Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés 190b márczius 3-án, csütörtökön. 353 nak forrása a nemzeti törvényhozás és semmi más. 0 két részre osztja a kérdést, t. i. a törvényhozás és a végrehajtó hatalom körébe tartozó részre, és erre nézve azt mondja: a felségjogok körébe utalt vezénylet, vezérlet és belszervezet kérdése, mint a végrehajtó hatalom körébe tartozó intézkedés, ő Felségének tartatik fenn. De ugyanakkor az 1867. évi törvényhozás a VII. törvényczikkben, a melyben a nádori méltóságot, illetőleg az ezen nádori méltóság hatáskörébe tartozó intézkedéseket felfüggeszti, kimondja azt, hogy ez azért történik, miután ő császári és apostoli kir. Felsége a végrehajtó hatalmat a törvények és alkotmány alapján a magyar minisztérium által személyesen] gyakorolja, az 1848 : III. t.-cz. pedig . . . stb. Az a törvény is tehát kifejezetten megmondja, hogy a végrehajtó hatalmat ő Felsége a magyar feleló's minisztérium által gyakorolja. (Igaz! a szélsöbaloldálon.) Már most, ha ez a jog felségjog, akkor a nemzeti és vezényleti nyelvre vonatkozó kérdés a föld kerekségén senki más által nem kezelhető, mint kizárólag a magyar felelős minisztérium utján és által, (Igaz! a szélsöbaloldálon.) és a vezérleti és vezényleti nyelv kérdésében sem a delegácziónak, sem a közös hadügyminiszternek törvényes ingerencziája egy árva lépés erejéig nincs. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) De, t. ház, a mint mondtam, három részre osztja a hadseregre vonatkozó jogokat a törvény. Ismeri a végrehajtó hatalom körébe utalt felségjogot, ismer kizárólag törvényhozási útra utalt oly jogokat, melyek felett a törvényhozás az osztrák állam minden megkérdezése és hozzájárulása nélkül intézkedik, és végezetül ismeri a hadsereg kérdésére vonatkozó azon jogokat, a melyekben ugyan szintén fenn van tartva minden jog a nemzet önálló törvényhozásának, csupán az egyenlő elvek szerint való elbánás okából azt mondja, hogy czélszerüségi okokból ezek egyetértéssel intézendők el. Ebből pedig tisztán és világosan következik, hogy nincs és nem volt soha a magyar közjogban — az 1867 : XII. t.-cz.-et sem véve ki — törvény, a mely a hadseregre vonatkozó minden jogot másnak, mint kizárólag a magyar törvényhozásnak tartaná fenn. (Igaz! a szélsöbaloldálon.) Az 1867-es törvény kivételt a hadseregre vonatkozólag a 15. és 40. §-ban csak akkor tesz, a mikor megállapítja azt, hogy a közös költségekre vonatkozó intézkedést utalja a delegácziónak hatáskörébe. Az a közös hadügyminiszter tehát, a ki — abból az okból, mert közös állam és közös szuverenitás nincs — nem közös birodalmi eszmének képviselője, hanem mint két szuverén állam hatalmától, de különkülön nyert megbizás alapján gyakorolja jogát, a ki tehát egy államtudományi amphibium, ez a közös hadügyminiszter semmi másra a föld kerekségén hatáskörrel nem bir, mint tisztán és kizárólag arra, hogy a delegáczió elé tarKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. tozó közös költségvetésnek a két kormány által előterjesztett módon való megállapításánál közreműködhetik. És mindenki, a ki tudva vagy tudatlanul, szándékosan vagy szándék nélkül közreműködik arra, hogy a delegáczió a közös hadügyminiszterrel ily kérdések felett tárgyaljon vagy határozatokba bocsátkozzék, megszegi magát a törvényt, a melynek alapján a delegáczióban ül. (Igaz! a szélsöbaloldálon. Mozgás a baloldalon.) Talán máskép van a dolog az osztrák jog szempontjából? Ennek szempontjából még világosabb a dolog. (Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Itt van — magammal hoztam — a deczember 21-iki osztrák törvény, a melyből csak az idevonatkozó részt olvasom most fel. (Felkiáltások a baloldalon: Magyarul!) Német törvényt nem lehet magyarul olvasni; ezt németül kell olvasni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon. Olvassa): »Die Anordnungen in Betreff der Leitung, Führung und inneren Organisaton der gesammten Armee stehen ausschliesslich dem Kaiser zu«. Ez magyarul annyit tesz, hogy a vezérletre és vezényletre vonatkozó intézkedések kizárólag a császár jogkörébe tartoznak. E szerint Ausztriában a vezérleti és vezényleti nyelv kérdése nem is alkotmányos fejedelmi jog, nem is áll a törvényhozásnak ellenőrzése alatt, hanem tisztán a patrimonium és a patrimoniális jog alapján keletkezett és fennálló abszolutisztikus jog. Itt állapodjunk meg, t. képviselőtársaim. Mit bizonyít ez? Azt, hogy magának ennek a jognak forrása, terjedelme, megnyilatkozása minden irányban különböző Ausztriában és Magyarországon. Minden lehet ezen a föld kerekségén, csak nem közös ügy, mert ez a magyar törvény szerint a magyar királynak fentartott alkotmányos joga, a melyet csak a magyar kormány utján kezelhet, az osztrák törvény szerint pedig tisztán és kizárólag abszolutisztikus jog. így tehát az osztrák törvény alapján a nyelvkérdés nem tartozhatik semmi körülmények közt, sem a ítegiments-Sprache alakjában, sem más alakban, sem a delegáczió elé, sem a közös hadügyminiszter hatáskörébe. (Igaz! Vgy van ! a szélsöbaloldálon.) Nem akarok túlterjeszkedni, de ugyanezeket az érveket méltóztassék most a nevelésügy kérdésére applikálni. És én itt állok a nemzet színe előtt és kérem az 1867 : XII. t.-cz. alapján álló összes pártokat és t. képviselőtársaimat, mondják meg nekem, melyik paragrafus alapján vonják a nevelésügyet a közös ügyek táborába és melyik paragrafus az, a mely a közös hadügyminiszternek vagy a delegácziónak a magyar fiuk nevelésének kérdésében ingerencziát ad? (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Nem akarok én szavakba kapaszkodni. Utalhatnék az 1867: XII. t.-cz. azon intézkedésére, a mely a magyar polgároknak polgári viszonyaikra vonatkozó minden jogát a magyar országgyűlésnek 45