Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés Í90í márczius 2-án, szerdán. 343 Méltóztatik tudni, hogy egész Európában és az összes demokratikus államokban a választói jog kiterjesztése óriási lépésekkel halad előre, és látjuk Magyarországon is, hogy a polgári öntudat fejlődésével lépést tart az az erős vágy, hogy mindazok, a kik ma a közvetett törvényhozásban részt nem vesznek, oda bejussanak. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a magyar választási rendszernek mindezeken felül egy csomó specziális betegsége van, a melyek elmondásával nem akarom untatni a t. házat, de ismerjük mindnyájan, így pl. a központokon való szavazás, a választókerületek aránytalan beosztása stb. mind olyan helytelenségek, a melyek valamennyien melegágyai a hivatalos visszaéléseknek és a korrupcziónak. T. ház! Nagyon természetes, hogy a függetlenségi és 48-as párt, a mely tudatában van ezeknek az okoknak, és annak, hogy épen tökéletlen választási rendszerünk akadályozza meg azt, hogy a magyar nemzetnek igazságos képviselete legyen a törvényhozásban, mindig legelői állott a választási reform kérdésében a maga törekvéseivel, és programmjában az elsők között sorolta fel a választási reformot. És ugyancsak természetesnek méltóztattak találni azt, hogy akkor, mikor az uj kormány beköszöntött, a függetlenségi pártnak az elnöke hézagot talált abban a programmban, mikor azt látta, hogy a választási reformról egy szó sem esett. Az uj kormánynak a t. elnöke nem szólt az első felszólalásában, beköszöntőjében a választási reformról, hanem épen a függetlenségi párt elnökének felszólítására második felszólalásában belevette programmjába a választási reformot. Igen tetszetős nyilatkozatok hangzottak el abban; hogy csak egyet-kettőt idézzek, azt mondta például, hogy minden érdemleges politika végczélját nem képezheti egyéb, mint elérése azon állapotnak, hogy a nemzet egyeteme lehetőleg ruháztassák fel a politikai jogokkal. Ez az általános kijelentés valóban megnyugtató volt; de a részletekben is igen érdekes kijelentéseket hallottunk, Azt mondja például, hogy nagyfontosságú kérdés a községenkint vagy talán helyesebben körjegyzőségenkint való szavazás kérdése, a melynek elérését a magam részéről nagyon melegen óhajtom, a melynél a nehézségek, hogy ugy fejezzem ki magamat, tisztán technikai, adminisztratív természetűek lehetnek, melyeket, nem kétlem, a törvényjavaslat kidolgozása során sikerülni fog legyőzni. Mindnyájan tudjuk, hogy a miniszterelnök ur ezek után pozitív ígéretet tett arra, hogy még a jelen ülésszakban a választási törvénynek egy oly reformját fogja elénk terjeszteni, a mely, habár a mi küzdelmünk végczélját, az általános választójogot nem is valósítja meg, a mai kor igényeinek megfelelő haladást fog jelenteni. így történt azután, t. képviselőház, hogy a függetlenségi párt ezeket a nyilatkozatokat alapos megfontolás és megvitatás tárgyává tette és érett megfontolás után arra a konklúzióra jutott, hogy mindazok között a nóvumok között, a melyeket az uj minisztérium hozott — nem akarom vívmányoknak nevezni, mert a mi szemünkben azok nem vívmányok — politikailag legbecsesebb, legértékesebb kétségtelenül a választási jognak a reformja. És ugy gondolkoztunk, hogy, ha mi egy minden utógondolat nélkül becsületesen megalkotott választói reformot kapunk, akkor tulajdonképen a függetlenségi és 48-as párt és ez által az ország is egy oly eszköznek jut a birtokába, a mely az ő további küzdelmeinek esélyeit egyenlőbbé, igazságosabbá fogja tenni, ennélfogva többet ér, mint bármely vívmány, mert a vívmányoknak összességét, pártprogrammunk hathatósabb megvalósítását teszi lehetővé. Innen a rendkívüli jelentősége annak az ígéretnek, a melyet pártelnökünk leszögezett, mikor kijelentette a házban, hogy ezen ígéreteknek teljesítését éber szemmel fogja kisérni a párt. Méltóztatnak tudni, mily körülmények közt fogadta el ezt az álláspontot a függetlenségi párt. Elfogadta felelőségének teljes tudatában, mert ugy gondolkozott, hogy nem akar elfogult lenni egy kormány iránt sem és ugy fogja a párt a maga politikai komoly számbavehetőségét tanúsítani, ha nem előítéletek után indul, hanem egy kormánynak cselekvőségei, tényei lesznek a kritériumok, a melyekkel szemben és a melyeknek világánál azon kormánynyal szemben helyt fog állni. Mi felidéztük azt, a mit a klasszikus civium ardor-nak nevez, a köznyelv népszerűtlenségnek, de elviseltük, mert meg voltunk győződve, hogy ezzel a nemzetnek hoztunk ajándékot. Nos, t. képviselőház, mi a szemünket rajta tartjuk ezen állítólagos reformon, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) és a mit az utolsó időben láttunk, arra megint csak klasszikus mondást idézhetünk: »vestigia nos terrent.« A » Magyar Nemzet*-ben — ez, ugyebár, olyan újság, a melyben a kormány szokta a maga akaratát néha jó eleve kifejteni — egy czikk jelent meg az elmúlt napokban, a mely ugyancsak alkalmat ad arra, hogy bennünket alaposan lehütsön. A választási reformnak szép és magasztos gondolatát egy meglehetős czinikus és a mellett hipokrizissel telt sóval önti le. Azt mondja, hogy: >ezen kérdések megoldásánál a legnagyobb körültekintéssel, előrelátó bölcsesóggel és hazafiúi aggodalommal és gondossággal kell eljárni«. Aggodalommal, mint egy veszedelemmel szemben. »Tetszetős elméletek és politikai jelszavak, kongó-bongó frázisok után indulni, valóban végzetes hiba lenne, ha csak tárgyi biztosítékaink nincsenek a felől, hogy a bizonyos politikai jelszavak czégére alatt követelt reformokra az ország jól felfogott érdekében csakugyan szükség van.« Lejebb meg ezt mondja: » Főként arra kell néznünk, hogy az értelmes, megbízható, komoly