Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

342 391. országos ülés Í90Í márczius 2-án, szerdán. kezesről volna szó, hol az általános műépitészeti, művészi szempontok játszanának döntő szerepet, a hol tehát egy külföldinek a megbízatása csakugyan azt jelentené, hogy nem bizunk eléggé a budapesti műépítészek műízlésében arra, hogy azok azt megcsinálják; és egészen más, ha olyan épületről van szó, a hol a szorosan vett műépitészi és művészi szempontok a czélszerüségi szempontok mellett egészen háttérbe szorulnak. Mert hiszen mindössze 400.000 forintról van szó, a hol első sorban a czélszerüségi szempontok kell, hogy érvényesüljenek, s a hol olyan specziális építkezésről van szó, hol nem az illető építészek kiválósága magában véve, nem azok műizlése, hanem azon kö-/ rülmény kell, hogy figyelembe vétessék, hogy ezen specziális építkezési téren bírnak e gyakorlati tapasztalattal, gyakorlati rutinnal. Engedjék meg nekem, hogy azt is kifejezzem, hogy én a budapesti építész uraknak ebben az érzékenykedésében egy bizonyos nem eléggé indokolt idegességet látok. Én teljes méltánylással és nagyrabecsüléssel irántuk, megmondtam nekik azt is, hogy nem az erőnek, hanem a gyengeségnek a jele az, ha ilyen kérdésbe beleviszik az önérzetnek kérdését. Bárhol, a hol igazán monumentális éjritkezésró'l van szó, a hol a műépítészet nagy feladatairól, hol művészi feladatokról van szó, ugy mint eddig is történt, a jövőben is elsősorban a magyar építészek lesznek hivatva a tervezés terén is érvényesülni. A jelen esetben azonban fenntartom elhatárosom szabadságát abban a tekintetben, hogy kinek adjam a megbízást. Annak idején az interpelláczióra a végleges válaszomat meg fogom adni. (Helyeslés jobbfelöl.) Rákosi Viktor: T. ház! A t. miniszterelnök urnak — a belügyminiszter urnak — válaszát sajnálattal tudomásul nem vehetem. (Félkiáltások jobb felöl: Ez nem válasz!) Tehát előlegesen nem vehetem tudomásul. Mert hogy ha áll mit a miniszterelnök ur mondott, akkor Európában és Magyarországon senki más nem tud színházat építeni, mint a Fellner és Helmer czég, és akkor Magyarországon soha magyar építészek színházat építeni tudni nem fognak. A mi pedig azt illeti, hogy a t. miniszterelnök ur a bécsi Burgtheatert hozta fel példa gyanánt, a melyet a Fellner és Helmer czégnek kellett megreparálni, ennek ellenében én felhozok egy más műalkotást, a magyar királyi operaházat, a melyet magyar ember épített. (Felkiáltások jobbfelül: Elég rosszul!) Ha a magyar építészeknek ambiczióját nem sarkaljuk, ha az ő igyekezetüket nem jutalmazzuk pénzzel és dicsőséggel, akkor a magyar építészek mindig alárendelt szerepet fognak játszani és kifejlődni nem fognak, és mindazok, a kik munkakedvet, tehetséget, dicsvágyat éreznek a szivükben, kénytelenek lesznek külföldre menni, a hol tehetségüket sokkal jobban érvényesíthetik. Ily körülmények közt mi értelme van annak, hogy mindenféle iparművészeti iskolákat, akadémiákat, zeneakadémiát és másokat tartunk fenn az állam pénzén, ha az ott kifejlesztett és kitörő tehetségek mind kénytelenek külföldre menni, mert idehaza nem tudnak kenyeret adni nekik, Kétszáz év múlva épen abban a helyzetben leszünk, mint most, hogy nem leszünk képesek saját erőnkből magyar színházat építeni. Hol experimentáljon a magyar építész, ha nem itthon ? (Mozgás a jobboldalon.) Azzal biztassuk, hogy az osztrákok a brünni nemzeti színházat a magyarokkal fogják építtetni? Hallott-e olyat a t. ház, hogy magyar építészek Klagenfurtban és Laibachban fognak experimentálni? Nekünk kell kenyeret adnunk a magyar építészeknek, akkor majd kifejlődnek azok a tehetségek, a melyek idővel egész Európában tudnak majd színházat építeni. Kubik Béla: Pályázatot kell hirdetni, nem megbízást adni. Rákosi Viktor: A miniszterelnök nem magyarázta meg az erkölcsi obligót. Lengyel Zoltán: Előre nem lehet szamaraknak mondani a magyar építészeket! Rákosi Viktor: Nem is. Van tehetségük és buzgóságuk, külföldön is tanultak! Fellner és Helmer nem monojnolizálhatják a színházépítést; Németországban egész sereg ujabb színház van : Münchenben, Berlinben stb. és egyiket sem Fellner és Helmer építette. Egyáltalán az a típus, a melyet Fellner és Helmer épít, most már nincsen elfogadva, ~ mert most már nem törekszenek arra, hogy felfelé magas karzatokkal építsenek, hanem hosszú, széles földszintekkel dolgoznak, a mi tűzbiztonság szempontjából is tökéletesebb, mint az ő tipusuk. Előlegesen sem vehetem tudomásul a választ. Elnök: Minthogy a válasz végleges válasznak nem tekintetik, az interpelláczió közöltetni fog a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnökkel. Következik ? Hertelendy László jegyző: Krasznay Ferencz ! Krasznay Ferencz: T. ház! Kénytelen vagyok — ha a ház türelme ki nem fáradt — (Halljuk!) részben pártom megbízásából és jóváhagyásával a választási reform kérdésében interpellácziót intézni a t. kormányhoz. Méltóztatik jól tudni, hogy a választói jog reformja a magyar törvényhozásnak régi tartozása alkotmányunk teljességével szemben. Az 1848-iki törvényhozás az állampolgári egyenjogúságnak csak elvét mondta ki, a további törvényhozások csupán a kötelezettségekre vonatkozó konzekvencziákat vonták le, a mikor a közadózást, az általános hadkötelezettséget stb. hozták be. De a jogokkal való harmóniáját a kötelezettségeknek mindeddig a törvényhozások helyreállítani elmulasztották,