Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-392
392. országos ülés 1904 márczius 3-án, csütörtökön. 355 a nézete, hogy ha a két törvény egymással ellenkezik, akkor a magyar törvény reánk nézve az irányadó, a mi gyakorlatnak nem egészen felel meg, hisz méltóztatnak emlékezni, pl. a quóta kérdésében, a hol különböző a két törvény, az osztrák törvénynek az intézkedése az egyéves korlátozással lépett életbe. A másik szerint, és ezt a delegáczióban mondta a t. miniszterelnök ur, ha a két törvény nem fedezi egymást, vagyis haamntus consensus nem létesül, akkor azon a területen nincs megállapodás... Gr. Tisza István miniszterelnök: Ugyanazt mondtam itt is! Polónyi Géza: Nem mondtam, hogy mást mondott, de tovább kell fejtegetni, illetőleg ki kell egészíteni ezt a témát. Ha egyszer egy törvény, mint az 1867 : XII. t.-czikk a delegáczióra, vagyis a közösügyek kezelésének módjára vonatkozó intézkedést kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy azt ugy kell az osztrákoknak is elfogadniuk ; ha már most az osztrákok a saját törvényükben nem fogadják el a delegáczionális intézményt ugy, a hogy az a magyar törvényben szól, a mely különben is a priusa az osztrák törvénynek: abból az következik, hogy addig, mig az osztrákok ehhez igy hozzá nem járulnak, addig nem lehet és nincs delegáczió. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Akkor, miután & koronázási eskü ténye folytán, a magyar alkotmányra letett eskü okából a jogfolytonosság elmélete és réve alapján csak a 48-as törvényekre lehet visszamenni, akkor az következik, t. miniszterelnök ur, hogy h osztrákok nem járultak hozzá ehhez a feltételhez, vagy ha meghamisították azt, akkor a status quo ante áll helyre, vagyis az, hogy az 1848-iki törvények élnek, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) a melyekért mi élünk és halunk, a melyeket meg fogunk védelmezni mindenkivel szemben. (Hosszantartó élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most ne méltóztassanak csodálkozni, ha időről-lidőre a fellobbanó nemzeti igaz hazafiság szenvedélyben is tör ki. Mi mobt már huzamosabb és hosszabb idő óta figyelmeztetjük a kormányt, figyelmeztetjük a törvényhozást és a nemzetet: játék folyt veletek 37 esztendő óta, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) meghamisitották a törvényt! Egy ideig lehet ezt tűrni, azután elérkezik az ideje annak, hogy csordultig lesz a pohár ós akkor nem marad más hátra, mint a nemzeti ellentállásnak szervezése és visszavivása a nemzeti politikának. (Elénk helyeslés a szélsobaloldálon.) Ez volt czélja a mai felszólalásomnak és ezt mondottam el pártom megbizásából és azt hiszem, pártom egyetértésével. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldálon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Következik napirend szerint az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 405, 411) általános tárgyalásának folytatása. A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T.képviselőház \^Éalljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédemnek tulajdonképeni tárgyára térnék át, egypár igen rövid megjegyzést, vagy mondjuk inkább helyreigazítást kell tennem azokra nézve, a miket Polónyi Géza t. képviselőtársamtól hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom beszédének egész tartalmát felölelni. Hiszen maga az a tény, hogy a t. képviselő ur napirendelőtti felszólalás keretében nyilatkozott, mintegy kikapcsolja ezt beszédemből. De, gondolom, vannak abban egyes oly állitások vagy megjegyzések, a melyeket hallgatással nem mellőzhetek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur mindenekelőtt rektifíkácziókat fűz a delegáczióban használt egy kifejezésemhez, t. i. azon bizonyos »kézfogás« kifejezéshez. E tekintetben teljesen egyetértünk. En ez alatt semmi mást érteni nem akartam és az igazságnak megfelelően nem is akarhattam, mint hogy maga az a tény, hogy az a párt, a melyhez t. képviselőtársam tartozik, a rendkívüli eszközök használatától tartózkodott és kifejezést aclott azon nézetének, hogy azon rendkívüli eszközök alkalmazását az adott vis-onyok között szükségesnek és helyesnek nem tartja, mindenesetre az obstrukczíó gyengítésére szolgálhatott. E szerint a közvetlen politikai czél tekintetében bizonyos azonosság forgott fenn. Gabányi Miklós: De kézfogó nem volt még sem! (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én egyáltalában nem kívántam egyébnek adni kifejezést — a mire nézve nem is foroghat fenn kétely köztünk — mint, hogy itt semminemű továbbmenő akczióra vonatkozólag közöttünk megállapodások nincsenek, megbeszélések nem folytak, megállapodások nem jöttek létre. Másik nyilatkozata t. képviselőtársamnak, a melyet némileg nekem kell rektifikálnom, vonatkozik arra a körülményre, miszerint előadásából azon impressziót lehetne meríteni, hogy kormányraléptem legelső napjaiban folytatott beszélgetéseink alkalmával quasi t. képviselőtársamat biztam meg vagy kértem volna fel arra . . . (Felkiáltások a szélsobaloldálon: Azt nem mondotta!) Polónyi Géza: Feljogosított rá! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... vágy jogosítottam fel arra, hogy egyik vagy másik megjegyzésemet, nyilatkozatomat reprodukálja és mint hogyha az a reprodukczió, melyet t. képviselőtársam, gondolom, pártjának értekezletén kiadott, az én nyilatkozataimnak autentikus, hiteles szövege volna. Mindenesetre tévedés forog fenn, ha ez igy áll, mert itt semmi egyéb nem történt, mint hogy köztünk egy beszélgetés folyt, a melyre nézve természetesen titoktartást nem kötöttem 45*
