Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés 1904 márczius 3-án, csütörtökön. 355 a nézete, hogy ha a két törvény egymással el­lenkezik, akkor a magyar törvény reánk nézve az irányadó, a mi gyakorlatnak nem egészen felel meg, hisz méltóztatnak emlékezni, pl. a quóta kérdésében, a hol különböző a két tör­vény, az osztrák törvénynek az intézkedése az egyéves korlátozással lépett életbe. A másik szerint, és ezt a delegáczióban mondta a t. mi­niszterelnök ur, ha a két törvény nem fedezi egymást, vagyis haamntus consensus nem léte­sül, akkor azon a területen nincs megállapodás... Gr. Tisza István miniszterelnök: Ugyanazt mondtam itt is! Polónyi Géza: Nem mondtam, hogy mást mondott, de tovább kell fejtegetni, illetőleg ki kell egészíteni ezt a témát. Ha egyszer egy törvény, mint az 1867 : XII. t.-czikk a delegáczióra, vagyis a közösügyek kezelésének módjára vonatkozó intézkedést kife­jezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy azt ugy kell az osztrákoknak is elfogadniuk ; ha már most az osztrákok a saját törvényükben nem fogadják el a delegáczionális intézményt ugy, a hogy az a magyar törvényben szól, a mely különben is a priusa az osztrák törvénynek: abból az kö­vetkezik, hogy addig, mig az osztrákok ehhez igy hozzá nem járulnak, addig nem lehet és nincs delegáczió. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Akkor, miután & koronázási eskü ténye folytán, a magyar alkotmányra letett eskü oká­ból a jogfolytonosság elmélete és réve alapján csak a 48-as törvényekre lehet visszamenni, akkor az következik, t. miniszterelnök ur, hogy h osztrákok nem járultak hozzá ehhez a feltétel­hez, vagy ha meghamisították azt, akkor a status quo ante áll helyre, vagyis az, hogy az 1848-iki törvények élnek, (Ugy van! a szélso­baloldálon.) a melyekért mi élünk és halunk, a melyeket meg fogunk védelmezni mindenkivel szemben. (Hosszantartó élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Már most ne méltóztassanak csodálkozni, ha időről-lidőre a fellobbanó nemzeti igaz hazafi­ság szenvedélyben is tör ki. Mi mobt már huzamosabb és hosszabb idő óta figyelmeztetjük a kormányt, figyelmeztetjük a törvényhozást és a nemzetet: játék folyt veletek 37 esztendő óta, (Ugy van! a szélsobaloldálon.) meghamisitották a törvényt! Egy ideig lehet ezt tűrni, azután elérkezik az ideje annak, hogy csordultig lesz a pohár ós akkor nem marad más hátra, mint a nemzeti ellentállásnak szervezése és visszavivása a nemzeti politikának. (Elénk helyeslés a szélso­baloldálon.) Ez volt czélja a mai felszólalásomnak és ezt mondottam el pártom megbizásából és azt hiszem, pártom egyetértésével. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldálon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Következik napirend szerint az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 405, 411) általá­nos tárgyalásának folytatása. A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T.képviselő­ház \^Éalljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédemnek tulajdonképeni tárgyára térnék át, egypár igen rövid megjegyzést, vagy mondjuk inkább helyre­igazítást kell tennem azokra nézve, a miket Polónyi Géza t. képviselőtársamtól hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom beszé­dének egész tartalmát felölelni. Hiszen maga az a tény, hogy a t. képviselő ur napirendelőtti felszólalás keretében nyilatkozott, mintegy ki­kapcsolja ezt beszédemből. De, gondolom, van­nak abban egyes oly állitások vagy megjegy­zések, a melyeket hallgatással nem mellőzhetek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur mindenekelőtt rektifí­kácziókat fűz a delegáczióban használt egy kifeje­zésemhez, t. i. azon bizonyos »kézfogás« kifeje­zéshez. E tekintetben teljesen egyetértünk. En ez alatt semmi mást érteni nem akartam és az igazságnak megfelelően nem is akarhattam, mint hogy maga az a tény, hogy az a párt, a mely­hez t. képviselőtársam tartozik, a rendkívüli eszközök használatától tartózkodott és kifejezést aclott azon nézetének, hogy azon rendkívüli esz­közök alkalmazását az adott vis-onyok között szükségesnek és helyesnek nem tartja, minden­esetre az obstrukczíó gyengítésére szolgálhatott. E szerint a közvetlen politikai czél tekintetében bizonyos azonosság forgott fenn. Gabányi Miklós: De kézfogó nem volt még sem! (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én egyál­talában nem kívántam egyébnek adni kifejezést — a mire nézve nem is foroghat fenn kétely köztünk — mint, hogy itt semminemű tovább­menő akczióra vonatkozólag közöttünk megálla­podások nincsenek, megbeszélések nem folytak, megállapodások nem jöttek létre. Másik nyilatkozata t. képviselőtársamnak, a melyet némileg nekem kell rektifikálnom, vonatkozik arra a körülményre, miszerint elő­adásából azon impressziót lehetne meríteni, hogy kormányraléptem legelső napjaiban folytatott beszélgetéseink alkalmával quasi t. képviselő­társamat biztam meg vagy kértem volna fel arra . . . (Felkiáltások a szélsobaloldálon: Azt nem mondotta!) Polónyi Géza: Feljogosított rá! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... vágy jogosítottam fel arra, hogy egyik vagy másik megjegyzésemet, nyilatkozatomat reprodukálja és mint hogyha az a reprodukczió, melyet t. kép­viselőtársam, gondolom, pártjának értekezletén kiadott, az én nyilatkozataimnak autentikus, hiteles szövege volna. Mindenesetre tévedés forog fenn, ha ez igy áll, mert itt semmi egyéb nem történt, mint hogy köztünk egy beszélgetés folyt, a melyre nézve természetesen titoktartást nem kötöttem 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom