Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-389
É89. országos ülés 1904 január 30-án, szombaton. 295 felfogásom. Mert a különböző nézetek kiélesedtek volna már előbb és mindenki, különösen pedig a vezető politikusok iparkodtak volna ezt a kiegyezést ugy előkészíteni, hogy az az egész vonalon készenlétben legyen. (Felkiáltások balfelöl: Lehetséges!) Ott van a harmadik csoport, a mely igenis azon az állásponton van, hogy meggyőződése szerint közös vámterület mellett is lehet ezt az országot gazdaságilag önállóvá és függetlenné tenni. Ezek közé, t. képviselőház, őszintén, nyíltan megmondom, magam is tartozom. Ebben a tekintetben megtettem kötelességemet, meggyőződésemet tanulmányokkal megerősítettem, de természetes, hogy ezt egészséges politikának kell kiegészíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha már most ugy áll a dolog, hogy mindnyájan egy ponton megegyezhetünk ebben a kérdésben is, miután igenis a kiegyezési tárgyalások 1902. deczember 31-én lezárattak, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Dehogy zárattak le!') legalább a kormányok az erre vonatkozó egyezményt megkötötték azzal az előnynyel, illetve azzal a kiegészítéssel, hogy az iparfejlesztés dolgában teljesen szabad kezet kaptunk és azt biztosítottuk: azt hiszem, t, képviselőház, hogy ebben a kiegyezési kérdésben is, a mely tulajdonképen az ischli klauzula és a 14. §. Scylla és Charibdise között mozgott, tegyük meg azt, hogy tanácskozzunk, biztosítsuk annak gyors megszavazását, és lehetséges, t. ház, sőt valószínű, hogy ennek a kérdésnek elintézésével másodszor fogjuk Ausztria alkotmányosságát megmentenni, mert nem depresszió képen, hanem csak becsületes, tisztességes kényszer, lelki, erkölcsi kényszer alapján kell Ausztriának szintén megkötnie a kiegyezést. Mert lehetetlenség, hogy mi ne kössük e megszavazást ahhoz a feltételhez, hogy Ausztria, a mint azt az 1899 : XXX. t.-cz. megállapítja, legalább az ott megállapított terminusban a kiegyezést is megszavazza, mert különben beáll feltétlenül az az állapot, a melyet nekünk mindenképen elő kell készíteni, t. i. az önálló vámterület jogi állapota. És ilyenképen, t. ház, csak két dologról kellene még szólnom, (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nagyon érdekes!) a mely a megegyezés dolgában kérdés tárgyát képezi, és ez a házszabályok revíziója és a választási reform. Mind a két kérdésben feltétlenül szükséges a pártközi kölcsönös megértés. Tehát a pártközi bizottság, értekezlet vagy nevezzük akárminek, egyszóval a pártközi megegyezés, t. uraim, minden fő pontban könnyen vezet eredményre akként, hogy ezekben a pontokban egyesülve, mindenki fentartja a maga elveit, a maga pártbeli álláspontját. Magától értetődő, hogy a költségvetésekkel összefüggő ügyeket, az ujonczjavaslatokat és a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó javaslatokat ebbe az egyezménybe szintén bele kellene foglalni, s mindezeknek rövid időszakban, esetleg hat hét alatt való megszavazását biztosítani. (Zaj.Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalion.) T. ház! Nagyon sokat lehetne még erről a kérdésről és pedig a legnagyobb tárgyilagossággal beszélni, azonban nem akarom a t. házat tovább fárasztani, és bár tudom, hogy szerény szavam ez idő szerint a pusztába kiáltott szó, s eredménye a tegnapi párthatározat következtében nem lehet: én a békés kibontakozás ezen eszméinek erősségében bizva, ajánlom ezen indítvány elfogadását, megjegyezvén, hogy ha a részletkérdésekre nézve valakinek czélszerübb javaslatai lennének, azokat készségesen elfogadnám. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad egészen röviden indokolnom az inditványnyal szemben elfoglalandó álláspontomat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelbí.) Csak egész röviden érintem azt, hogy szövegében az indítvány — legalább nézetem szerint — merőben helyteleD, mert egy házhatározatban pártoknak létezését, pártoknak konstrukczióját ismeri el, holott a pártoknak közjogi jelentősége, közjogi élete és közjogi személyisége nincs, és teljesen helytelen térre lépnénk, merőben szokatlan és uj dolgot követnénk el, ha bárminő házhatározatban pártokról beszélnénk. (Helyeslés jobbfelbí.) De hiszen utóvégre lehetne ezen egy stiláris módosítással segiteni, ha azon, ennél komolyabb és súlyosabb bajjal nem állanánk szemben, hogy maga az indítvány tartalma, legalább nézetem szerint, a parlamentarizmus lényegével ellentétben áll. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugy állította oda a dolgot, mintha a pártközi megegyezések a parlamenti életnek szükségszerű tényezői, szükségszerű stádiumai volnának. Én ezzel merőben ellenkező állásponton vagyok. Nem akarom azt vitatni, hogy egyes kivételes pillanatokban helyes-e, vagy helytelen-e ezen kivételes eszközökhöz folyamodni, de igenis határozottan állítom azt, hogy a parlamentarizmus alapelvével, a felelőség alapelvével ellenkeznék a vezetést a pártközi konferencziákra ruházni át. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert, t. h parlamentarizmus a felelősség elvét nemcsak a kormányzat körében valósitja meg; a parlamentarizmusnak egyik nagy előnye épen az, hogy beleviszi az egyéni felelősséget a paris ment vezetésébe, a parlament .működésének szabályozásába is, és ezzel a vezetői joggal élni, ezen vezetői kötelességet teljesíteni minden kormánynak, a mely valóban alkotmányosan gondolkozik, hivatása és eminens kötelessége. (Helyeslés jobbfelbí.) B. Kaas Ivor: A személyi uralom princzipiuma! (Ellenmondások és derültség jolbfelöl. Egy hang a jobboldalon: Felelősség mellett!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Abszolúte semmi köze a személyi uralomnak ehhez! A
