácziók hatáskörébe engedték vonni; hogy ezen kivül a katonai igazságszolgáltatás terén is egy oly állapotot létesítettek, a mely a botrányosnál is botrányosabb: akkor elérkezett az ideje annak, hogy a nemzetet ezekről felvilágosítsuk. (Helyei' lés a szálsobaloldalon.) Mi történt az igazságügy kérdésével? Nem is szólok arról, hogy még tavaly a czimer és jelvény kérdését is con amore tárgyalták a delegáczióban, és bogy a múlt esztendőben még az igazságügyi kérdést is a delegáczióban kezdték tárgyaltatni. Ma már legalább annyit haladtunk, hogy beismerte a hadügyminiszter is, hogy ezek a kérdések nem tartoznak eléje. A hadsereg igazságszolgáltatására vonatkozó álláspontra még csak egyet. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Az 1889: VI. t.-cz. 62. §-ában mondotta ki a törvényhozás azt, hogy a katonák tényleges szolgálatuk ideje alatt a büntető és fegyelmi hatáskör szempontjából a katonai hatóságok alatt állanak. Megtörtént azonban az, hogy azon törvényről, a melynek alapján az kezelendő, sem a fegyelmi, sem a büntető téren intézkedés nem történt. Már pedig az igazságszolgáltatás kérdése akár béke, akár háború idején, sohasem volt közös ügy, ezt a magyar törvényhozásnak kell megoldania, még pedig nem is kölcsönös egyetértéssel, mert még azon intézkedések közé sem tartozik, a melyek kölcsönös egyetértéssel intézendők, mert nem is védrendszer kérdése, hanem mint a magyar igazságszolgáltatás ügye önállóan a magyar állam hatáskörébe tartozik. Befejezem azzal, (Halljuk! Halljuk! a szél,söbaloldalon.) hogy még arra utalok, hogy az 1867: XII. tör vény czikknek számos intézkedését tudnám felhozni arra. hogy körül van irva a közös miniszterek hatásköre, hogy körül van irva a delegáczió hatásköre, a delegáczió kezdeményezési joga és hogy ezekben mindenhol kifejezetten el van tiltva attól, hogy nem közösöknek kijelölt ügyekben bármiféle ingerencziát gyakoroljon. Käutalok arra is, bogy ezen politikai és államtudományi amfibiumokra nézve, a melyeket közös minisztereknek nevezünk, a magyar törvényhozás megállapította, mely bíróság előtt és miként lehet feleletre vonni? Az osztrák törvény 18. §-a felvette, hogy erről egy külön eljárási felelőségi törvény desz megállapítva, azonban ez a törvény a mai napig sincsen meghozva ugy, hogy van egy borzasztóan furcsán komplikált állam, a melynek vannak kormányzati orgánumai, a kiknek felelősége nincs törvény által megállapítva, sőt még az eljárás sincs szabályozva, hogy miként vonandók felelőségre ? Ezekről nem akarok bővebben szólani, hanem egy utolsó pontrahivom fel szíves figyelmüket. Áz 1867: XII. t.-cz. 37 esztendő óta — a mint t. képviselőtársunk, gr. Apponyi Albert mondta, leleményesek voltunk abban, hogy önmagunkat ámítsuk — valósággal önámitással tartatott fenn és hajtatott végre. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ott van annak 69.§-a. Ez világosan megmondja, hogy a közösügyek elintézésének módjára vonatkozó intézkedések, vagyis a delegáczió csak akkor lépnek életbe, ha az osztrák tartományok is alkotmánynyal meg lesznek ajándékozva és az erre vonatkozó törvényes intézkedéseket maguk is elfogadják. És mi történt? Az 1867: XII. t.-cz. összes intézkedéseinek fundamentuma az Magyarországon, hogy mi nem ismerünk semmiféle birodalmi tanácsot, semmiféle közös parlamentet, semmiféle olyan orgánumot, mely törvényhozási joggal intézkedhetnék a közös ügyekben. És akkor, mikor a törvény kifejezetten megmondja, bogy a magyar delegáczió csak bizottság, a mely törvényeket nem alkot, csak határozatokat hoz, e határozatokat pedig csak akkor lehet végrehajtani, — miután a törvényhozás hatalmi jogkörébe utaltattak — ha a magyar törvényhozás ezeket a költségvetésébe is beállította és az apropriácziót hozzá megadta, akkor kezembe veszem az osztrák törvények idevonatkozó 6. szakaszát, s azt látom, hogy az 1867 : XII. t.-cznek épen ezen kardinális részében, 69.§-ában feltételezett az a tény, hogy az osztrákok hasonló módon fogadják el, nemcsak nem létesült, hanem ellenkezőleg, hamisan és olyan utón, a melyet nem akarok eléggé megbélyegezni, hajtatott végre, mert az osztrákok nem azt mondják, hogy az országgyűlések küldöttségei, hanem azt mondják: »die Yertretungskörper der beiden Länder«. Maga a törvény tehát az osztrák monarchiának Länder-eire lép életbe. Magyarországot az mint Landot tárgyalja és 6. §-ában kimondja azt, hogy a delegáczió a két állam képviselőtestületeinek —< nem országgyűléseinek — hatáskörébe tartozó törvényhozási intézkedéseket maga gyakorolja. Ezzel az egy szakasszal konstatálva van, hogy Ausztriában egy pontjában sincs elfogadva az 1867 : XII. t.-czikk, mert ha az a delegáczió törvényhozó testület, akkor az egy közösen tanácskozó parlament, akkor az egy czentrálparlament, a mely a birodalmi eszmét képviseli és nem védi meg a magyar nemzet önállóságát ugy, a mint azt a törvény maga rendeli. Itt arra nézve, hogy ha különböznek a törvények, ha azok nem fedezik egymást, a miniszterelnök ur részéről két tételt hallottam már felállítani. Az egyik szerint a t. miniszterelnök urnak az